Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-380

A nemzetgyűlés 380. ülése 1925. évi február hó 20-án, pétiteken. 181 immár elérte azt a fokot, amelyen túl egy fillérrel sem lehet menni, amelyen túl már kezdődnie^ kell a magyar állam becsületbeli kötelezettsége beváltásának, ha talán nem is teljességében és egészében, de legalább részletekben. Kívánjuk tehát, hogy az 1848 :XX. te. 3. §-a értelmében a magyar nemzetgyűlés találja meg az útját és módját annak, hogy egyik hűséges fegyvertársánaik, a szabadságért, függetlenségért mindenét kockára tevő egyháznaik jöjjön támog-atására, emelje azt fel. Nem magának az egyháznak, hanem a nemzetnek, a hazának van erre szüksége. Mi protestánsok a mesebeli pelikán szerepére vagyunk kárhoztatva, amely mellét feltépve, Önvérével táplálta gyermekeit. A protestánsok a magyar kultúra oltárán már annyi áldozatot hoztak, hogy ujabb áldozatokat, ujabb terheket nem birnak el az egyházi élet teljes felborulásának veszedelme nélkül. Én akarom hinni azt, hogy amikor mi itt feltárjuk a mi sebeinket, amikor rámutatunk azokra a veszélyekre, amelyek nem pusztán minket, de nemzeti érdekeinket, drága magyar hazánkat fenyegetik, akkor mindenféle különbség nélkül összefogunk, vagy azok a magyarok leszünk, akikkel a pápai nuncius a magyar nemzet frontját, a szeretet frontját akarja megteremteni. (Helyeslés.) Elismeréssel adózom az igen t. előadó urnák nagyszabású beszédéért és főleg azért, hogy tudásának reflektorával rámutatott a költségvetés egy-egy tételeire s azokat felbontva, elénk tárta azt, hogy azok az összegek miképen oszlanak meg a felekezetek között. Azt az elegáns gesztust, amelyet ő vár, én is várom, várjuk mindannyian a nemzettől. Ha talán az 1848 :XX. te. 3. 4-ábau lefektetett jogigényünkkel elutasitanak is, ez nem azt jelenti, hogy duzzogok leszünk, tovább nem dolgozunk^ a, magyar jövőért, Magyarország integritásáért. Mi tovább is fogunk dolgozni, mert előttünk évszázadokon keresztül soha nem volt más cél, mint a nemzet boldogsága, a nemzet szabadság-a, függetlensége. És amikor mi nehéz harcainkat vivtuk a lelkiismeret szabadságáért, amikor ott véreztek legjobbjaink a véres harcmezőkön, ugyanakkor a nemzet szabadságáért, jogaiért, alkotmányáért s a haza nagyságáért küzdöttünk (11 gy van! a jobboldalon.) oly ellenségekkel szemben is és azokkal szemben is, akiktől ez a szerencsétlen magyar nemzet mindenha csak hálát és elismerést várhatott. T. Nemzetgyűlés! A kultuszminister ur hatalmas, gyönyörűséges, szépen felépített beszédében igyekszik megtalálni azokat a különböző eszközöket, módokat és utakat, amelyekkel a magyar jövőt biztosithatja szerencsétlen nemzetének. Megállapíthatjuk, hogy ő is egyike azoknak az ébren álmodozóknak, akik nem tudunk belenyugodni a mi mostani helyzetünkbe, akik nem tudjuk elviselni a trianoni békeszerződés rettenetes igazságtalanságait, és akik nem tudunk nyugodni sem éjjel, sem nappal, mert a trianoni határokon ke4 resztül hallszik elnyomott magyar testvéreink kétségbeesett jajkiáltása, mert látjuk könynyeiket, halljuk sóhajtásaikat és látjuk a hitvány gazembereket ott lent. akik pénzért áruba bocsátják a magyar lelkeket, és Brazília meg Kanada felé űzik ki magyar testvéreinket; látjuk,hogy ezeket a szerencsétlen magyarokat mint idegeneket kezelve ezeréves hazánkban, kiirtják, kipusztitják. (Maday Gyula: Kabszolg-akereskedés!) Nekünk