Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

104 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-én, szerdán* rámutattam. Rámutattam arra, hogy ez a kérdés további halasztást nem tűrhet és a tisztviselők helyzete olyan, hogy a mai körülmények között igen lényeges javításra szorul. Rámutattam elsősorban arra, amit Beck Lajos t. képviselőtársam is emiitett, hogy annak ellenére, hogy a magyar papírkorona április és különösen június óta javult — hiszen június második felében a 17.600-as szorzószám reális szorzószám volt, és azóta a magyar korona annyira javult, hogy most talán a 14.600-as szorzószám a reális —, a koronának ezen javulása dacára az árak nemhogy csökkentek volna, hanem a korona javulásával szemben is bizonyos emelkedést mutatnak. (Strausz István: Erősen!) Ennek lett a következménye elsősorban az

s hogy a szorzószámot, bár az idők folyamán mesterséges szorzószámmá vált, le nem. szállíthattuk és kénytelenek voltunk a tisztviselőknek azt a fizetést, amelyet ez az irreális szorzószám tüntetett föl, azután is kiadni. De szükségessé vált még az irreális szorzószámmal teremtett helyzettel szemben is egy bizonyos javítás. Mi a magunk részéről végleges rendezést óhajtottunk volna, végleges rendezést, amely a következő budg-etaris évre is kiterjedt volna. Ennek azonban ma még leküzdhetetlen akadályai mutatkoztak. Leküzdhetetlen akadályai főleg abban, hogy miután az 1925/26. évi budget még nincsen összeállitva. annak végeredménye, deficitje, vagy plusza még fel nem tüntethető, tehát bizonytalan, hogy az az összeg, amelyet ez a végleges rendezés kiadási többletként jelent az államra nézve, ebbe a budgetbe beállitható-e, igen vagy nem! így kénytelenek voltunk belemenni abba, hogy egy végleges rendezés helyett, amelyet későbbi időre kelett kitolni, amikor már Magyarország pénzügyi helyzete jobb lesz és annak kifejlődése és esélyei jobban mutatkoznak, tehát kitolni arra az időre, amikor az 1925/26. évi költségvetés már le van tárgyalva. Ellenben egy ideiglenes segitséget kivántunk nyújtani és ehhez az ideiglenes segítséghez a pénzügyi bizottság hozzá is járult olyanformán, hogy az aktiv tisztviselőknek — itt mingyárt rá fogok térni arra a kérdésre, amelyet Homonnay Tivadar t. képviselőtársaim' felvetett, t. i. a nyugdíjasok kérdésére —, mondom az aktiv tisztviselőknek, kivéve itt is az üzemekben alkalmazott tisztviselőket, február 1-étől július l-ig terjedő hatállyal egy olvan, előleg természetével bíró segítség adassék, még pedig két transban, az egyik március közepén, a másik május közepép, amely negyedrésszel kisebb mint a tisztviselők egyhavi fizetése és amelynek összege, ha öt bónaora átszámítom, tulajdonképen egy 15%-ös fizetésemelésnek felelne meg. (MozgásJ Ez átmeneti intézkedés, amit nyomatékkal kell hangsúlyoznom, átmeneti intézkedés, amelynek segítségével a tisztviselők nehéz helyzetén momentán tudunk segíteni, amelynek véglegesítéséről azonban ma még beszélni nem lehet, amelynek véglegesítéséről csak akkor lehet majd beszélni, ha Magyarország pénzügyi helyzetéről egy olyan kimeri tő képet kapunk a jövő évre vonatkozólag is, amelyet elsősorban a budget számai fognak feltüntetni. T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnáljuk, hogy ugyanezt a segitséget nem adhatjuk meg a Inyugdíjas tisztviselőknek is. Hiszen már a t. képviselőtársam is rámutatott arra, hogy a trianoni összeomlás folytán az aktiv és nyugdíjas, tisztviselők közötti arány olyan eltolódást sssenvédett, amely semmiféle más