Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-381
À nemzetgyűlés 381. ütése iÙ25. folyik, mégpedig igen jó eredménnyel, ezenkívül a földbirtokreform során ez az iskola 15 holdas birtokot is kapott. Most az utóbbi időben megtörtént, hogy azt a gazdasági szaktanitót, akinek a kezére volt bizva ezeknek a teriileteknek gazdasági vezetése, a ministerium máról holnapra elvezényelte és igy a gazdaság s maga a város is teljesen gazdasági szaktanitó és gazdasági vezető nélkül maradt. Ez valósággal konsternálta a város közvéleményét. Mindent meg is mozdítottak, hogy az elvezénylést megváltoztassák s a köznépszerüségnek örvendő tanítót valamiképen visszahelyeztessék oda, a ministerium azonban a mostani viszonyok között erre képtelen volt, mert az a gazdasági szaktanító a gazdasági népiskolától kölcsönadott tanerő volt, amelylyel az úgynevezett VII. ügyosztály szabadon rendelkezhetik és igy a VI. ügyosztály hatásköréből, a polgári iskolák hatásköréből egész jóhiszeműen visszarendelhette, mivel erre az emberre szüksége volt. Szük-jége volt reá azért, mert sajnos, a gazdasági szaktanítók körében is pusztít a B-lista. A költségvetési év első felében is meglehetős számú gazdasági szaktanítót helyeztek B-listára és nagy megdöbbenéssel kell megállapitaiiom a jelenlegi költségvetésből a személyi járandóságok részletezésének lapján, hogy ebben a félesztendőben ismét nyolc gazdasági szaktanitó B-listára helyezése van kilátásban helyezve. Mondom, az általános vita során s az előtt is valósággal fortisszimó követelte a közvélemény, hogy ezt a mezőgazdasági kultúrában legproduktivebb ügyet helyezzük most a nemzet legsürgősebben elvégzendő tennivalói élére. Folytonos mementóval kértük ezt és megismételjük ezt a kérelmünket és mementónkat most is a kultuszminister úrhoz, hogy ha bárhol végrehajtja is kérlelhetetlenül a létszámcsökkentésre vonatkozó tavalyi törvényt, ezen a téren, a gazdasági szaktanitók státusa tekintetében feltétlenül méltóztassék kivételt tenni, ezt az egyetlen egy paragrafust méltóztassék a végrehajthatatlan paragrafusok indexére tenni. Sőt hiszem, hogy a minister ur leleményessége meg fogja találni a módját annak is, hogy az elbocsátott szaktanitók reaktiválása is lehető lesz. Ez az egyik, amire a kultuszminister ur figyelmét felhívni kívánom. A másik pedig két kísérleti mezőgazdasági középfokú iskola sorsa, a békéscsabai és az orosházai középfokú mezőgazdasági iskolák sorsa. Igen üdvös gondolat volt ezek felállítása. A minister ur ezzel megkísérelte, hogy a gyakorlatban hogyan vág be a mezőgazdasági népiskoláknál magasabb fokozatú középiskolák működése. Ezeknek az iskoláknak a sorsa azonban teljesen bizonytalan, úgyhogy azok a tanulók, akik, mondjuk, ennek az esztendőnek végén elvégzik ennek az iskolának utolsó tanfolyamát, teljes zavarban vannak atekintetben, mire is fogja őket képesíteni az a bizonyítvány. Ennek az iskolának közjogi helyzete tehát teljesen tisztázatlan. Ugy tudom, a ministerium ezzel a kérdéssel nagyon gondosan foglalkozik, meg is alkotta már a kpzépfoku mezőgazdasági iskolák szervezetét, és pedig az én véleményem szerint meglehetős szerencsésen, úgyhogy ennek a középfokú iskolának közjogi helyzete tulaidonképen olyanformán van megkonstruálva, íiogy tekintettel arra, hogy ez a kultuszminis terium fenhatósága alá tartozó elemi iskolákból rekrutálja a maga növendékeit, az ebből a középiskolákból kikerülő növendékek akkor, amikor évi február hó 25-én, szerdán. 