Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

200 A nemzetgyűlés 38Ú. ülése 1925. évi február hé 20-án, pénteken. 1 arcainak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! Szabó István (sokorópátkai): A napirendhez kérek szót. Elnök: Méltóztassék. Szabó István (sokorópátkai): T. Nemzetgyűlés! Én az elnöki napirenddel szemben inkább elfogadnám azt, hogy a nemzetgyűlés kedden is tartson ülést. Ha azonban kedden azért nem tartunk ülést, mert húshagyó kedd van, és igy a farsang utolsó napja, akkor kérdem, miért tartsunk hamvazószerdán ülést, amely nap a római katholikusoknak különösen ünnepe. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy vagy kedden is tartsunk ülést, vagy csütörtökön legyen a legközelebbi ülés. Elnök: Képviselő ur, ne méltóztassék vagylagos javaslatot tenni, hanem határozott javaslatot. Szabó István (sokorópátkai): A leghatározottabban kérem csütörtököt. (Zaj.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, fel fogom temini a kérdést: méltóztatnak-e elfogadni az elnöki napirendi indítványt? Amennyiben az elnöki napirendi inditványt méltóztatnak elfogadni, ugy sokorópátkai Szabó István képviselő ur inditványa elesik. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök napirendi indítványát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A nemzetgyűlés az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Almásy László képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján kért szót. A képviselő urat a sző megilleti, Almásy László: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy az idő előrehaladott volta ellenére is igénybe veszem pár percre a t. Nemzetgyűlés türelmit. Végtelenül sajnálom, hogy Farkas Tibor képviselőtársam nincs jelen, mert hiszen az ő beszédével kivánnék pár percre foglalkozni. Nevezetesen a képviselő ,ür beszédének egész beállitása, amellyel a magyar katholikus vallás és tanulmányi alapokkal foglalkozott és ebben az irányban bizonyos inkompatibilitásokat látott fenforogni, azt gon dolom. olyan, hogy mig egyrészt talán téves értesülésen és a dolgok nem egész világos látásán alapul, másrészt azt hiszem, hogy elő adásában is bizonyos tévedések forogtak fenn. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekre a tévedésekre röviden rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur a költségvetési tárgyalás keretén belül foglalkozott a magyar katholikus vallás- és tanulmányi alapokkal és beszéde elején hivatkozott arra, hogy ez a téma igen ritkán fordult elő az országgyűlésen. Ennek oka az, hogy a magyar képviselőház költségvetési vitájába ez a kérdés tulajdonképen nem tartozik. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a képviselő urnák, vagy a nemzetgyűlés minden egyes képviselőjének bármiféle tárggyal ne volna joga foglalkozni, hanem tisztán csak disztingválni akarok abban az irányban, hogy ml tartozik a magyar állam költségvetésének keretébe és mi tartozik a magyar katholikus •vallás- és tanulmányi alaphoz. Csak röviden akarok utalni rá, hogy ez a kérdés hogyan áll. Trefort 1877 január 27-én egy interpellációra adott válaszában a következőket mondja (olvassa); „Ha tehát Madarász József képviselő nrnak a törvényekre tett hivatkozása magában foglalja azon kérdést: fogom-e az alapok és alapítványok jövedelmeit ezentúl a kormány költségvetésébe felvenni, erre kénytelen vagyok azt válaszolni, hogy nem fogom, mert nem vehetem fel, nem lóvén erre felhatalmazva". lS79-ben pedig a kultuszbudget tárgyalása alkalmával ugyancsak Trefort a többi között ezeket mondotta (olvassa): „Mert most is abban a meggyőződésben vagyok, mint akkor, mondottam s ez alkotmányos felfogás, hogy ami a költségvetésbe felvétetik, arról az országgyűlésnek teljes intézkedési joga van, ez a budgetjog természetében fekszik. Már pedig addig, amig az 1711. évi LXXIV., az 1723 : LXX. és az 1790 ; XXIII. és XXVI. teikkek érvényben vannak: ezen alapok Őfelsége patronátusa alatt állanak. Ezen torvényeket pedig nem a Ház határozata, hanem csak rendes törvényhozás utján, uj törvény által lehet megváltoztatni. Az olyan megoldást, hogy ezen alapok és alapítványok a budgetbe egyszerűen felvétessenek,, sohasem fogadnám el.. Ha akarnám, sem tehetném, hogy a budgetbe felvétessenek ezen alapok és alapítványok, mert az nem tőlem függ". Az alapok dolgát azután ugy oldották meg, hogy az 1880 május 21. napján kelt királyi kegyelmes leirat a magyar katholikus vallás- és tanulmányi alapokra felügyelő és ellenőrző bizottságot szervezett, továbbá egy ügyrendet dogozott ki, és ebben megállapittatott az a hatáskör és jogkör, amely a magyar katholikus vallás- és tanulmányi alapot ellenőriző bizottságot s a kultuszministert illeti. A bizottság tagjainak megbizatása királyi kinevezésen alapul. Ennek a bizottságnak több mint 12 év óta tagja^ vagyok, ez tehát abszolúte semmi összefüggésben nincs azzal, hogy nemzetgyűlési képviselő vagyok. A nemzetgyűlési képviselőnek ebben az irányban semmi befolyása nem volt. Minthogy a képviselő ur a bizottság törvényessége ellen is kifogást tett, kénytelen vagyok ezzel történelmi összefüggésben foglalkozni s a törvényességet igazolni. Albizottság legutóbbi királyi kinevezése 1916. évi november 6-án a következőképen szól (olvassa): „Báró Forster Gyulát a magyar vallás- ós tanulmányi alapra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság elnökévé, Csernoch János biboros, hercegprímás, esztergomi érseket ezen bizottság társelnökévé, Almásy íjászlót ezen bizottság előadójává, Bálás Lajost, Concha Győzőt, gróf Csáky Károlyt, gróf Cziráky Antalt, herceg Esterházy Miklóst, gróf Esterházy Móricot, Haydin Károlyt, gróf Khuen-Héderváry Károlyt, gróf Majláth Józsefet, dr. Nagy Emilt, Radnai Farkast és Szmrecsányi Lajost pedig ezen bizottság tagjaivá folyó évi november hó 1-től számitandó három évre, amennyiben azonban a nevezett alapok kezelésének ellenőrzése iránt időközben. esetleg^ másnemű intézkedés tétetnék, az annak életbeléptéig terjedő időre kinevezem. Kelt Bécsben, 1916. évi november hó 6-án. Ferencz József s. k. Jankoviçh Béla s. k." A képviselő ur azon az alapon, hogy ennek a királyi kinevezésnek határideje letelt, megtámadta ennek a bizottságnak érvényességet. Erre vonatkozólag a következőket -van szerencsém előadni. Dr. Vass János — nem a jelenlegi népjóléti minister ur —, 237/1919 elnöki szám alatt ezt a végzést hozta (olvassa) : „Az ország államformájában és kormányzati rendszerében bekövetkezett változás szükségessé tette, hogy a magyar vallás- és^ tanulmányi alapokra felügyelő és azok kezelését ellenőrző s a még néhai Ferencz József által 1919. évi október 31-ig kinevezett bizottság ezen változott viszonyokhoz képest újjá alakittassék. Ennél-