Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

180 A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. tünk a reformátusoknak annakidején!) (Iaas, ugy van!) Én most is azt mondom, hogy amint 1790-ben és 1791-ben a római katholikus világi urakkal vivtuk ki szabadságunkat, lelkiismeretünk szabadságát és egyéb jogainkat, ugy számithatnak katholikus testvéreink reánk is minden egyes esetben, midőn az ő alkotmányuknak, az ő autonómiájuknak kiépítéséről lesz szó. Abban a szerencsés helyzetben vagyok ez alkalommal, hogy mindazt, amit az 1848:XX. te. 3. §-ára vonatkozólag mondok, Apponyí Albert gróf megállapításaival, indokolásával támogathatom, amelyekhez nekem semmit sem kell hozzáfűznöm. Apponyi Albert grófnak ez a törvényjavaslata és a törvényjavaslatához fűzött indokolása örök időkön keresztül éréoszlopa lesz neki, amelyet az idő meg nem emészthet és amelyért az egész protestáns világ Apponyi Albert grófot, volt vallás- és közoktatásügyi ministert, mindig a legnagyobb elismerés és a legnagyobb tisztelet glóriájával fogja Övezni. Apponyi Albert gróf az 1848 : XX. te. fokozatos végrehajtásáról szóló törvényjavaslatában azt mondja, hogy létemtünk egy 200 milliós örökalapitványt a protestáns egyházak megmentésére, amely alapítványt készpénzben, állampapírokban, esetleg ingatlanban bocsát majd annakidején a nemzet a protestáns egyházak rendelkezésére. Addig is azonban, amíg a nemzet abban a helyzetben lesz, hogy ezt az örökalapitványt kifizetheti a protestáns egyházaknak, költségvetésileg állandó évi járadékot biztosit, amelyet 8 millióban állapit meg, hogy ne kelljen minden esztendőben, minden alkalommal vesszőfutást végezniök a költségvetések tárgyalása alkalmával. Ugyanakkor azt is kimondja indokolásában, hogy ez a nyolc milliónyi évi járadék nem alterálja a költségvetésileg már biztosított apróbb államsegélyeket. Mert ha mi azokat visszavonnék, ez annyit jelentene, mintha egyik kezünkkel visszavennők a protestánsok zsebéből azt, amit a másik kezünkkel adtunk. Az 1924/1925. évi költségvetésben a nem állami iskolák támogatásáról szóló 23. cím alatt ki van tüntetve, hogy ezek a nem állami iskolák 19,458.000 korona államsegélyben részesülnek, amely összeg azonban nincs elemezve, bogy milyen arányban oszlik meg a különböző felekezetek között. Erre a tételre nézve maga az előadó ur sem tudta felbontani — mig az egyes tételeket elemezte —, hogy az egyes felekezetek milyen arányban részesülnek államsegélyben. Megállapítja, hogy a protestánsok együttvéve 2,537.062 korona államsegélyben részesülnek. Apponyi Albert gróf volt vallás- és közoktatásügyi minister ur javaslata a protestáns egj^házaknak évi 8 millió korona járadékot biztosit. Természetesen akkor Nagy-Magyarországról volt szó, amelyben a reformátusok száma 2,630.000, az ágostai evangélikusoké 1,370.000 és az unitáriusoké 74.000. együtt tehát a protestánsoknak száma 4,074.000 volt. Most azonban a református lelkészek száma — minthogy, fájdalom, hazánk kétharmadrészét elveszi tettük —, csak 1,670.144, az evangélikusoké 497.012 és az unitáriusoké 6224, vagyis összesen 2,173.380 a protestánsok száma. Ha Apponyi Albert^ gróf volt vallás- és közoktatásügyi minister évi 8 millióját elosztjuk a Nagy-Magyarországon élt protestáns lelkek számával, megállapíthatjuk, hogy egy lélekre átlag 1"96 korona esett és eszerint a számítás szerint most már 4.074.000 korona esnék a pro- > testáns egyházak támogatására; ezzel szemben évi február hó 20-án, pénteken. azonban csak 2,537.062 korona van előirányozva. Látszik tehát a differencia, amely nem csupán a protestáns egyházak kára, hanem megállapithatólag nemzeti kár és nemzeti veszteség is. mert minden egyes protestáns kulturális intézmény összeomlása a magyar nemzet, a magyar állam épületéből egy-egy pillér kidőlését jelenti. