Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

A nemzet gyűlés 377. ülése 1925. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. Vizépitmények és vontató utak fentartására és hajózási akadályok eltávolítására 7.425. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. rovat. Sürgős állami munkálatokra, partomlások meggátlására és vizmosások megkötésére 8.821. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 5. rovat. • A dunabogdányi és visegrádi kincstári kőbányák kezelésére 61.617. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Társulati öntözőcsatornák építésének az 1900:XXX. te. alapján való segélyezésére, továbbá egyébnemü öntözések támogatására és talajjavítások eredményeinek tanulmányozására és hidrogeológiai kutatásokra, valamint a városi szennyvizekkel foganatosítandó öntözések támogatására 368. Elnök: EJ fogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Az 1914:XXXVIII. és a

z 1918:XX1IT. te. alapján végrehajtandó folyószabályozási munkálatokra 12.496. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3, rovat. Közérdekű leesapolások előmozdítására és végrehajtására és a pestmegyei belvízrendezés előmunkálataira előlegként 15.000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. rovat. A Rába-műgát helyreállítási költségeire 735. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 5. rovat. Az ország vizerőkészletének fölvételére és a vizerőtelepek tanulmányozására, valamint az épitésre kerülő telepek terveinek helyszíni tanulmányozására 515. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): tí. rovat. A nemzetközi állandó vízügyi műszaki bizottság költségeihez, valamint a nemzetközi hajózási kongresszus brüsszeli állandó bizottságának költségeihez hozzájárulás 6.474. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Beruházások. Vízi munkálatok végrehajtására 536.000. Elnök: Elfogadtatik. • Strausz István: T. Nemzetgyűlés! A vízügyi szolgálat beruházásainak „Vizimunkálatok végrehajtása" című rovatánál a következő megjegyzés foglaltatik: „653.381 aranykorona átvitetett a Ministerelnökség fejezet „Budapesti országos kereskedelmi és ipari kikötő kormánybiztossága" címe alá". Kutattam ennek indokát e költségvetés indokolásában, s az előző költségvetések indokolásában is, de nem tudtam érdemleg*es okokra akadni, nem tudtam ennek tulajdonképeni okát felderíteni. Nekem ez a hatásköri, költségvetési, vagy ministeri hatásköri kérdés szempontjából szúr szemet. Azt látom, hogy az átvitel folytán most már a ministerelnökségnél a nemzetközi vámmentes kikötő és a Duna-ág rendezési költségeire 3,600.000 aranykorona van felvéve, tehát több, mint a földmivelési tárcánál az összes kiadások. A földmivelésügyi tárcánál 1,560.145 aranykorona van felvéve rendkívüli, átmeneti és rendkívüli beruházási kiadásokra. Nem tudom megérteni, miképen kerülnek a vízépítési beruházások a ministerelnökségi tárca körébe, annak a tárcának körébe, amely tulajdonképen nem is tárca, ahol egyáltalán nincsenek szakemberek, sőt kiemelem, hogy bármennyire kíván a ministerelnök nr is foglalkozni ezzel a ' évi február hó 17-én, kedden. 13 szakmakörrel, erre neki nincs ideje, mert hiszen a nagy politika irányítása köti le egész idejét. Ennél a vízügyi műszaki szolgálatnál 333 szakember dolgozik. A legkisebbet is ideszámítom, inert hiszen munkájával mindegyik hozzájárul a vízügyi szolgálat előmozdításához. A ministerelnökségnél ^ egyetlenegy szakember sincs. Miképen történhetett meg az, hogy ezt kivették a földmivelésügyi tárca köréből; mi ok lehetett erre, amikor pedig a ministerelnökségnél ezt a munkát senki sem tudja szakszerűen ellátni"? Arról is tudomásom van a költségvetések utján — mert hiszen csak onnan szerzem az adatokat —, hogy a ministerelnökségnél még számvevőség sincs, de ugy látszik, nem is szükséges, hogy ezeknél a munkáknál számvevőség legyen, mert amint hallom, a keresztülvitel bérbe van adva, s az ottani munkálatok rák módjára haladnak, mert az igen t. ministerelnök urnák nincs annyi ideje, hogy ezekkel a kérdésekkel komolyan foglalkozzék. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Dehogy sincs! Pénzünk nincs hozzá!) Aki a ministeri hatáskör megállapításának történelmi fázisait ismeri, tisztában van azzal, hogy egy-egy tárca köréből munkaköröket kiragadni az alkotmányosság sérelme nélkül nem lehet. Ha mégis vis majorszerü okok forognak fenn, akkor ezt a kérdést, amely eltér a nagy alkotmányjogok követelményeitől, fel kell deríteni egész valójában, meg kell indokolni, ide kell hozni a Ház elé, hadd foglalkozzék vele a Ház, s a Ház utján az egész közvélemény. De így jegyzetek utján ilyen nagy kérdést elintézni nem lehet és nem szabad. Ez ellen most kifejezetten óvást emelek, mert eddigi felszólalásaimra sem az egyik, sem a másik oldalról, sem az egyik minister ur részéről, sem a másik minister ur részéről nem kaptam választ. Már pedig ildomos lett volna, hogy — ha már anynyira le is kicsinylik az én bírálatomat — mikor ilyen nagyfontosságú kérdéseket felvetek, azokra érdemleges választ is kapjak. Csak ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: A ministerelnök ur kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur méltatlankodik azon, hogy a földmivelésügyi tárca keretéből 600.000 korona összeg átvitetett a ministerelnöki tárca keretébe, kapcsolatban a budapesti kereskedelmi kikötők kiépítésére szánt beruházási összeggel. Ennek oka az, hogy évtizedeken keresztül nem lehetett a budapesti kikötő kiépítését nyélbeütni és előbbrevinni, ama hatás köri súrlódások és nehézségek folytán, melyek egyrészt az egyes ministeriumok, másrészt pedig a főváros között épen a kikötő épitése kérdésénél fölmerültek. Hiszen közismert tény, hogy ennek a kikötőnek építésénél régebbi időkben tulajdonképen hozzászólása volt a földmivelésügyi minister urnák, a kereskedelemügyi minister urnák, a pénzügyminister urnák, a belügyminister urnák és a fővárosnak. Ennek # következménye az volt, hogy minden olyan javaslat, amely egyik vagy másik íninisterium részéről tétetett, meg kellett, hogy járjon három más ministeriumot. és meg kellett hogy tárgyaltassék a fővárossal, ugy, hogy a kikötőépités tulajdonképen lehetetlenné vált az aktasibolás, a hatásköri összeütközések folytán. Ennek a következménye volt, hogy az Összeomlás után — amikor fontos kérdéssé vált, hogy Budapestet a Duna partján fontos kikötővárossá tegyük, lehetőleg mellőzve azokat a