Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

186 A nemzetgyűlés 380. ülése 1925, ugy vigyázni a gyermekre, mint az uri társadalomban, — az apa és árnya el vau foglalva; kenyérkereset után szaladgál. Kérem tehát a minister urat, hogy a legszigorúbb ellenőrzés alá vegye a mozikat, és azoktól, akik nem tartják be a szabályt, vonassa el az engedélyt. (Élénk helyeslés.) Szó esett arról és a minister ur is megemlítette, hogy Károlyi Mihály elkobzott vagyonát ilyen, célra, vagy olyan célra kell fordítani. Nagyon örülök ennek a kijelentésnek, ami természetes és helyes is, hogy a minister ur a maga tárcája javára igyekszik belemarkolni abba az elkobzott vagyonba és igyekszik saját tárcája részére bizonyos összeget biztosítani. (Homonnay Tivadar: A hadirokkantaknak!; Ezt természetesnek találom, de ezt csak törvény utján tudjuk megváltoztatni. Hiszen én magam terjesztettem be indítványt annakidején erre vonatkozólag, amikor kimondottuk, hogy a hazaárulók vagyonát elkobozzuk, de a hitbizományoknak csak a felét, a közönséges embereknél az egészet elvesszük. Leszavaztak bennünket annakidején, amikor azt követeltük, hogy az egész vagyont kobozzák el, inert azt mondták, hogy csak a felét kell elkobozni egy hitbizomáiiynak. Akkor felálltam, én ós követeltem, hogyha a hazaárulók vagyonát elkobozzák, az egész elkobzott föld — Károlyi Mihályról volt szó, mikor ezt a javaslatot tár-' gyaltuk —, a rokkantak között egy éven belül felosztassék. Ilyen törvény tehát már van; ha abból a földből — nem tudom hány katasztrális hold földből — az állam átveszi az elkobzott részt, s a minister ur annak egy részét fel akarja használni népiskolákra, ez ellen nekem kifogásom nincs, azonban törvény utján kell intézkedni és arra is kell vigyázni, hogy rokkantjaink ebből kárt ne szenvedjenek. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Egészen természetes!) Mert meglévő törvényt módoitani lehet, de nagyon óvatosan nyúljunk ehhez a kérdéshez, min Ián itt a rokkant-kérdés megoldásáról van szó. Még egy kedves témám van (Halljuk!) és őszintén megmondom, sokáig kellett nyomoznom, mig a tettest megtaláltam. (Zaj és felkiáltások: Dctektiveskedett?) Én bizonyos 500.000 koronákat keresek már valami három év óta, bizonyos 500.000 koronát, amit a nemzetgyűlés megszavazott, de gazdája nincs. Én elm« ntem a pénzügyminister úrhoz, ezt megelőzőleg Klebelsberg akkori belügyminister urnák is szóltam — akkor talán már kultuszminister volt —, de nem találták meg az adatokat, a minister ur azt mondotta a pénzügyminister urnák mo«st legutóbb, hogy ilyen határozati javaslat nincs. Elismerem, hogy igaza volt, határozati javaslat, ilyen nincs, mert az visszavonatott. Engedjék meg, hogy én most... (Felkiáltások; Miről van szó?) Végén csattan az ostor, t. Nemzetgyűlés! (13. Podiuaniczky Endre: Azért detektivregény! — Derültség.) Arról van szó, amit most mingyárt felolvasok, hogy én 1922 december 22-én a következő határozati javaslatot terjesztettem a Ház elé (olvassa): „Petőfi Sándor a XIX. században újjászületett Magyarország utolérhetetlen poétája volt, ki a világirodalom legmélyebb hazafias szellemű verseit azzal is halhatatlanná tette, hogy eszméiért, odaadta drága életét, mely gazdagabb és szebb volt a csillagos mennyboltozatnál. Szülőfaluja, Kiskörös, egy hazafias érzésű, de nagyobbrészt tótajku község. A magyar nemzetnek minden oka megvan tehát arra, hogy a magyar irodalom e szent Mekka- I évi február hó 20-án, pénteken. ját szerepse, dédelgesse és kitüntesse. Indítványozom, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor születésének századik évfordulója alkalmából szülőfalujában, Kiskörösön felállítandó szoboralap javára 1 millió koronát utalványozzon". (Helyeslés half elől.) Azután jött a válasz, a® igen t. pénzügyminister ur felállott és a következőket mondotta (olvassa): „Teljesen méltányolom azokat az intenciókat, amelyek a határozati javaslatot benyújtó képviselő urat vezették. A t. képviselő úrral már napokkal ezelőtt érintkezésbe lépve, megállapodtunk ennek a kérdésnek helyes megoldásában, megvizsgálván egyszersmind azt is, hogy a község a maga részéről milyen összegekkel rendelkezik a jelzett cél biztosítására. Megállapodtunk abban, hogy az állam részéről 500 ezer korona ilyen hozzájárulás adassék. Ennélfogva kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot visszavonni". Erre én felállottam és nagyon természetesen, hogy nem tudván megkapni a kért egymilliót, nem mulaszthattam el; hogy köszönettel el ne fogadjam az 500 ezer koronát. Előre meg is köszöntem, de nagyon szeretném utólag is megköszönni a t. minister urnák, ha kegyeskednék az 500 ezer koronát, mégpedig valorizálva — amennyiben 1922 decemberéről van szó — a községnek a szobor céljára rendelkezésére bocsátani. Ebben a reményben zárom szavaimat és kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az ellenzéki képviselő urak ugy képzelik el a ministereket, mint régente a csokoládét osztogató automatákat, amelyeknek a szájába, ha egy hatost bedobtak, kaptak egy darab csokoládét. Szintúgy, ha jónak látják felszólítani a minister!, hogy nyilatkozzék, annak rögtön kötelessége a maga kis csokoládédarabját átadni. (Meskó Zoltán: Hát a savanyu bonbon! — Derültség.) Néha az is volt benne. A t. képviselő ur megkérdezett engem a numerus claususra vonatkozó felfogásomról. Hát csodálom, hogy ezt kérdi, mert ezt a csokoládédarabkát én már többször feltálaltam. (Meskó Zoltán: De mindig másképen volt töltve! — Derültség.) Én csak egy ellen emelek kifogást. Betegségem három hétig távol tartott hivatalomból. Az igen t. képviselő ur egy olyan nyilatkozatot tett — ha nem volt helyesen a lapokban, természetesen tárgytalan a dolog —, hogy én megbeszéltem volna Lukács György igen t. barátommal ezt a kérdést; a képviselő ur már most azt veti szememre, ,hogy miért nem jövök ki a magam nézetével és miért küldöm politikai barátaimat, hogy ők mondják el az én véleményemet Én férfias embernek tartom a képviselő urat, nem hiszem, hogy settenkedik utánam, amikor politikai barátaimmal beszélgetek a folyosón, úgyhogy azt sem tételezem fel róla, hogy akárcsak egy elkapott szóról is legyen szó. De tessék beérni a t. képviselő urnák egyrészt az én nyilatkozatommal, másrészt az illető képviselő urak nyilatkozatával. Ne méltóztassék olyat inszinuálui nekem, aminek a legcsekélyebb támpontja sem lehet (Helyeslés jobbfelől.) Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy mi az én véleményem a numerus clafisüsról, erre nézve már ismételten elmondottam, hogy én a numerus clausust egy rendkívüli rendszabály-