Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

130 A nemzetgyűlés 379. ülése 19 gyelek, németek, franciák is látogatják ezt az intézetet, amelyet annak igazgatója, Hubay Jenő emelt ilyen magas színvonalra. A hallgatók száma 607. Ezzel az intézettel kapcsolatos a gyakorló-iskola, ahol a hallgatók tanuló ifjúsággal gyakorolják az éneket és a zenét. Ugyancsak ezzel az intézettel kapcsolatos a középiskolai énektanárképzés és a tanitóképzőintézetl zenetanári képzés, valamint az akadémiai^ képzés a művészek számára. Ezeknél a művészeti iskoláknál 150 személy működik s díjazásuk 404.860 aranykoronát tesz ki. Itt kell megemlitenem azt az áldozatot, amelyet a kultuszkormány hoz a magyar színművészet számára. A két állami színház költsége költségvetésünkben 1,150.000 aranykoronát tesz ki. Nemi a kultuszkormányon múlik, hogy ezeknél az intézményeknél már kétszer olyan nehézségek merültek fel, amelyek az ország nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetében bírják alapjukat. (Ugy van! Úgy van!) A Gyüjteményegyetenimel kapcsolatosan, amelyet a kultuszminister ur az 1922. évi

1 XIX. tc-kel létesített, meg kell említenem, hogy ez az intézmény messze nyugaton is nagy rokonszenvvel találkozott. A francia kultuszminister a kultuszminister urnák ezt az alkotását a legnagyobb tanulmányozásra és dicséretre méltatta. Itt emlitem meg a Nemzeti Múzeum dolgát is. Ugyanis, mint az újságokban méltóztattak olvasni, a Nemzeti Múzeum kénytelen volt kapuit becsukni és január 1-től kezdve belépődíjat szedni. Ennek oka az, hogy a kultuszkormány 42.000 aranykoronát kért fűtőanyag fedezésére, azonban csak 19.000 aranykoronát kapott a pénzügyministertől. A kultuszminister ur azonban rajta volt, hogy a Nemzeti Múzeum újra megnyissa kapuit. Itt emlitem meg a Gyüjteményegyetemmel kapcsolatosan a Magyar Gsillagászati

, Intézetet is, amelyre 30.000 aranykorona van felvéve költségvetésünkben. A nagy célra nagyon kevés összeg. Ez az intézmény azonban önmagán segített, a kultuszimfinister; ur vezérlete alatt megalkotta a Stella egyesületet. 103 milliót gyűjtött céljaira a mecénásoktól. A főváros 100.000 aranykoronát (Kiss Menyhért: Nagy megerőltetés!) szavazott meg a svábhegyi csillagvizsgáló intézet épületének befejezéséhez. Nagy áldozatokra van még szükség, hiszen az a nagy, hatalanas refraktor, amely minden csillagászati

1 intézet betetőzése szokott lenni, még hiányzik, de megvan rendelve 63.000 aranymárkáért és azt hiszem, a magyar társadalomban meglesz az áldozatkészség, hogy amikor a csillagászok majd 1928-ban itt tartják kongresszuenkat, akkorára teljesen felszerelve álljon ez a magyar intézmény. Ezekben előadtam az állami intézményeknek költség-vetését és ezekben a számokban voltam bátor azokat ismertetni. Most áttérek azokra, a nagy áldozatokra, amelyeket az állam, a kultuszkormány hoz a történelmi egyházak és azonkívül a tudományos és művészeti intézmények segélyezésére. A kultuszminister ur a múlt katholikus nagygyűlésen egy igazságot dobott bele a közvéleménybe, egy mondást, amelynek hullámai e szűk haza határait is túllépték. Franciaországban a „La Crix", Németországban a „Germania", Bécsben a „Das Neue Reich" foglalkozott ezzel az igazsággal. A kultuszminister ur ugyanis azt mondotta, hogy egy ország talpraállitásához nem elég csak a pénzügyi, gazdasági szanálás, hanem elsősorban szükség van a lelkek szanálására, (Ugy van!) Igaza van '5. évi február hé 19-én, csütörtökön. a kultuszminister urnák, mert ma, a mi korunkban nemcsak a valuta romlott le, nemcsak pénzünk devalválódott, hanem devalválódtak az erkölcsi erők is. A mai kornak legnagyobb betegsége az erkölcsi érzéketlenség. (Ugy van!) Ennek az erkölcsi érzéketlenségnek tudható be a múltnak az a hagyománya, hogy az erkölcsi értékeket, lelki értékeket, az álliberalizmus szemüvegén — álliberalizmust mondok, mert a valódi megbecsüli — olyan imponderábiliáknak, könnyen figyelnienkivül hagyható értékeknek tekintették, mig a szociáldemokrácia szemüvegén át pedig magánügynek deklarálják. A mai kor mutatja meg — azok a katasztrófák és borzalmak, amelyek az egész világon nem efemer jelenségként, hanem úgyszólván szimptomaként nyilvánulnak meg —. hogy az erkölcsi érzéketlenség legnagyobb betegsége egy kornak, és az erkölcsi erők megbecsülése a legfontosabb állami szempontból is. A kultuszminister ur járja a keresztény politika igazi

