Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hó 17-én, kedden. 11 embernek megvan a maga szerepe. Látjuk a rovarok szerepét a termelés nagy műhelyében, amikor elősegítik az ember termelő munkáját, látjuk azt, mikor hátráltatják a termelő mun­káját. Ez az úgynevezett biológiai élet figye­lése. De az élettelen tárgyak hatását is figye­lemre kell méltatnia a szaktudománynak. Itt van a vegyészet nagy előrehaladása,"amellyel számolni kell. Ezeknek az ismereteknek mind számottevő szerepe van a mezőgazdasági ter­melésnél. Mikor ismételten szót emelek a mellett, hogy a mezőgazdasági szakoktatás meghatá­rozott korlátok között, mint az összes ismere­tek hatalmas részének képviselője, terjesztes­sék külön mezőgazdasági szakintézetekben és utaltassák a földmivelésügyi ministerium el­lenőrzése alá, (Helyeslés a jobboldalon ) nem szabad szem elől téveszteni azt a körülményt, 5 hogy a vetőmagnemesités, az állatfajok ki­választása^ és nemesítése, az állatok erejének és ügyességének a mezőgazdaság szolgálatába állítása most már úgyszólván tudomány­számba megy. Valóságos tudomány most már ezeknek az ismereteknek útvesztőjében eliga­zodni, ha tehát engednők magunkat rábeszélni arra. hogy a mezőgazdasági szakoktatás ki­vétessék a földmivelésügyi ministerium ha­táskörébői és áttétessék a kultuszministeri um keretébe, akkor lassan, arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy mindazok a tudomá­nyok is tétessenek át — mivel tudományok — a kultuszministerium ügyköre és ellenőrzése alá, amelj^ek a mezőgazdálkodást alátámaszt­ják. Nem tehetem magamévá ezt a gondolatot és ismételten sürgetem és követelem, hogy ez a kérdés végleges megoldást találjon. (Helyes­lés a jobboldalon.) Szükséges ennélfogva, hogy a mezőgazda­sági szakintézetek kifejlesztessenek és a kísér­leti állomások az ország minél több helyén haladéktalanul feláll ittassá nak. Minden vidék­nek megvan ugyanis a maga külön természet­rajzi követelménye. A szikes talajon más növény diszlik, a homokoson megint más és így az egyes körzeteknek majd mintegy ki kell iskolázva leimfök, bizonyos növények termelé­sére és bizonyos nemesitett állatok tenyészté­sére. Ez csak ugy érhető el, ha a perifériákon is minél számosabb kisérleti állomás és vető­magvizsgáló állomást fogunk találni, amely vegytani és biológiai szempontból mindezeket a kérdéseket vizsgálja, ismerteti és eredményei­ket nyilvántartja. Akkor majd módunkban lesz Magyarországon esetleg uj növények termelé­sét is meghonosítani és ha ezek az állomások megvizsgálván, az egyes fajok összetételét meg­ismertetik a növények természetrajzát, akkor majd módunkban lesz uj jövedelmet biztosító forrásokat, termelési ágakat létesíteni. Hiszen hosszan lehetne erről beszélni. Megemlítem itt a madárvédelmet. Az ornitológia ma szin­tén tudomány, amely egész könyvtárakat tölt meg, és kell hogy ez is megfelelő alátámasztás­ban r^szesittessék. Hogyha erre az ismeretágra is azt mondanánk, hogy a kultuszministerium hatáskörébe osztassék be, végre az volna a helyzet, hogy az összes ismeretágak fejleszté­sét abszorbeálnánk a kultuszminister ur hatás­körében. Pedig tudjuk, vannak kereskedelmi szakiskolák, iparostanoneiskolák is, amelyek mind más tárcák felügyelete alatt vannak. A nagy hatalmas, országos érdekeknek kell ezt a kérdést eldöntejiiök. Én a múltkori beszédemben kanapé kérdésnek jeleztem ezt, a ministerelnök ur pedig azt mondta rá, hogy pénzkérdés. Itt