Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-377
14 À nemzetgyűlés 377. ûïése 1.925. évi február hó Í7-én, kedden. más tényezőket, amelyek hasonlóra törekszenek — a magam részéről a ministertanácsban azt az indítványt tettem, hogy ezt az ügyet kormánybiztos gondjaira kellene bizni, aki azt egységesen vezetné és intézné az összes érdekelt ministerek megbízásából, a ministerelnök vezetése alatt. Ennek a tisztnek betöltésére annakidején Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár urat kértük fel, aki szaktudásával és európai tekintélyével biztosította azt (Ugy van! Ugy vtm!), hogy a legjobb kezekre biztuk ennek az ügynek vitelét, (Ugy van! Ugy van!) Ez volt az oka annak is, hogy a soroksári Dunaágnál keresztülviendő kotrási és egyéb munkálatokat, amelyek szoros összefüggésben állanak a kikötőépítés kérdésével, célszerű volt szintén a kormánybiztos hatáskörébe utalni azzal, hogy a földmivelésügyi minister azokat ü f szak férfiakat, akik ezt a kérdést előkészítették volt* s ezzel a kérdéssel a földmivelésügyi minsteriumban a maguk részéről foglalkoztak, a kormánybiztoshoz átutalta és a vele való együttműködésre utasította. Zielinszky Szilárd halála után, épen a földmivelésügyi minister ur által delegált Maurer ministeri tanácsos, aki jelenleg helyettes államtitkári címmel van felruházva, vezeti ezeket a munkálatokat, és pedig teljes szaktudással és azt hiszem, mindnyájunk megelégedésére. (Ugy van! Ugy van!) Az, hogy ez nem törvényben lett fixirozva, hanem mlnistertanáesban, azt hiszem, az alkotmányos felfogásnak teljesen megfelel, hiszen végre is nem egy ügykörnek, vagy különféle ügyköröknek egyik ministeriumból a másik ministeriumba való áttolásáról, hanem csak egységesítésről volt szó, kormánybiztos vezetése alatt, aki az összes ministerek megbízásából vezeti az ügyeket. Méltóztassék felvilágosításaimat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Erődi -Harr ach Tihamér! Erődi-Harraeh Tihamér: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügyi tárca ministeri indokolásának azt a megállapítását, hog*y 1914 óta a legfontosabb vízügyi beruházási munkálatok is halasztást szenvedtek, sajnálattal kell tényleg konstatálnunk és megállapitanunk. Ezen körülmények miatt következett be azután az, hogy a rendelkezésre álló hitelek nem elegendők immár uj vízművek létesítésére, mert, amint látjuk a ministeri inclor kolásból is, az e célra felvett és rendelkezésre álló összeg toldozgatásokra és foltozgatásokra is csak alig eleg-endő. Fel kell hivnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét azoki-a a siílyos hiányokra, amelyek épen a régebbi idők okszerű, természetes mulasztásai következtében ezeknek keretiében állottak elő. Ennek során egy konkrét esetet is bátor vagyok a földmivelésügyi kormány figyelmébe ajánlani, amelynek rendezése imtmár halasztást nem szenvedhet. Ez a tiszaföldvári partszaggatás kérdése, amely már 1904 óta tárgyalás anyaga. A rendelkezésre nem álló fedezet hiánya folytán ez a kérdés rendezést nem nyert, ami most már olyan súlyos következményekkel jár, hogy csakis nagyobb összegnek rendelkezésre bocsátásával lehet ezt a kérdési? megoldani. Nevezetesen a Tiszának szeszélyes, kanyargó útja szaggatja a Tiszaföldvár felé eső partot ós ennek következtében veszélyezteti nemcsak a védőtöltéseket és az ármentesitö munkálatokat, hanem a törvényhatósági közút fenniaradását is, sőt a pusztatenyői és kunszentmártoni vasutvonalat is. , E kérdés rendezésére háromféle mód lehetséges. Segiteni lehetne partvédelmi munkálatok révén, amit a mai viszonyok között egyedül tartok keresztülvihetőnek. Mert az a megoldás, ami szintén felmerült, hogy a közutat át kell helyezni — ennek következtében a vasutvonalat is át kellene helyezni —, nem megoldás, mert a rendezés tekintetében az ilyen megoldást tényleg megfutamodásnak tartom és ez további károsodást okozna. Figyelembe kell venni, hogy a Tisza partján legnagyobbrészt kisbirtokosok földjei vannak, ezenkívül azokból a nagybirtokokból, amelyek a földbirtokreform alá estek, épen ezek a részek adattak ki kisemberek kezébe, úgyhogy, ha mi ezt a partáthelyezési megoldást választanánk, ezeket az embereket újra nincstelenekké tennénk. (Ugy van!) Épen azért nagyon kérem a földmivelésügyi kormányt, méltóztassék ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. A kérdés legideálisabb megoldása az lenne, amely a régi terv keresztülvitelét is maga után vonná és közgazdasági szempontból is óriási horderejűk volna, ha megoldanánk a vezselyi partátvágás kérdését, ugy, ahogy az a Tisza egyik-másik szakaszánál megtörtént. Ha ezt az átvágást eszközölnénk Vezselynél, akkor egyrészt a hajózás nyerne óriási előnyt, mert útban 20 kilométeres megtakarítást érnénk el, másrészt körülbelül 5200—5300 hold föld válnék produktívvá, termelőképessé, úgyhogy ez a megoldás óriási jelentőséggel birna közgadasági szempontból is. A kérdésnek ilyen megoldását indokolná még az a körülmény, hogy Vezsely partján az ármentesítés keresztülvive nincs. Ennek volt sajnálatos következménye, hogy az oláh megszállás idején, a vörösök által történt átvágás folytán, Tiszavárkony és Vezsely községek majdnem teljesen megsemmisültek, az árvíz majdnem teljesen elpusztította őket. Épen ezért a beruházások keretén belül kérném azt. hogy méltóztassék ezzel a kérdéssel olyan módon foglalkozni, hogy annak ellenére, hogy ez nagyon jelentős anyagi eszközök felhasználását vonná maga után: méltóztassék az átvágás kérdését figyelembe venni. Ha pedig az átvágás kérdése most megoldható nem lenne, akkor a partbiztositás révén méltóztassék ezt a kérdést rendezni. Ezeket voltam bátor erre a tételre vonatkozólag elmondani. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Röviden csak annyit vagyok bátor tisztelettel megjegyezni a felszólalt képviselő ur észrevételeire, hogy Tiszaföldváron a partbiztositás munkálatai már megkezdődtek. A mostani költségvetés keretében azokat a munkálatokat, amiket a képviselő ur emiitett, sajnos, nem tudjuk végrehajtani, de a jövő költségvetésben g'oudoskodni fogunk arról, hogy erre a tényleg közszükségletet jelentő munkára megfelelő fedezetet biztosítsunk. Ami már most a vezselyi átvágást illeti: ezer esztendeje hajóznak már arra, amerre most is hajóznak. Miért merülnek fel ezek a kívánságok épen most, amikor a legnehezebb gazdasági helyzetben vagyunk és amikor fedezetet biztosítani még a legszükségesebb intézkedésekre is alig lehet? Hiába látjuk, hogy mennyi utat takarítanánk meg a vezselyi átvágással, ha tehetetlenül állunk eszközök híj* ján és nem vagyunk képesek fedezetet találni még a partszaggatások meg-gátlására szolgáló
