Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-379
A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. 117 — jelenleg zsidó vallású ember nincs közöttük; de amennyiben vannak, a kereskedelemügyi ministerium státusában vannak. A második pont az volt, hogy nem keresztény vállalkozók nyernek előnyt a munkálatok kiadásánál. Legyen szabad erre vonatkozólag mindenekelőtt ismertetnem, hogyan történik a munkálatok kiadása. Rendes normális körülmények között — értem nagyobb munkálatok kiadását — a lakásépítési állandó bizottság kebelén belül működő bizottság döntése alá kerül a kérdés és ezen az alapon adatik ki. Ennek elnöke én magam volnék, mivel azonban én egyrészt nem értek az épitési dolgokhoz, másrészt pedig mivel nem rendelkezem a nagyon gyakran ismétlődő ülések számára megfelelő idővel, én átruháztam az elnöki tisztet egyik államtitkáromra. Méltóztassék kegyesen figyelembe venni, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben az állandó bizottságban képviselve van mindenekelőtt a pénzügymiiiisterium egy veto-joggal felruházott taggal, aki tehát egymagában meg tudja hiusitani a bizottság esetleg megkoncipiált határozatát. De képviselve van a bizottságban a kereskedelemügyi ministerium is, a Közmunka Tanács is, azután a székesfőváros is igen magasrangu kiküldöttekkel, de azonkívül bevonjuk még oda a magyar épitészvilág- kitűnőségeit, mint ahogy rendes helye volt ott a boldogult Zielinszky Szilárdnak és amint jelenleg is felkérésünkre működik ott Hűlt! épitész ur. Ezenkívül más mérnökök, építészek, szakférfiak is vannak a bizottságban. Ez a bizottság, amelynek eszerint, mint méltóztatnak látni, összetétele és szinvonala kétségkívül minden bírálatot elbír, pályázatot hirdet a nagyobb munkáknál, a beérkezett pályázatokat szakszerűen felülbírálja és a legmegbízhatóbbnak és a körülmények szerint legolcsóbbnak itéli odaadatni a munkálatokat. Nem mindig a legolcsóbbnak, aminek két oka van. Először az, hogy nem mindig az az elfogadható jó pályázat, amely nagyon olcsó, mert hiszen ebben a rettentő gazdasági pangásban — talán nem árulok el titkot — a pályázók néha, különösen még akkor, amikor eső, illetőleg változó koronaértékkel kellett számolniok, egymást irreális módon iparkodtak lekonkurrálni. és amikor megkapta egyikmásik a szállítást vagy a munkalatot, kéthárom hét múlva már jött azzal, hogy ellehetetlenülési állapotban vagyok, méltóztassék a díjtételeket felemelni. Nem mindig az a legjobb tehát, ami a legolcsóbb, nem mindig az a legmegbízhatóbb, ami pénzértékben kifejezve, talán a legalsó színvonalon mozog. Tie a másik ok az, hogy nem mingyárt rendelkezem a munka kiadásánál, vagy talán a már elvégzett munkarészlet kollaudálásánál a szükséges hitelösszegekkel, mert nekem időnkint folyósít rendelkezésemre a. pénzügymiiiisterium bizonyos fedezeteket, a munkálat pedig folyamatosan halad és mivel nagy hitelhiány, tőkehiány van a gazdasági életben, a vállalkozónak bizony rögtön szüksége van a kollaudált munkák ellenértékére. Azt is figyelembe kell venni, hogy tőkében bizonyos mértékig* erős legyen a vállalkozó, mert hiszen meg kell neki egész őszintén mondanom, hogy esetleg nem tudunk egész pontosan terminusra fizetni. Ez tehát a másik oka annak ^ a körülménynek, hogy nem mindig a leg*olcsóbb ajánlattevőnek adjuk oda a munkálatot. Ami a kisebb munkálatokat illeti, amelyekre vonatkozólag- t. képviselőtársam olyan értelmű megjegyzést tett, hogy a közszállitási szabályzatot nem mindig" tartjuk be, legyen szabad megemlítenem, hogy a mai közszállitási szabályzatokat tényleg meg kellene változtatni, megreformálni, kissé modernebbé tenni. A szabályzatnak azokat a pontjait, amelyek a mostani g-azdasági helyzetben megtarthatók, meg is tartottuk, kivéve a nagyobb munkálatoknál két esetet. Az egyik a Ráday uccai éuitkezés, amely a napokban indult meg, a másik pedig a márványuccai építkezés. r Röviden bankárháznak szoktuk ezt az ott épülő házat nevezni. Mind a két esetnek antiaktája az — bocsánatot kérek, hogy ennyire kiterjeszkedem a tárgyra —, hogy ugy odaát a Márvány- és az Ugocsa uccák keresztezésénél, valamint a Ráday uceában az állam által nyújtott hitelek erejéig vállalkozott épitésre egy-egy gazdasági tényező. Az a gazdasági tényező, amely az első helyen emiitett házat iparkodott megépíteni. ugy látta, hogy a megváltozott nehéz gazdasági viszonyok között immár nincs módjában az épületet befejezni, felajánlotta tehát az államnak, hogy méltóztassék átvenni a tehertétellel együtt, szinte ajándékképen és méltóztassék befejezni. A másik helyen emiitett háznak története pedig az, hogy meglehetősen nagy telken két. egymástól függetlenül megtervezett, nagy bérház volt építendő. Az elsőt az OMKE befejezte, a másikat pedig a megváltozott gazdasági helyzetre, a roppant nagy hitelnehézségekre való tekintettel, felajánlotta igen előnyös feltételek mellett a telekkel*- a tervekkel és a tényleg megvett anyaggal együtt az államnak. Mind a két esetben szakemberekkel átbiráltattam az ajánlatot, és azután a szakvéleményt a ministertanács elé terjesztettem. A ministertanács mind a kettőhöz hozzájárult, mert a szakférfiak előnyösnek jelezték mind a két ajánlatot. Az első esetben már befejezése felé siető, a másik esetben pedig az u. n. fundamentum-munkálatok elvégzésének pontján álló építkezésről volt sző. Amikor tehát a helyszínére leszállított anyagokat megvettük, amikor a lekötött, de még le nem szállított anyagokat megvettük, amikor a terveket és minden ezzel kapcsolatos egyéb már előkészített műszaki momentumot értékesíteni kívántuk a minél gyorsabb befejezés érdekében, akkor egészen természetes, hogy nem lehettem abban a helyzetben, hogy két ilyen folyamaiban levő építkezésre egészen u:i tárgyalást, illetve pályázatot hirdessek. Tehát ugyanaz, aki az egyik és a másik esetben elkezdte, folytatja és fejezi is be mind a két épületet. A Zita-kórház barakiaiiiak átalakitása kisebb jelentőségű munkálat volt. Ennél a pontnál méltóztatott igen t. képviselőtársamnak nehezményezni többi közt azt, hogy egyikmásik vállalkozó sokkal nagyobb egységárat kapott az átalakítási munkálatokért, mint egy másik vállalkozó. Nyilván ugy képzelte t. képviselőtársam, hogy mivel én dühös filoszemita vagyok, minden befolyásomat érvényesítem abban az irányban, hogy ha kiderül az a szerencsés körülmény, hogy a vállalkozó a diadalmas fajtának szülöttie, többet kapjon, ha pedig féltestvérem a vallás szempontjából, akkor megrövidítsem és lehetőleg lemetéljem az ő követelését. Nem egészen igy van a dolog. Nevezetesen azok a barakok nem egy típusúak abból a szempontból, hogy az a cél, amire adop tálandók voltak, az egyiknél kisebb, a másiknál nagyobb munkálatokkal volt elérhető. Van olyan barak, amelyet jóformán csak meszelni kellett és rögtön át lehetett adni rendeltetésének; van olyan barak, amely egyetlen óriási teremből, helyiségből áll, ott tehát közfalakat. XAPLÓ xxx. 1