Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-381

208 A nemzetgyűlés 381. ülése 1925. évi február hó 25-én, szerdán. Elnök: Szólásra következik? Senki feliratkozva nem lévén, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérem, a t Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a harmadik címet elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A nemzetgyűlés a harmadik címet elfogadta. Következik az 1. rovat. Láng János jegyző (olvassa): Kiadás. Rendes kiadás. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,651.980. — Stransz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Több kérdést vagyok bátor a t. minister nr figyelmébe ajánlani, elsősorban az orvosi ^ fakultás kérdését. Nem tudom, hogy az itt elhangzott beszédeket, de magának a pénzügyminister urnák idevonatkozó nyilatkozatát is helyesen értettem-e. Én ugy értelmeztem, hogy a budapesti egyetemet, különösen az orvosi fakultást tovább is leépiteni törekszenek és szivesebben látják oz orvosi fakultásnak a vidéki városokban való fejlesztését. Ezzel én nem tudok egyetérteni. Nem tudom azt belátni, hogyha külföldről idejönnek és Debrecenbe, vagy más vidéki egyetemre viszik a szakértőket, vagy másokat, hogy megmutassák nekik az orvosi fakultást, vajjbn jobb benyomást tenne-e reájuk az, ha vidéken, mintha a fővárosban mutatnák be az orvosi fakultást. Ellenkezőleg, feltétlenül elitélnek bennünket, ha a fővárosban lévő orvosi fakultás hátrányban volna a vidékiekkel szemben. Ezidoszerint ugy állunk a dologgal. rgen t. minister ur, hogy az orvosi fakultás csakugyan vissza van fejlesztve. Akár a külföldi egyetemeket, akár a mi vidéki egyetemeinken lévő orvosi fakultásokat nézzük, azt látjuk, hogy azokon az orvosi fizikának, az orvosi chemiának külön tanszéke van, viszont még a biológiának sincs külön tanszéke a budapesti egyetemen. (Barla-Szabó József: Dehogy nincs!) De nincs második tanszéke az élettannak sem. Mindesetre ezeket a tanszékeket elsősorban a fővárosi egyetemen kellett volna rendszeresíteni, mert ez nagy fontosságot jelent az orvosi fakultáson, aminek kiszámíthatatlan hatása van az orvosképzésre és az orvosképzés utján egész közegészségügyünkre. (BarlaSzabó József: Minden klinikának van orvostani intézete!) Egy! Párhuzamosak kellenek! Egy tanár nemi birja ellátni ezt a nagy ügykört, mert épen az igen t. kultuszminister ur nagyon helyesen kiemelte azt, hogy redukált létszámmal kell dolgozni az egyetemen, mert így sokai intenzivebben lehet a hallgatókkal az orvostudományokat elsajátitattni. Az orvosi egyetemen nehezményezett tétel részemről az, hogy az adjunktusok, tanársegédek ós gyakornokok javadalma minimális. Az adott viszonyok között ebből nem tudnak megélni. Azt felelhetné erre az igen t. minister ur, hogy a békebeli alapfizetéseket kapják, amelyek ép ugy emelkedtek náluk is, mint a többi állami alakalmazottakuál. Ennél a kérdésnél azonban, t. i. az ottani adjunktusok, segédtanárok és gyakornokok illetményeinek megállapításánál nem mellőzhetők a mostani viszonyok, amidőn az orvosnak keresete abszolúte nincsen. A rendelőorvosok nem tudnak megélni a fővárosban illetményeikből. Erre is azt mondhatják, hogy menjenek vidékre körorvosoknak, vagy járási orvosoknak. Azok azonban, akik az orvosi fakultásra a professzorok mellé törekszenek, a tudomány! szomjazzák; ezek olyan nívót akarnak elérni az orvosi tudományban, hogy azt előbbre vigyék és hogy bennük szukkreszcencia legyen .a kultuszminister ur részére az orvosi tanszékek betöltésénél. