Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

10 A nemzetgyűlés 377. ülése 19 Skori földmivelésügyi ministerek nem érthet­nek, mert hiszen nem erre készültek. De nem érthetnek az ottani tisztviselők sem, mert ők tulajdonképen gyakorlati feladatok megoldását tűzték ki tanulmányaik céljául. Nein tudom megérteni, hogy hiúság vagy szépség kér­dése-e az (Schandl Károly: Célszerűség kér­dése!), hogy a minister urak ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek a gazdasági intézmények a földmivelésügyi tárca körében maradjanak, Célszerűségről itt, igen t. államtitkár ur, szó sem lehet, mert a gyakorlati ismeretek taní­tása és az elméleti oktatás két, egészen külön­böző kérdés. A hatásköröknek ezt a beosztását csak régebbi államrendszerünk tette szüksé­gessé. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátországokkal mi­lyen viszonyban állott a magyar állam. Tu­lajdonképen teste voltak ezek az országok a magyar államnak, de a vallás- és közoktatási ügyek tekintetében autonómiájuk volt. Ha eb­ben az időben ezeknek az intézményeknek a kiadásait a kultusztárca körébe illesztették volna be, akkor a közös kiadásokat nem le­hetett volna megterhelni ezeknek az intézmé­nyeknek a költségeivel. Megszűnt az ok, meg kell tehát szűnnie az okozatnak is, mert ezt kivánja elsősorban az ország érdeke. Én csak arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister Urat, hogy álláspontomat tegye megfontolás tárgyává és törekedjék arra, hogy még a folyó költségvetési év alatt az intézmények irányítása, vezetése, és nagyon természetesen a gazdasági rész is utaltassék a kultusz­tárca körébe. Erre nézve a kultusztárcánál ha­tározati javaslatot fogok előterjeszteni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly földmivelésügyi állam­titkár: T. Nemzetgyűlés! Straus® kép viselő ur felvetette azt, hogy a gazdasági szakoktatás ügyét a földmivelésügyi tárcából át kellene helyezni a kultuszministerium körébe. Ez a kérdés több izben felvetődött, amióta Magyar­országon gazdasági szakoktatás van és mind­annyiszor az a megállapodás szűrődött le, hogy sokkal helyesebb és sokkal célszerűbb, ha a földmivelésügyi ministerium látja e] a gazda­sági szakoktatást. Ez sem nem presztízskér­dés, sem nem hiúsági kérdés, inert hiszen a földmivelésügyi 1 ministerium az oktatás kér­désében mindig teljesen harmonikusan jár el a kultuszmini steriumma] és van a gazdasági oktatásnak egy része, nevezetesen a gazdasági népoktatás, amely természetszerűen, a földmi­velésügyi ministerium szerint is a kultuszmi­nisterium hatáskörébe tartozik. A gazdasági szakoktatást azért célszerűbb a földmivelés­ügyi ministerium hatáskörében tartani, mert a gazdasági tudományok nem exakt tudomá­nyok, hanem állandóan változásnak vannak alávetve aszerint, amint a gyakorlati gazda­sági élet a kisérletezés ujabb és ujabb ered­ményt mutat fel. A gazdasági szakoktatásnak szoros kapcsolatban kell lennie a mezőgazda­sági kisérlet-üggyel, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) ahogy a fölmivelésügyi ministe­rium most tényleg mindinkább iparkodik azt szorosan összeolvasztani és kivánatos az is. hogy a mezőgazdasági kiséiietügy kiváló tu­dós vezetőférfiai, akik ezeket az állomásokat vezetik, táplálják a gazdasági szakoktatást és lehetőleg részt vegyenek abban. A t. képviselő urnák szem elől méltóztatott téveszteni azt, hogy a mezőgazdasági szak­oktatásnak a legszorosabb kapcsolatban kell !. évi február hó 17-én, kedden. lennie magával a termelési politikával is. (Ugy van! Ugv van! a jobboldalon.) Ha a földmive­lésügyi ministerium a termelési politika terén valamely irányváltozást kénytelen beállítani, mert a gazdasági élet ezt felvetette és arra a belátásra szőrit, hogy^ egyik vagy másik irányba térve a termelést tökéletesítsük, ak­kor ennek a termelési politikának a legszoro­sabb kapcsolatban kell lennie a gazdasági ok­tatással. A gazdasági oktatásban leszűrt ered­ményeket viszont értékesíteni kell a termelési politikában. Egyáltalában nem a gyakorlati célszerűséget szolgálná tehát az olyan elhibá­zott intézkedés, amely a ^ gazdasági szakokta­tást kivenné a földmivelésügyi tárca köréből és teoretikus irányba vinné ezt a szakoktatást, amivel szolgálna talán bizonyos tudományos célt, de sokkal távolabb volna magától a gaz­dasági céltól. Méltóztassék magától az életet is nézni. A földmivelésügyi ministerium hatás­köre alá tartozó gazdasági iskolák mind be­váltak. A gazdasági élet, maga a gazdaközön­ség is azt kivánja, hogy ezek a gazdasági is­kolák szaporittassanak. Nem akarok a gazda­sági akadémiákra bővebben kitérni, de különö­sen az a.lsóbbfoku szakoktatás kiterjesztésére van rendkivül nagy szükség, hogy a kisgazda­közönség, a földhözjuttatottak nagy tömege minél jobban bevitessék a mezőgazdasági ter­melés praktikus irányába. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Azt hiszem, hogyha a népoktatás előké­szíti ezt a szakoktatást, ugy a legteljesebb har­móniában egészithetjük ki a magyar gazda­sági oktatást az országban a gazdaság'i isme­retek terjesztésével. Elismerem, a képviselő urat mindenesetre jó szándék, jóhiszeműség vezette, de ugy látom, hogy a gyakorlati élet szempontjából a gazdasági szakoktatás kérdé­sét nem ismeri és azért téved helytelen irányba. (Strausz István: Egy része a kul­tuszministernél van!) Én a leghatározottab­ban, a legélesebben ellenezném, hog-y a gazda­sági szakoktatás kivétessék a i'öldmivelés­ügyyi ministerium hatásköréből, mert ezt maga a mezőgazdaság sinylené meg. Ma kí­sérletezésre nincs idő. Ma biztos keretekben kell haladnia a jól bevált utón, hogy a föld­mivelésügyi ministeriumban a termelési po­litika, a kisérletezés és a szakoktatás együtte­sen vigye előre mezőgazdaságunkat. (Helyes­lés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólanil Forgács Miklós jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Nemzetgyűlés! A föld­mivelésügyi államtitkár ur valóban az eleve­nére tapintott ennek a kérdésnek most elhang­zott beszédében. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Ebben a kérdésben évek óta vita fo­lyik a földmivelésügyi és a kultusztárca között és mostanáig nem történt döntés. Már az álta­lános vitában nagyon éles hangon mutattam rá ennek a kérdésnek szükségszerű eldönté­sére és most, minthogy megint napirendre ho­zatott, szintén nem akarok szó nélkül elmenni mellette. Ugyanaz a véleményem, mint az államtit­kár uré, hogy ez a kérdés a szakszerűség kér­dése. A mezőgazdasági szakoktatás annyira szoros összefüggésben van az élettel, a termé­szettudománnyal, geológiával, a madárisnieret­tel. mindazokkal a tudományokkal, amelyek a természettel kapcsolatos ismereteket tárgyal­ják, hogy azoktól szinte elválaszthatatlan. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a természet nagy kohójában min­den élő és élettelen tárgynak, állatnak vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom