Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-379
128 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó í9-én, csütörtökön. maga szerencsétlenségét. A népoktatás által tudjuk elővarázsolni a nép, a tömeg lelkéből azokat az erényeket, amelyek segítségével a tömegből nemzet lesz. A népoktatással tudjuk a nép lelkéből elővarázsolni a nemzeti gondolatot, amely hazává szenteli azt a rögöt, amelyet munkál, verejtékével öntöz. A népneveléssel ^és népoktatással tudjuk a nép lelkéből kivirágoztatni az állami öntudatot, amely arra képesiti a népet, hogy az állam iránti kötelességeit hűen és pontosan teljesítse. A népoktatással és a népneveléssel tudjuk elővarázsolni a tömegek lelkéből a szociális érzést, vagyis a köz megbecsülését, a közérdek munkálását, szóval mindazokat az értékeket és erényeket, amelyek a nemzet jövőjét biztosítják és munkálják. (Zsirkay János: "Rosszul fizetett tanerőkkel ezt nem lehet elérni!) Különösen fontos ez a magyar nemzet szempontjából. (Halljuk 1 Halljuk! a jobboldalon.) A magyar fajban olyan erők lappanganak, amelyek képesek arra, hogy az elalélt nemzetet, a legyőzött nemzetet újra talpra állítsák, ha mi ezeket az erőket a nép lelkéből ki tudjuk művelni. A magyar nép lelkülete hasonló ahhoz a földhöz, amelyet megmunkál. Ha azt a földet szöges csizmával járják, letapossák, keménnyé teszik, de ezzel terméketlenné is^ lesz egyúttal; ha azonban a gazda szeretetével megmunkálják, a legkeményebb magot is beveszi és bő termést hoz az őt munkáló számára. A magyar nép lelke is olyan, hogyha erőszakkal nyulunk hozzá, akkor dacossá válik és terméketlenné a magyar nemzeti gondolat számára; de ha a gazda szeretetével nyulunk ahhoz a népiélekhez, ha a javítás és nem az ugratás szempontjából nyulunk a nép lelkéhez, akkor a legkeményebb igazságokat is beveszi és a nemzet jövője számára a legbőségesebb gyümölcsöt hozza meg. Ezt a szempontot kell szemünk előtt tartanunk, mikor a népnevelésről, népoktatásról beszélünk. Minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a népből, a nemzeti életnek ebből a hatalmas rezervoárjából ki tudjuk termelni a nemzetfentartó erőket, hogy ezt a hatalmas nagy nemzeti rezervoárt, amelyhez a nemzet fordul mindig, amikor bajba kerül, a kultúra, műveltség, oktatás, népnevelés minden eszközével nemesítsük, tökéletesítsük és finomítsuk. (Helyeslés.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a költségvetés adatait, meg kell említenem, hogy a kultuszmini ster ur óriási munkát végzett, óriási erőfeszítést tett meg (Igaz! Ugy van!) a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök mellett, és csak az ő szervező, előrelátó lelkével tudott oly eredményeket elővarázsolni, melyet a nemzetgyűlés előtt most be fogok mutatni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Népiskoláink száma békében 17.491 . volt, ebből maradt 6381, tehát 36-6 százalék. Ezekből állami iskola volt békében 3791, maradt belőle 977, tehát állami iskoláinknak 25:2 százaléka maradt meg. Bókében 2791 községben volt állami elemi iskolánk, ma csak 467 községben van 1053 állami elemi iskolánk 3057 tanteremmel. Tanítóink száma volt békében 35.596, maradt 15.117, vagyis 42-5 százalék. Ezek közül békében állami tanító volt 9440, maradt belőle 3099, tehát 31*2 százalék, de a menekülés folytán ez a szám felemelkedett 7000-re, s még mai napig is 5000-en áll az elemi iskolai tanítók száma. A kultuszmini ster űr az 1922: XXII. és aa 1923 : XXXV. te. rendelkezéseivel próbálkozott a fölös tanerőket eüielyezni elsősorban azáltal, hogy az ű. n. törpeiskoláktól megvonta az államsegélyt, hogy nagyobb összeg legyen fordítható az uj tanítói állások rendszeresítésére oly iskoláknál, ahol tultömöttség van. így sikerült a kultuszminister urnák 200 törpeiskolától megvonni a segélyt. