Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

142 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. êûi február hó îô-én, csütörtökön. káros és könnyelmű gazdálkodási rendszerrel s az Országos Magyar Gyűjtemény Egyetem keretébe foglalt négy legnagyobb tudományos közgyűjteményünk dologi kiadásainak fedezésére a megelőző évi általánynak — aranykoronába számitva — mintegy ötszörösét bocsátották rendelkezésre. Bár a korona értékének esése már 1923. év tavaszán aggasztó mérveket öltött, e költségvetés alapján teljes erővel hozzáfoghattunk a háborús hiányok pótlásához és a legsürgősebb tudományos feladatok megoldásához". És itt egy megjegyzést kell tennem. Fájdalom, ez a 14-5%, ami itt mutatkozik, nagyon hamarosan elolvadt 4-7%-ra, és igy azután egyre jobban tágult a tér a viszonylagos szükséglet és a rendelkezésre álló összegek között, pedig a cikk a következőket mondja (olvassa): „A tudományos intézeteknek 10 év alatt támadt hiányaik pótlásához és életfentartásukhoz minimális számítással is békeátalányuk 25%-ára van szükségük. Ha ezt az összeget nem kapják meg, nem lesznek képesek hivatásuk betöltésére. A magyar kultúrában és a nemzeti életben ható intézményekből a balkáni szinvonalnak is alatta álló, elavult ritkaságraktárakká fognak átalakulni. Reméljük és hisszük, hogy a kormány és a nemzetgyűlés módját fogja találni százados múlttal dicsekvő fontos nemzeti missziót betöltő kultúrintézményeink megmentésének. Bizunk benne, hogy most, a tizenkettedik órában végre meghallgatásra találnak a magyar tudományosság legfontosabb életszerveiből— a tudományos intézetekből, társulatokból és egyetemekből — mind sűrűbben és mind hangosabban felhangzó vészkiáltások. Hiszünk, remélünk és bizunk, nehogy Széchenyivel 'kelljen kiáltanunk: Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való !" Ezzel szemben a kultuszminister urnák nagy küzdelem után is csak igen kis százalékát sikerült a költségvetés 25. címe alá az általa életbehivott és az előirányzat 22 \ XIX. tcben szentesitett Gyüjteményegyetem céljaira beilleszteni. A magam részéről elismerem, hogy a kultuszminister ur elismerésre méltó, derék munkát végzett a tudomány fejlesztésének sugárutján haladva, amikor elsősorban a Gyüjteményegyetemet hivta életbe, és amikor a Gyüjteményegyetembe lelket lehelt. Elismerem, hogy akkor is nagy koncepciójú munkát végzett, amikor az Országos Levéltár és a Néprajzi Múzeum ügyét tető alá juttatta. Derék munkát végzett a menekült egyetemek elhelyezésével, és helyesen járt el az Országos Bibliográfiai Központ létesitéséveL Helyesen járt el és a nemzet hálájára érdemes azért a munkájáért, hogy a bécsi és berlini intézeteket tető alá juttatta, sőt az évek óta szunnyadó Római Történelmi intézetnek is életet adott Helyesen járt el főleg akkor — és ennek legutóbb a közoktatásügyi bizottság ülésén is kifejezést adtunk —, amikor a külföldi iskoláztatás rendszerét meghonosította. De nem szabad a kultuszminister, urnák a félúton megállni. Nem szabad megengednie, hogy az ekképen a szivéhez, nőtt intézményeknek további fennállása és fejlődése akadályoztassék. Főleg a megnemértéssel szemben kell felvennie a küzdelmet és biztosítania kell mindezeknek a kultúrintézményeknek további fenmaradását, és ki kell építenie a tudományos intézetek egész hálózatát. Ezek az intézmények különben mindent megtesznek a mai körülmények között, amit egyáltalán tenni lehet, a Nemzeti Múzeum jelenlegi tudós főigazgatója is igen helyesen akciót indított meg a társadalom körében is. Sajnos azonban, a társadalom már teljesen kimerült. Az Apponyi Sándorok, fájdalom, ritkák, mint a fehér holló. Ami a belépődíjakat illeti, igen helyesen járt el a Nemzeti Múzeum főigazgatója, amikor külföldi mintára, ahol Anglia és Amerika kivételével, a nagy közgyűjtemények mind bizonyos belépődíj alá esnek, meghonosította a belépődíj rendszerét. A nagy közgyűjtemények belépődíja Olaszországban öt líra, tehát 15— 16.000 korona, Ausztriában 10.000 korona, nálunk pedig 2000 korona a gyermekeknek és diákoknak és 5000 korona a felnőtteknek. Hangsúlyozom, hogy bizonyos időben továbbra is díjmentesen látogathatók a tárlatok. Utánaérdeklődtem a dolgoknak és megállapíthatom mindez mégis mily csekélység, hiszen csak a termek kefélési költségeire nem kevesebb, mint 60 millió korona szükséges! (Derültség!) Nagy megdöbbenéssel kellett tudomásulvennem a Szózat 1924 január 15-iki számából és azután a sajtó többi részéből — sőt egyértelműen az eg*ész sajtóból, és ezzel nem is akarok tovább foglalkozni —, hogy a Nemzeti Muzeumot nemsokára^ be kell zárni. Bizonyos idő múlva azután tényleg be is következett a Nemzeti Múzeum időleges bezárása. Nem akarok ismétlem ezzel a szomorú üggyel hosszabban foglalkozni, de nagyon kérem a kultuszminister urat, és általa különösen a pénzügyminister urat, ne engedje meg, hogy ilyen szomorú kultureset a jövőben előfordulhasson. Hogy ez számára megkönnyítessék, és még a legközelebbi költségvetési évben biztosittassék a legminimálisabb szükséglet, a következő határozati javaslatot van szerencsém a nemzetgyűlés elé terjeszteni (olvassa): Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy az Országos Magyar Gyüjteményegyetem keretében egybefoglalt legfontosabb kultúrintézményeinknek a költségvetésben mindössze az intézetek békeátalányának a legelemibb szükségletek kielégítésére sem elegendő kis százaléka, nevezetesen a Magyar Nemzeti Múzeumnak a békeátalánynak 10% Szépművészeti Múzeumnak 5 és fél százaléka, az Iparművészeti Múzeumnak 19%-a áll rendelkezésükre, s tekintettel továbbá arra, hogy a kölségvetésben a tulaj donképen négy nagy muzeumot magában foglaló Nemzeti Múzeum 70.000 koronájával a nemzeti múlt összes irott emlékeit felölelő Országos Levéltár 14.700 koronájával szemben az egyébként fontos és szép hivatást betöltő, de mégis sokkal szűkebb keretekben mozgó Hadtörténelmi Levéltár és Muzeuim 82.000 koronával szerepel, s hogy ez intézmények a. többi állami intézményekkel szemben is aránytalanul kedvezőtlenebb elbánásban részesültek, javaslom, utasítsa a t. Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca 25. címén az Országos Magyar Gyüjteményegyetem és annak tanácsa néven szereplő tételek közül a rendes kiadások 2. dologi kiadások rovatán előirányzott tételeket az 1914., 1915. évi költségvetés 25%-ának megfelelően 90.000 koronáról 200.000 aranykoronára, a rendkívüli kiadások 6. tételén, a könyvtárak és múzeumi gyűjtemények anyagának háboruokozta hiányainak kiegészítésére előirányzott 10.000 koronát pedig 50.000 koronára, mint a fentartásra és továbbfejlesztésre szűk-