tehát igenis mindenféle felekezeti különbség nélkül egy.táborban kell lennünk, egy zászló alá kell sorakoznunk. Értsük meg valahára azt a nagy igazságot: nem az a legnagyo.bb baj,, hogy az emberek nem mind egy templomban imádkoznak, hanem az a legnagyobb baj, ha sebol sem imádkoznak. (Ügy can! a jobboldalon.) A szeretet frontját megalkotni mi, protestánsok, a legnagyobb készséggel vállaljuk. Amikor a kultuszminister ur és az előadó ur tegnap nagyszabású beszédeikben a kultúra hatalmas eszközét állították fel a nemzeti feltámadásnak, az ország újjászületésének^ a régi Nagy-Magyarország feltámadásának útjaiul és eszközéül, eszembe jut egy bölcsész mondása: „Ha hajótörést szenvedtem és egy szál deszkán menekülni látsz, ne kiáltsd felém, hogy még messze a part, mert kétségbeesve alámerülök. Engedj remélnem, engedj biznom egy szebb és boldogabb magyar jövendőben." Beszédemet azzal kezdettem, hogy mindent, amit mondok, a magyar jövő szempontjából mondom. Minden embert, kicsinyt és nagyot, szolg-át és szabadost, államférfiúi és különböző politikai pártokat mind abból a szempontból Ítélem meg, amint a magyar jövőnek, Magyarorszák integritása gondolatának, az ország feltámadása nagy gondolatának szolgálatában állanak. Mindenkit megbecsülök ebben az országban, akit ebben az irányban látok dolgozni, de mindenkinek ellensége vagyok, akit más irányban látok haladni és aki ennek a szerencsétlen, nyomorult nemzetnek sebén, meg-gyalázásán, porbanvergődésébeu mintegy gyönyörködik. Mikor a nemzetgyűlésben szavak hangzanak el az Istenről és a hazáról, itt olykorolykor gúnyos mosolyokat látunk, mintegy kifejezve ebben a mosolyban ezt a kérdést: mi az Isten, mi a hazai Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, akiknek sem Isten, sem ha,za nem kell, azokat jog sem illeti meg; akik kötelességeiket hazájukkal szemben leróni nem akarják és akik gúnyt űznek a mi legszentebb érzelmeinkbői, a magyar jövőt, Magyarország integritásátilletőleg*, azok maradjanak tovább is ott, bújjanak vissza a tófenékbe, ahonnan kiemelkedtek, de mi megalkotjuk a szeretet frontját, az Isten szeretetének, a felebaráti szeretetnek és a hazaszeretetnek frontját és mindenkit letiprunk. aki ezzel a fronttal szembe mer jönni, mert e nemzetnek élnie kell, e nemzetnek fel kell támadnia, e nemzetnek vissza kell nyernie régi határait. A Kárpátok szent bércein ismét lengenie kell a magyar trikolórnak, Erdélyben, Mátyás királynak. Bocskay Istvánnak, a nagyfejedelmeknek szűkebb hazájában oláh bocskor diadala sokáig- nem tarthat, csak fogadjuk meg a pápai nuncius szózatát: Magyarok, alkossátok meg a szeretet frontját! Én hiszek Kossuth Lajos fanatizmusával nemzetem jövőjében, nemzetem feltámadásába n. Hiszem és vallom, amit ő „Irataim az emigrációból" című munkájának bevezető soraiban mond (olvassa): „Nemzetem nem halhat még a szenvedések alatt, melyek reámérettek. A magyar kérdésnek történelmi alapja is van, földleirati, népességi, politikai és számtani alapja is. E kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi súlyegyenének érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába. E kiáltást ideig-óráig az erőszak elfojthatja, de e kérdést ki nem törölheti az események számlakönyvéből, ahova a történelem beirta. E kérdés helyet fog magának követelni Európa füg"gő kérdései között mindaddig, m if? vagy jog és igazság szerint meg nem ol27'