221 a közgazdasági egyetemre, állatorvosi főiskolára stb. mennek, szintén a kultuszministerium fenhatósága alá tartozó intézetekbe kerülnek. Világos tehát, hogy ennek az iskolának a helyzete egy olyan adottság, amely ezt az iskolát minden körülmények között a kultuszministerium fenhatósága alá rendeli, predesztinálja. Ez közismert disputa és eldöntetlen vita tárgyát képezi a két szakministerium között, hogy melyik ministerium ingerenciája alá tartozik ez az iskolatípus, én azonban a magam részéről megragadom az alkalmat arra, hogy ismételten leszögezzem a magam álláspontját annyiban, hogy tekintettel arra, hogy ezekben az iskolákban is 14—18 éves ifjak neveléséről van szó, s ezekben a közismereti tárgyak u. m. a vallás, magyar nyelv, irodalom, történelem, földrajz, stb. az óraszám túlnyomó részét teszik ki — egy-egy osztályban körülbelül 18—20 órát —. mig ezzel szemben a gazdasági tárgyak minden évfolyamban 8—12 óraszámot tesznek ki, nyilvánvaló, hogy a nevelés szempontja és a közismereti tárgyak hegemóniája mégis csak a kultuszministerium hatáskörébe utalja ezt az iskolatípust ugy szervezetileg, mint igazgafásilag. Világos azonban, hogy itt nagyon könnyű egy demarkációs vonalat megjelölni, amelyen túl a földmivelésügyi ministerium mint szakministerium terrénuma következik. Ez pedig a gazdasági szaktárgyak tanítása, az iskolával kapcsolatos gazdaságok vezetése, egyáltalában a gazdaság gyakorlati oktatása, a gazdasági szaktanitók alkalmazása és az ezek képzéséről való gondoskodás. Ez minden körülmények között a földmivelésügyi ministerium ingerenciája alá tartozik. Én tehát megismétlem erre vonatkozó kérelmemet, mert amennyiben a ministeriumok ennek a kötélhúzásnak állapotában maradnak tovább s ezt a nagyfontosságú kérdést holtponton hagyják, akkor azt hiszem, a nemzetgyűlés fog megmozdulni és — nem tudom — a földmivelésügyi és közoktatásügyi bizottság együttesen fogja valamiképen kimondani ebben a tekintetben a döntő szót; szóval, fórumot fogunk keresni, amely ebben a vitás kérdésben valamiképen döntsön. Ezért — mondom — megragadom az alkalmat és kérem a kultuszminister urat, hogy igyekezzék ezt a kérdést már az emiitett két iskola sorsa és a tanulók I nagy zömének megnyugtatása szempontjából is mielőbb dűlőre juttatni. (Helyeslés a jobhI oldalon.) Elnök; Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólni'? (Nem) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kíván nyilatkozni. |Gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Teljesen egyetértek Maday Gyula t. barátomnak fejtegetéseivel, aki hangsúlyozta a középfokú mezőgazdasági iskolák létesítésének fontosságát. Ezen a téren mi az előkészületnek olyan stádiumában vagyunk, hogy bármely pillanatban megindulhatnánk; megvan a tanterv, és két iskolánál kísérletet is tettünk ilyen uj iskolatípus kimunkálására. Azt Íriszeim, hogy ez a két iskola úttörő iW lesz, mert a kisgazdatársadalom széles rétegei ma már, hála Istennek, a művelődésnek ázom a fokán vannak, hogy az a kultúra, amelyet az elemi iskola az utána következő ismétlőiskolai tanfolyammal együtt nyújt, nem elégíti ki a kulturigényeit. Kell tehát olyan iskolafajtát teremteni, amely kettős célt szolgál: egyfelől magasabb mezőgazdasági szakismereteket nyújt, de másfelől a kisgazdaífjaknak általános műveltségét is olyan mér-