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy mi történik a megszállott területeken a mi szerencsétlen magyar testvéreinkkel és az ott naprólnapra leépített magyar kultúrával, nemde mindannyian arra a gondolatra kell jussunk, hogy amilyen arányban építik le a csehek

v oláhok és szerbek a magyar kultúrát, mi abban az arányban, talán még hatványozottabb mértékben kellene hogy kiépítsük a magyar kultúrát. Kulturfölényről beszélünk, de ez is, fájdalom, mint igen sok más. csak jelszó, mert a, kulturfölényt ezeknek az anyagi forrásoknak, anyagi erőknek elvágásával biztosítani nem tudjuk. Nem elég az. hogy egy csomó államsegély megvonatott, nem elég az, hogy ujabb terhek szakadtak a nyakunkba, hanem a kultuszminister ur a 21. címhez fűzött indokolásában bejelenti azt, hogy a nem állami iskolák támogatására szolgáló államsegélyt a jövőben még inkább csökkenteni fogja. Egyszerre nem teheti ezt meg — mert mint mondja, az autonóm iskolafentartó ^ testületek nincsenek olyan anyagi körülmények között, hogy a veszteségeket pótolják —, bejelenti azonban, hog-y egyes iskolatípusokkal már tulajdonképen meg is kezdte a tárgyalásokat arra vonatkozólag, hogy hol, milyen arányban lehet az államsegélyeket megvonni. (Epy hang jobbfelöl: Tiltakozunk ellene!) Ez ellen kénytelenek vagyunk ugyancsak a magyar jövő, Magyarország integritása szempontjából óvással élni. A pápai nuneius a XVI. katholikus nagygyűlésen nagy, hatalmas, igen szépen felépitett beszédét e szavakkal végezte: „Magyarok, szeressétek egymást! Magyarok, alkossátok meg a szeretet frontját!" Nem akarom hinni azt, hogy magyarok alatt a pápai nuneius csak azokat értette, akik ott voltak. Én ugy veszem ezt a felhívást, hogy ez mindnyájunkhoz, az egész magyarsághoz volt intézve, felekezeti különbség nélkül. Én akarom ezt hinni, mert eddigi nyilatkozataiból azt állapitom meg, hogy szivén hordozza ennek a szerencsétlen nemzetnek, ennek a szerencsétlen országnak tragikus sorsát. Ha tehát ezt a meghívást elfogadjuk és odaállunk a mi nagy keresztényi szeretetünkkel és nem akarjuk megengedni magunknak azt a nagy luxust, hogy itt Magyarországon felekezetek szerint tartsuk egymást nyilván mindaddig, amig nem lesz ismét Nagy-Magyarország, amig nem kapjuk vissza a mi régi határainkat, addig minden becsületes magyar ember előtt csak ez a jelszó lebeghet: a magyar jövő, a magyar feltámadás, a magyar integritás. Ne kárhoztassanak minket protestánsokat több évszázadon keresztül a nemzeti érdekek s az ország integritása védelmében kifejtett áldozatkészségünkért a mostoha gyermek sorsára, hanem az 1848 :XX. te. 3. §-a értelmében a nemzet talán még saját erején felül is jöjjön támogatásunkra, ne engedjen minket kétségbeesve látni, hogy intézményeink miképen omlanak össze, s tehetetlenek vagyunk, mert immár hiveink megfogytak, s mint Apponyi Albert gróf az 1917-iki törvényjavaslat indokolásában beismerte, egyházi adóteherbiróképességünk