1 útját, nem jelszavakkal, hanem tettekkel és nagy áldozatokkal siet azon intézményeknek és történelmi egyházaknak támogatására, amelyeknek hivatása a népek fölé az ideálok csillagos egét borítani, amelynek hivatása a hit, erkölcs, erény, becsület és az isteni tekintély nyomán a lelkeket szanálni. Az erkölcsi érzéketlenségből következik az, hogy a népek ma lelketlenné lettek és lelketlenségükben kegyetlenekké váltak, kegyetlenségükben pedig terrorfiukat szültek minden modernség és minden demokrácia ellenére. (Ugy van!) Az erkölcsi érzéketlenségeknek következménye az, hogy a krasszmaterializímus uralkodik a lelkeken, amely csak a gyomor szemszögéből néz mindent. Ahol pedig a gyomor távlatából ítélnek meg* mindent, ott az i'deálok elhalványulnak, ott az önzés, haszonlesés, ott a bellum omnium contra omnes ott a szenvedélyek tüzes lávája pusztít el mindent. A kultuszminister ur azzal, hogy azokat az intézményeket támogatja, amelyeknek hivatása az ideálokat, eszménye ket, erkölcsöket és hitet a lelkekbe visszaplántálni, a leghelyesebb és a legmegfelelőbb, a komoly keresztény politika szempontjából. (Helyeslés.) Itt elsősorban is megemlítem, hogy magára vállalta a kultuszkormány a tábori papság illetményeit és ellátását. Két tábori püspök működik a nemzeti hadseregben 31 lelkésszel és 22 napidijassal. Ezeknek költsége 124.238 aranykorona rendes és 14.111 aranykorona rendkívüli kiadást képvisel. A kultuszminister ur látva azt, hogy a történelmi egyházak papsága pénzünk devalvációja és a nagy infláció következtében milyen nehéz anyagi viszonyok között teljesiti nagy feladatát és hallva azt a panaszt, amely részükről a füléhez jutott, addig dolgozott, mig 1924 július 1-óvel az 1898. évi XIV. és az 1909. évi XIII. tc-ben biztosított kongrua-kiegészitést 50, illetve 1925 január 1-ével 100% -ig valorizálta. Erre a célra a kultuszkormány az összes történelmi egyházak lelkészei fizetéskiegészitésére 937.770 aranykoronát költ. A családi pótléknál minden családtagnál havonta 5 aranykoronát véve alapul — de a nagy szám nagy összeget hoz elő — kevés, 328.780 aranykoronát tesz ki ez az összeg. Ez a történelmi egyházak között következőképp oszlik meg. A róm. kath. papság fizetéskiegészitését hármas forrásból fedezi a kongrua-alap az 1909. évi XIII. te. alapján. Ennek a papságnak fizetéskiegészitése tehát nem züdul teljes súlyával a kultuszkormány terhére. Ugyanis;