Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

A tiemzetgyülés 381. illése 1925. nem a javadalmakat az egyházak szervezete szerint részletezze, érsekség, püspökség, kerületek, stb. szerint. Hiszen ahány egyház van, annyiféle a szervezetének a tagozata. Nagyon érdekes képet nyújtana ez a nemzetgyűlésnek és a nagy nyilvánosságnak is, de sietek hozzátenni, hogy ez nem bizalmatlanság a t. minister ur iránt, mert az átalányelőirányzatokból, innen az ellenzéki padokból is megállapíthatom, hogy azokat a javadalmakat, amelyeket az egyes egyházaknak nyújt, nagy megértéssel és nagy szociális érzékkel szabta meg. Honorálta benne a szegénységet, de honorálta azt a kulturmunkát is, amellyel az állam érdekeit elősegitik. Kiemelem a szociális érzéket, mert a kultuszminister ur más téren is operál ezzel a felfogásával, ahol véleményem szerint annak nincsen egészen helye. Szeretném t. i., ha a kultnszministeri székből a numerus clausus kérdésében akár jobbra, akár balra, de határozott véleményt hallanék és ne mellőzné el a minister ur a választ azzal, hogy ennek az elvi véleménynek — mert hiszen vélemény az van — keresztülvitelében egyelőre tulajdőnkópen szociális szempontok akadályozzák. Az „Egyéb hozzájárulások" rovatánál szintén részletezést kívánok. Elnök (csenget): Figyelmeztetnem kell a képviselő urat. hogy a numerus clausus nincs összefüggésben a második rovattal, s hogy a képviselő ur most. a harmadik rovatra kivan áttérni. Méltóztassék a második rovat keretében maradni. Strausz István; Azt a megjegyzésemet, amit a 2. rovatnál kifejezésre juttatni kivan tarn, el is mondottam. Elnök: Kiván-e valaki szólani! (Nem!) Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszaiiinister ur kíván szólani. Gr. Klebelsfeera: Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Strausz István t. képviselő ur felszólalására van szerencsém megjegyezni, hogy én egyik legutóbbi ülésen a numerus claususra vonatkozóan egész határozottan nyilatkoztam, és semmi félreértésnek tápot nem adtam. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur akkor nem volt itt, vagy a lapokból a nyilatkozatot nem olvasta. Ami Petrovácz Gyula igen t. barátom felszólalását illeti, magát a konkrét ügyet természetesen nem ismerem. Efféle nehézségek azonban kétféle okból származhatnak. Vagy abból a körülményből, hogy bizonyos olyan illetmények beszámíttattak az alapfizetésbe, amelyek korábban nem számíttattak be, ami által a végösszeg változik, vagy pedig vita van az alapfizetést nyújtó székesfőváros és a kiegészítést nyújtó állani között, amely esetben az alkalmazottakat állandóan nem érheti hátrány (Petrovácz Gyula: De momentán igen!), mert azt az összeget, amelyet elvont az egyik fél, a másiknak okvetlenül meg kell adnia, hogy megkapják egész járandóságukat, ügy látszik, a főváros átmeneti helyzetéből fakadó bajokról van szó. Én látom ezt az átmeneti nehézséget és Budapest lelkészkedő papságát, amelyről szívesen elismerem, hogy az országban a legkiválóbb, igyekszem ezeken a bajokon átsegíteni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a 2. rovatot elfogadni, igen, vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a 2. rovatot elfogadta. Következik a 3. rovat. évi február hó 25-én, szerdán, 207 Láng János jegyző (olvassa): Egyéb hozzájárulások 409.550. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Itt csak utalok az előző rovatnál elmondottakra, abból a szempontból, hogy az egyházak megjelölésével magával nem elégszem nieg, hanem a jövőre nézve a költségvetésnél szervezetek szerinti további részletezést szeretnék látni. Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Készségesen hajlandó vagyok a jövő évi költségvetés indokolásába egy ilyen részletezést bevenni, amely bizonyára nagyobb áttekintést fog a nemzetgyűlésnek e részben is nyújtani. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 3. rovatot elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) A nemzetgyűlés a 3. rovatot elfogadta. Következik a 3. cím, a Pázmány Péter Tudományegyetem. Láng János jegyző (olvassa\): 3. cím. Pázmány Péter tudományegyetem. Kiadások. Kendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,651.980. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ennél az előirányzatnál először a címnél kértem szót. Kértem azért, mert én a költségvetési előirányzatban valamennyi egyetemet egy cím alá szeretném vonni, mert ezáltal lényegesebb munkamegtakaritást lehetne elérni a gazdasági közigazgatásnál és egyéb téren is. Nem lehet annak semmiféle akadálya, hogy valamennyi egyetem költségvetésileg egy cím keretébe illesztestessék be. Ez nem érinti az egyetemek belső szervezetét, belső gazdálkodását, mert az önállóság, az az elhatároltság, amely ma az egyetemeknél a külön címek szerint való feltüntetés mellett biztosítva van, elérhető azáltal is, ha valamennyi egyetem háztartása a költségvetés szempontjából egy cím keretébe illesztetik be és ott tárgyaltatik. Különösen fontos ez azért, mert a külföldnek nagyobb betekintést és áttekintést nyújtunk, ha a különféle egyetemeket egy cím keretébe tömörítve látja. Itt a címnél részemről is felmerül az a kérdés, hogy csonka országunkban nem túltengésbe ^megyünk-e hat egyetemmel! Én ezzel a kérdéssel lelkiismeretesen foglalkoztam... Elnök: Figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat, hogy a 3. cím a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemről szól. Strausz István: Én a címhez kértem szót. Elnök: Igen, a képviselő ur a címhez kért szót és felszólalásának első része meg is felelt a cím tárgykeretének, azonban most a képviselő ur arról beszélt, hogy egy egyetem elegendő-e vagy hat, és ez a cím keretén túlmegy. Ezért kérem a képviselő urat, méltóztassék szorosan a tárgynál maradni. Strausz István: Ha nem adatik mód, nem folytatom tovább. Elnök: A képviselő ur a költségvetés általános vitájánál, de a kultusztárca általános vitájánál is beszélhetett ezekről az általános kérdésekről, módjában volt felszólalni a képviselő urnák, fel is^ szólalt, de hogy ép erről is méltóztatott-e beszélni, azt nem tudom, a címnél azonban kizárólag a cím tárgyi keretén és az egyes rovatok tárgyi keretén belül van felszólalásnak helye. Strausz István: Akkor a címre nézve befejeztem mondanivalóimat.