országban, talán Ausztriát kivéve, nem jelentkezik, aminek következménye az, hogy a nyugdíjasok státusa a magyar budgetnak olyan megterhelését jelenti, amelyet a magyar budget csak igen nehezen bír el. Itt van például az államvasutak nyugdíjasainak kérdése. A háború előtt, ha jól emlékszem, az államvasutaknál talán 16% volt a nyugdíjasok státusa szemben az aktívakkal, ma pedig* túlhaladja az aktivak státusát, ami azt mutatja, hogy a tőlünk elszakított területekről való beözönlés olyan mértékű volt, ami az állami budget egyensrílyát valóban veszélyezteti abban az esetben, ha bizonyos kontingentálási rendszerre, akárcsak átmenetileg is. áttérni nem vagyunk képesek. Már pedig ha különbséget kell tennünk és ha sorrendet kell megállapítanunk, akkor azt hiszem, elsősorban az aktív tisztviselőket kell honorálnunk. (Igazi Ugy van!) Hiszen eljöhet, reméljük el fog jönni és a magyar kormány azon dolgozik, hogy mentől előbb eljöjjön az az idő, amikor, ezt a kontingentálási rendszert — ahogy kifejeztem magam — elejteni képesek leszünk és a nyugdíjas tisztviselőknek is meg tudjuk adni azokat a bene-ket, amelyek szerzett jogaiknál fogva tulajdonképen nekik járnak. (Szabó József: Addig felkopik az álluk!) Azonban egyszerre mindent megadni nem vagyunk képesek, sorrendet kell alkotnunk, elsősorban jönnek az aktiv tisztviselők, ha javul a helyzetünk, sorra kerülhetnek a nyugdíjasok is. Ezzel végeztem a tisztviselő-kérdéssel. Most áttérek a másik kérdésre, amely ép oly nagy jelentőségű: az agrárhitel kérdésére. [Halljuk! Halljuk!) Teljesen igaza van azon t. képviselőtársaimnak, akik nyomatékkal mutattak és mutatnak rá beszédükben arra, hogy az ország pénzügyeinek rendbehozatala nem elegendő, hanem a gazdasági élet rekonstrukciója szintén nagy feladata a kormánynak, az ország- összes tényezőinek. Sőt továbbmegyek. Azt állítom, hogy a pénzügyi egyensúly hosszabb ideig nem lesz fentartható abban az esetben, lia a gazdasági rekonstrukciót nem sikerül megvalósitanunk. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) Az egészséges gazdasági fejlődésen alapszik az egészséges pénzüg*vi élet, egy fejlődőképes és egyensúlyban álló budget csak kiegj-ensúlyózott és egészséges gazdasági életen alapulhat. (Igaz! Ugy van!) Ez kötelességévé tette a kormánynak, bár előre látta, hogy a budget egyensúlybahozatala, nagy áldozatokkal fog járni, hogy bizonyos átmeneti nehézségeket fog okozni a gazdasági életben, különösen a hiteléletben, hogy kimenve a külföldre, komolyan foglalkozzék ott ezzel a kérdéssel, feltárja azokat a nehézségeket, amelyek a,gazdasági életben máris mutatkoznak és lehetőleg keresse azoknak az eszközöknek igénybevételét, amelyek segítségével orvoslást nyújthat az ország bajaira. Én nem beszélek elsősorban speeialiter az agrárhitelről, én hosszúlejáratú hitelről kell hogv szóliak. amely elsősorban természetesen agrárhitel, de amelybe bele kell értenünk a községek és városok hosszúlejáratú hitelszükségletét (Helyeslés.) és mindazokat a hitelszükségleteket, amelyek hasonló jellegűek. Elsősorban azonban az agrárhitel kérdését kell valamilyen módon előbbrevinnünk, mert hiszen itt jelentkeznek már most olyan bajok, amelyeket ha el akarunk kerülni, csakis megfelelő külföldi hitelnyújtással kerülhetünk el. (Ugy van!) Majdrá fogok mutatni, hogy melyek ennek a nehézségei. és hogy mennyire sürgős és fontos az ország szempontjából ennek a kérdésnek rendezése. Még egyszer rá kell mutatnom arra, hogy mik voltak ennek az országnak veszteségei. El-