Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

118 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. sőt ügynevezett plafont, mennyezetet kellett beleépíteni, ami természetesen jelentékenyen nagyobb átalakítási összeget eredményezett, viszont voltak válaszfalakkal ellátott barakok, amelyeknél megint csak kisebb méretű adoptáló munka volt szükséges« és itt már egy harmadik tipusa mutatkozik a költségeknek. Azt, hogy minő módon osztattak ki ezek a barakmunkálatok, valamennyit most ig-azán nem tudnám elmondani. Tisztelt képviselőtársamnak a Walla-cég'et méltóztatott említeni, amelyben nem tudom, kik ülnek. Amint tegnapról mára megállapítottam, az a Walla-cég, amelynek igazgatóságában — nem tudom: Perl vagy Perlesz, szóval — at. képviselőtársam által említett tiszteletreméltó férfiak ülnek, tényleg kapott két barakot a hatvanegy közül. Van azonban egy másik Walla-cég is, a régi Walla-cég, amelynek igazgatóságában, ugy tudom, igen tiszteletreméltó közéleti férfiak, és pedig keresztény előkelőségek ülnek benn. Ez a Walla-cég, ha jól tudom, hat barakot kapott, amennyire ma reggelre meg tudtam állapítani és pedig azért, mert annakidején a székesfőváros ezzel a céggel építette magát a barak-kórházat, tehát ez a cég, mint a legelső arra volt hivatott az adaptálási munkálatoknál — hogy ugy fejezzem ki magamat —, hogy a tempót, az iramot a többinek diktálja. Mert én mint lakásügyi minister, a magam részéről a lakásépítési bizottságnak azt az egy parancsot adtam, hogy az összes barakokat lehetőleg négy hét alatt annyira adaptálják, hogy el tudjam ott helyezni a Budapest területéről szabad ég alá került családokat. Konstatálni kívánom nagy elismeréssel, hogy nem is kellett egészen négy hét a munkálatok elvégzésére. Őrületes gyorsasággal és irammal dolgoztak azok a tényezők, amelyekre ez a munkálat rá volt bizva, és ennek a tempónak diktaudója a karmestertől, ettől az idősb Walla-cógtől eredt. Amennyire emlékezem, t. képviselőtársam tegnapi felszólalására, körülbelül ennyiben lehet összefoglalni azokat a reflexiókat, amelyeket bátor voltam az ő kétségkívül jóindulatú előadására elmondani a t. Nemzetgyűlés előtt és azt hiszem, a t. képviselőtársam is el fogja ismerni, hogy 1923 óta, amióta a népjóléti ministerium kezébe adatott a lakásépítési akció, ugy a lakástermelés tempója, mint a megépített lakások minősége sokkal kevésbé eshetik kifogás alá, mint talán a közvetlenül megelőző vagy más időkben. Mert hiszen nekem nemcsak uj lakásokat kell építenem, hanem sajnos, a múlt időkből eredő ilyen szükséglakásokat és különböző állami kislakásokat kénytelen vagyok egy-két évi időtartam után már igen alapos renoválás alá venni, mert összedőléssel fenyegetnek. Konstatálni' kívánom azonban a nagy nyilánosság előtt — ilyennek tekintem természetszerűleg a nemzetgyűlés nyilvánosságát —, hogy azokból a lakásokból, amelyek azóta épültek, hogy a népjóléti minisíeriam vette át a lakásépítés vezetését, egyetlenegy sem szorult renoválásra. Ezzel nem vádat akarok kovácsolni megelőző tényezőkkel szemben, hiszen nagyon nehéz körülmények között talán az időnek és szükségnyomornak túlságos sürgetése mellett nem is tudtak jobbat produkálni, mint amilyet produkáltak; nem vádat akarok tehát kovácsolni, ellenben védekezni vagyok kénytelen olyan állitások ellen, amelyek talán nem t. képviselőtársamtól erednek, azonban fttott a köztudatban mégis csak felbukkannak. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az első rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Az 1. rovat elfogadtatik. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Balesetvizsgálati költségek 400. Elnök: Elfogadtatik. Következik a 6. cím! Forgács Miklós jegyző (olvassa): 6. cím. Közjótékonyság és emberbaráti intézmények. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. A budai Erzsébet-zárda segélyezésére 220. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Jótékony egyesületek segélyezésére 2000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. Hatóságilag hontalanokká nyilvánított ellátatlanok után felmerülő költségekre az 1898. évi XXI. te. alapján 4800. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 4. rovat. Mentőeg*yesületek segélyezésére 735. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Külföldi szeretetadományok szállításával és szétosztásával kapcsolatban felmerülő kiadásokra 4000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. A városi lakosság tömegnyomorának enyhítésére 475.000. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. A Magvar Vöröskereszt Egylet segélyezésére 5000. Elnök: Elfogadtatik. Következik a 7. cím! Forgács Miklós jegyző (olvassa): 7. cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások. 461.398. Elnök: Elfogadtatik. Elnök: Szólásra következikl Forgács Miklós jegyző: Szabó József! • Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi vita során a rendelkezésemre álló idő kevés volt nekem ahhoz, hogy beszédemet befejezhessem és azért kérem a Háznak szíves elnézését, hogy itt a részleteknél mondjam el idevonatkozó megjegyzéseimet. Nem beszélhettem tegnap a tisztviselőknek betegség esetén nyújtandó segélyezés kérdéséről. Ebben a tekintetben a költségvetés a 2. cím alatt rendelkezik ugyan, amennyiben a tisztviselők beteg-segélyezésére 300.000 korona kiadást helyez kilátásba, minthogy azonban ez a kérdés nemcsak a köztisztviselőket, hanem ^ a nyugdíjasokat is egyaránt érdekli, épen azért bátor vagyok megjegyzéseimet e cím alatt elmondani. Az a gondolat, hogy a rendkívüli időknek megfelelőleg a rossztd fizetett tisztviselőknek betegség esetén segélyezésére siessünk, hogy ők maguknak orvost, gyógyszert tudjanak biztosítani, olyan szociális felfogásból ered, amely elől kitérni senkinek sem lehet. Én ugyan tovább mennék és a minister ur tegnapi bejelentésével szemben ebben a tekintetben azt a felfogást vallom, hogy ezt az intézkedést nemcsak a rendkívüli, a mostani időkben, amikor a tisztviselők illetményeiknek csak egy részét kapják meg, hanem normális időkben is fenn kellene tartani, mert a beteg embernek bizonyos pluszra van szüksége; ha betegség szállja