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a fiatal orvosok az egyetemen milyen nyomorban élnek. A szanálási törvény alapján ujabban még azt a megszorítást is bevezette velük szemben a t. minister ur, hogy azoktól, akik természetbeni lakást kapnak, megvonta a fűtést és világítást. E megvonás folytán a legjelesebbek kénytelenek az- egyetemet otthagyni. Ne méltóztassanak ezeket az állami alkalmazottakat azzal a mértékkel mérni, mint a többit. A viszonyok szempontjából kell ezt a kérdést megítélni; a szükségletet kell mérlegelni, amelyeket ezek a fiatal orvosok az egyetemen az illető professzorok körül kielégítenek. Felbecsülhetetlen az a munka, amelyet ezek-a fiatal orvosok ott a közegészségügy és a tudomány érdekében végeznek. Ezért külön figyelmébe ajánlom az igen t. minister urnák ezt a kérdést; érdemes arra, hogy ezzel külön foglalkozzék és ne gondoljon egy pillanatig sem arra, hogy a fővárosi" orvosi fakultást leépítse, vagy mostani szervezetében meggyöngítse. A jogi fakultásról is kívánok néhány megjegyzést tenni. Emlékeztetem az igen t. minister urat arra, hogy a pénzügytannak és a pénzügyi jognak a mi időnkben, de később is még, külön tanszéke volt a jogi fakultáson. Neni^ tudom, miként történhetett meg, hogy a pénzügytant a nemzetgazdaságtanhoz, a pénzügyi jogot pedig a közigazgatási jog'hoz csatolták. Mindkét tárgy olyan nagy anyagot ölel fel, hogy igazán éles elmének, iskolázott, nagy elmének kell annak lennie, aki önállóan el tudja látni külön a pénzügytant, és külön a pénzügyi jogot. Ezidoszerint az egyetemen épen azért, mprt nincs ideje arra, hogy tudományos szempontból foglalkozzék ezzel a kérdéssel, különösen a közigazgatási jog tanára csak a tételes jogot tanítja, azt is csak ugy nagy 'vonásokban, inert nincs rá sem ideje, sem módja. Hogy tudományos szempontból foglalkozzék ezzel a két fontos tárggyal. Most látjuk, mikor egész adórendszerünket reformáljuk, hogy nincs elméletileg iskolázott szukkreszcenciáuk, növedékünk, A mostani jogászfiatalság, amely belép a pénzügyi közigazgatásba, egészen más mentalitású, mint volt régen. A közigazgatási jogot tisztán a tételes, törvényes rendelkezések szempontjából ismertetik. A pénzügytan és a közigazgatási jog elmélete, a különböző államok adórendszerei egészen terra incognita, egészen ismeretlen előttük. Ez okozza azt, hogy pénzügyi közigazgatásunk ennyire visszafejlődött és hogy nem tucí olyan nívóra emelkedni, mint más államokban. Más államokban nincs annyi baj az adóigazgatás és az adókezelés körül, mint nálunk. Ezekkel a bizonyos fokig reális tárgyakkal senki sem foglalkozik. A pénzügytant beolvasztották a nemzetgazdaságtanba, a pénzügyi jogot pedig a közigazgatási jogba és így maradt. Senkinek nem jut eszébe, hogy ezzel a kérdéssel a magasabb tudomány szempontjából foglalkozzék. Ennek hatását az adózók és az adózókkal együtt legjobban az ország érzi. I Egy másik' tanszék az államszámvitel, vagy államháztartástan tanszéke. Megemlítem utolsó tanárát, Bochkor Károlyt, aki az én profeszszorom is volt. Halála után szerénységemet hívta meg az egyetem erre a katedrára, de viszonyaim nem engedték meg, hogy elfoglalhassam a tanszéket. Erre eltöröl+ék. Azon az alapon törölték el, hogy az államszámviteltan nem önálló tudomány, mert ügyszólván minden jogi tárgyba belejátszik. Olyanok