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az iskolák megszüntették a működésüket; tovább működnek, s a fentartók a legnagyobb áldozatokat is meghozzák, hogy iskoláik megmaradjanak. Például szolgál Somlóvecse községe, ahol 55 a tankötelesek száma, és három iskolát tartanaik fenn a történelmi egyházak: a katholikusok, reformátusok és ágostai evangélikusok. A kultuszkormány ugy próbált megbirkózni a fölös tanerők elhelyezésével, hogy a felekezeti és községi iskolákhoz osztotta- be őket. így sikerült 1265 uj^ tanítói állást rendszeresíteni, és pedig községi iskoláknál 221-et, roma katholikus iskoláknál 715-öt, görögkatholikusoknál 27-et, reformátusoknál 179-et, ágostai evangélikusoknál 29-et, izraelitáknál 22-őt, uradalmi iskoláknál 16-ot, társulati iskoláknál 46-ot, magániskoláknál 10-et Ezenkívül a kultuszkormány megpróbálkozott a fölös tanerők elhelyezésével, úgyhogy az 1921 : XXX. te. értelmében felállította a vándortanítók intézményét. Ez azonban részint lakáshiány miatt, részint teremhiány miatt nem sikerült ugy, amint tervbe volt véve. A beiskoláztatásról szóló 1921 :XXX. tc.-et a kultuszminister ur a következő eredménnyel hajtotta végre: Az 1920-as népszámlálás szerint 1,109.739 tankötelese volt az országnak. Ebből 1921-ben 118.919 volt iskolakerülő. A beiskoláztatásról szóló törvény életbeléptetése óta ez a szám, az 1923/24. iskolaévben leszállott 63.705-re, tehát a felére. Ez mutatja, hogy milyen eréllyel sikerült a mai nehéz viszonyok között a kultuszminister urnák a beiskoláztatásról szóló törvényt végrehajtani. Itt említem meg annak megvilágítására, hogy a történelmi egyházak és községek mily nagy mértékben vesznek részt a népnevelésben, a tankötelesek közül 167.060 tanuló járt állami iskolába, vagyis a tankötelesek 22 százaléka. Nem állami iskolába pedig 624.235 tanuló járt, vagyis a tankötelezetteknek 78 százaléka. A kultuszminister ur azalatt az idő alatt. mióta ministeriumát vezeti és a népoktatásra a legnagyobb súlyt helyezi, megbirkózott azzal a három; nagy akadállyal, melyet a háború, a forradalmak és a megszállás szomorú örökségként gördítettek a kultuszkormány útjába. Ha a kultuszkormánynak a népnevelés terén kifejtett munkáját méltóztatnak birálat tárgyává tenni, méltóztassanak csak elképzelni, hogy micsoda hatalmas akadályok voltak az útjában, amelyeket mint romokat elsősorban el kellett takarítani az útból, A háború alatt ugyanis tilos volt az iskolák költségvetésébe felvenni oly összeget, mely az iskolák karbantartására és felszerelésére lett volna fordítandó. x\z iskolák ennek következtében lezüllöttek, megromlottak, tanszereikben teljesen leszegényedtek. Hozzájárul ehhez a forradalmi időszak, amikor a népgyüléseket minden faluhelyen a népiskolában tartották. Hogy ezek a népgyűlések milyen rombolást vittek végbe a népiskolákban, azt a forradalom után világosan lehetett látni. Még jobban lezüllesztette az iskolákat a megszállás, mert hiszen a megszállók is a népiskolákat választották tanyául. A forradalom után több iskolát be kellett zárni. mert nem volt alkalmas arra, hogy ott a tar. itást folytatni lehessen. Ma már csak egypár iskola van ilyen. A kultuszkormány gondoskodása