is adatokkal tudnék előállni. Számtalan, a mezőgazdasági kultúráért lelke­sülő lélek és férfi van Magyarországon, akik alapítványokat tettek és tesznek, akik közel érzik magukat a földhöz és inert a földből sze­rezték vagyonukat, vissza akarják ezt adni a föld nemesítésének, a termelés előmozdításának meg akarják azt hálálni; ezek nem fogják oda­adni a kultusztárcának az alapítványokat, mert hiszen közelebb van hozzájuk a föld és a föld életének megismerését célzó tanintézetek támogatása. (Barla-Szabó József: Szigetvár 100 hold földet ajánlott fel mezőgazdasági inté­zet létesítésére!) Épen most hallom Barla­Szabó József t. képviselőtársamtól, hogy Szi­getvár 100 hold földet ajánlott fel mezőgazda­sági intézet létesítésére. (Barla-Szabó József: Ott van a polgári iskola és nem engedi r ezt se-m áialaki ta ni ! ) Szükséges, hogy ilyen intézetek minden vármegyében felállíttassanak, amint tudok róla, hogy a földmivelésügyí minister ur ezt tervbe is vette, azonban idáig épen azért nem sikerült elintéznie, mert a két ministerium között örökös tárgyalások vannak arról, hogy melyikük gyakorolja a felügyeletet. Röviden befejezem felszólalásomat. Elen­gedhetetlen kelléknek tartom, hogy a mezőgaz­dasági ismeretek fejlesztésével és terjesztésével foglalkozó intézetek, amelyeknek a gyakorlati élet követelményeit kell szem előtt tartamok, aminők a kisérletügyi, vegytani, geológiai, víz­rajzi, élettani intézetek és különösen a madár­védelmi intézmények a földmivelésügyi minis­terium hatáskörében és felügyelete alatt féj­lesztessenek. A felsoroltakhoz még csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy a mezőgazdasághan, mint amely a legbiztosabb fundamentum Ma­gyarország specialis viszonyainál fogva a nemzeti erőforrásoknak, vagyonosodásnak és jövedelemnek, a lehető legnagyobb gond for­díttassák a kísérlet ügyre és a mezőgazdasági tanintézetek fejlesztésére ezeket kívántam rövi­den elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani! Erdélyi Aladár előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt igen t. képviselő urak úgyszólván egészen kimerítették a tárgyat, de nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra, hogy Strausz István igen t. képviselőtár­sam helytelen hipothezisből indult ki'. Rámu­tatott ugyan már erre Szabó igen t. képviselő­társam is. amikor azt mondta, hogy ha arról lenne szó, hogy minden ami az oktatásra vonat­kozik, a vallás- és közoktatásügyi tárcához tartozzék, akkor ide kellene sorolni az általa felsoroltakon kívül még a katonai tudományo­kat oktató intézeteket is. Ne ebből, ne helyte­len feltevésből méltóztassék kiindulni, hanem méltóztassék megnézni az egyes gazdasági intézetek történeti múltját és akkor méltózta­tik meglátni, hogy a történet, a való élet maga kovácsolta ki azt az; utat, amelyen haladni kell. Csak rámutatni kívánok arra, hogy Tessedik Sámuel, aki a XVIII. század utolsó évtizedé­ben legelőször létesítette nemcsak Magyar­országon, hanem Európában a népies oktatást, a gyakorlati életben 40 hold szikes földön kezdte meg a magyar alföld népének oktatását. De továbbmegyek. Méltóztassék megnézni a középfokú gazdasági iskolák legelsejét. Amikor Nákó Kristóf, aki akkor még egyszerű nemes ember volt, 1825kben megalapította hitbizomá­n y át, alapítványt tett a Szent Miklós föl dmives iskolának, amely útmutatója lehet minden ko­2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom