Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

150 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. talmas figyelmeztetés mindnyájunk számára. Ma mean kisebb veszélyben élünk, ma nem kisebb szenvedés jutott osztályrészül ennek a nemzetnek. Annak a táblának feliratát, azt a történelmi nagy összefogást, összetartást mindenkinek át kell érezni. Az uj idők veszélyében is mindnyájunk számára megvan ez a közös imaház. A közös szenvedések óráiban ott van a mi közös imaházunk, ahol szivvel, lélekkel egy uj, egy szebb, egy boldogabb jövőt kell szolgálnunk és ez a hazaszeretet temploma. Oda járjunk munkára és imádságra, testvéri kézzel fogva össze mindnyájan, e hazának polgárai. Ezt szolgálja a nemzet kultúrája, ezt szolgálja itt^ a művelődésnek minden oltára, ennek szükségleteit fejezi ki ez a költségvetés, amelyet a kormány iránt való bizalomból tisztelettel elfogadok. (Élénk éljenzés és taps.) ElpÖk: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Csöngedy Gyula! Csöngedy Gyula: T. Nemzetgyűlés! A természettudománynak sok-sok találmánya között van egy különösen érdekes találmány, az u. n. szeizmográf, magyarul a földrengéstjelző készülék, amelyről tudjuk, hogy némelykor talán sokszáz, vagy sokezer mérföld távolságról is megérzi a földgolyóbison történt megmozdulását a földnek. Nemcsak a természettudományban van ilyen földrengéstjelző készülék, hanem ugy érzem, hogy társadalmi téren sokkal több ilyen földrengést jelző készülék is van, amelyek még annyival értékesebbek ennél a különben nagyon értékes szeizmográfnál, mert ezek a társadalmi földrengést jelző készülékek nem akkor jelzik a veszedelmet, amikor már megvan, hanem sokszor már évekkel azelőtt jelzik a katasztrófát, amely be fog következni s figyelmeztetik a vezetőséget okos és ügyes eszközök igénybevételére a katasztrófák elháritása céljából. Ezek a társadalmi szeizmográfok nem egyebek, mint az ipari, kereskedelmi és különösen a mezőgazdasági egyesületek. Ezek sokszor megmozdulnak évekkel azelőtt és jelzik a vezetőségnek a fenyegető katasztrófát. A baj csak ott van, hogy legtöbbször ^ a társadalom nem törődik ezeknek a földrengést jelző készülékeknek jelzésével, hanem egyszerűen annyiba veszi őket, mint talán a leveli béka brekegését, amely után nem mindig következik be okvetlenül az eső, vagy talán annyiba sem, hanem legfeljebb annyira értékelik mint az öreg Sziriusz bácsi jóslatait, amelyek szintén nem mindig- válnak be. Én azonban azt hiszem, hogyha visszanézünk, különösem az elmúlt legutóbbi katasztrófák idejére, igy az 1918-as veszedelmekre, akkor igazán megérthetjük, hogy menynyire komoly és mennyire figyelemreméltó különösen ezeknek a mezőgazdasági földrengést jelző intézményeknek, alakulatoknak megmozdulása. Emlékszem jól, 1916-ban történt a mezőgazdasági szeizmográfnak első megmozdulása. Valahol itt Budapesten, ugy emlékszem, a Nemzeti Múzeum nagytermében történt, hogy a gazdák 1916 tavaszán egy nagy, hatalmas gazdagyülést tartottak. Ezen a gazdagyülésen a tárgysorozat többi pontjai között ott volt Prohászka püspöknek akkor egy javaslata, az n. n. örökös kishaszonbérletekről. Ez a prófétalelkű püspök valahogyan érezte, hogy a világháború nem fejezhető be Magyarországra nézve ugy, hogy valamiféle földbirtokreform ne következnék utána, mert hiszen erre az étvágyat és hangulatot már a frontokon megteremtették. A prófétalelkü püspök érezte, hogy itt valamit teásai kell. A magántulajdon szentségét sokkal jobba« becsülte, hogysem ebbe erősebben akart volna belenyúlni. Valamit azonban mégis tennie kellett, hogy részben az igényeket kielégítse, részben pedig a fronton keltett és veszedelmessé vált hangulatot r levezesse, gondolt egyet, és odaadta javaslatként az örökös kishaszonbérletek kérdését. Emlékszem rá, akkor valóságos általános rémület fogta el a jelenlevő gázdaközönsóget, de nemcsak a gazdaközönséget, hanem a liberális berkek lovagjait is, akik ott voltak, a destruktiv lovagokat is, úgyhogy az ember, nem értette meg hirtelenében, hogy tulajdonképen miért van ez a nagy averzió. A nagybirtokosok mikor hallották ezt a tervet, megrémültek, mert érezték, hogyha kis haszonbérletről van is szó, ez valaniiképen mégis csak a magántulajdonba vág. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy nagybirtokosaink akkor még nem is sejtették, hogy 1916 után leszáll 1918 is, és ezzel az 1918-cal jön a forradalom, jön a kommunizmus és jön csonka Magyarország. Hogyha ma gondolnak vissza, amikor már a magántulajdonból 570.000 katasztrális hold körül leadtak, egész biztos vagyok benne, hogyha mégegyszer visszacsinálhatnánk 1916-ot, nem fordulnának el annyira a kishaszonbérletiekre vonatkozó javaslattól. Őket még csak megértettem, mert hisz hiába, húsbavágó kérdés volt ez, de hogy miért borsóztak ettől annyira a destrukciónak már akkor is lappangó és hátul leselkedő lovagjai, erre is rájöttem. Egyszerűen azért, mert abban a pillanatban, amikor Prohászka püspöknek a kis

1haszonbérletekre vonatkozó javaslatát elfogadják, kiesett volna a destrukció lovagjainak kezéből épen az a fegyver, amely fegyvert ők lazításra és izgatásra akartak felhasználni, mivel ők is csak a földbirtokreformmal akarták a közönséget lázítani. így nem lett volna többé az a materia alkalmas arra, hogy a közönséget fellázíthassák. Hogy mennyire igazuk volt, láttuk a következő időkben. Mozg-ott már akkor is 1916-ban a mezőgazdasági egyesületek szeizmográfja. Ez a földrengést jelző készülék elég idejében figyelmeztette az illa tékeseket, de eredmény nélkül. Emlékszem, utána ugyanabban az évben volt a másik gazdagyülés. Ez Tapolcán folyt le. Ez már nem a nagygazdák gyűlése volt, hanem: ott inkább csak a kisgazdák jelentek meg. Az eredménye ennek is ugyanaz. Hiába mozgott ez a földreiigésjelzőkészülék, nem vette figyelembe senki a kisgazdák panaszát. Panaszkodtak a kisgazdák az elviselhetetlen rekvirálások és maximálások miatt, panaszkodtak a rézgálic megdrágulása miatt, a borkiviteli tilalom miatt, panaszkodtak az adó miatt, de mindig az volt a felelet, hogy nem kell sokat panaszkodni, hisz nemsokára úgyis jön a földbirtokreform törvénye és az meggyógyít mindent. Hogy a földbirtokreform törvénye az a panacea-e, amely mindent meggy ógyit, azt már láttuk eléggé, hogy mekkora csalódással járt. A kisgazdáknak igazuk volt, mikor azt mondták, hogy .földbirtokreform mellett nekünk tervszerű okos mezőgazdasági politikát kell csinálnunk. Az a mezőgazdasági politika ugyanis, amely 1916-ban volt, nem volt okos, mert nem lehet okos politika... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a kultusztárca költségvetéséhez tessék szólni] Csöngedy Gyula: Épen arra akarok rátérni. (Derültség.) Hogy a kultusztárcához beszéljek, azt a mezőgazdaság érintésével kell