Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. nek nem tartok, mert hiszen a kocsiparkot, mozdonyparkot csak oly mértékben javítják, amilyen mértékben feltétlenül szükséges. A munkásságnak csak igen ritkán engedik meg a túlmunkát és a túlóradíjat, s ez megbosszulhatja magát, mert épen azok a részek törhetnek el a mozdonyban, vagy kocsiban, melyeket könnyűszerrel, kevesebb költséggel lehetne meg'csináltatni s a munkásság is munkaalkalmakhoz juthatna és kenyerét biztosithatná. Még szomorúbb a mai akkord-rendszer a magy. kir. Államvasutaknál. A Máv. műhelyekben ugyanis a körülbelül 30 évvel ezelőtt megállapitott akkord-árjegyzék alapján fizetik a munkásokat, mely árjegyzékben a legtöbb tétel még- ma is 10—20 aranyfillérrel, mint alapárral szerepel; ezeket az alapárakat szorozza meg az államvasutak vezetősége és igy állapitják meg* a munkásság havi keresetét. Igen szomorúan kell megállapítanom azt az igazságtalanságot, hogy mig a korona szorzószáma 17.000-ben van megállapítva, addig- az Északi, Lstvántelki stb. műhelyekben a szorzószám 6000 és 9000 között váltakozik. Ez azt jelenti, hogy mig a kenyér ára az utóbbi időkben 50—60%-kai emelkedett, addig a munkabér j 20—25%-kai csökkent. Ez a szorzószám nemcsak azért tarthatatlan, mert a korona szorzószámának felét, sőt majdnem egyharmadát teszi ki, hanem azért is, mert igen igazságtalanul különböző munkahelyeken különbözőképen állapítják azt meg. A szakképzett iparosmunkás cca 1,500.000 koronát keres, a betanított munkás 1,100.000 koronát, egy napszámos pedig 7—8 százezer koronát keres átlagban havonta. Hozzá járul ehhez még az is, hogy ezt a 7—8 százezer koronát sem keresi meg például a pályafentartásnál szolgálatot teljesitő munkás, mert hiszen most igen sokhelyütt csak minden második nap engedik meg részükre, hogy munkába álljanak. T. Nemzetgyűlés! 350—400 ezer koronából igazán a legjobb akarat mellett sem tud egy családos ember megélni. (Szabó József: Egy kiló kenyér 10.000 korona!) Amikor — mondom — a kenyér ára 50—60%-kai emelkedik, a munkabér pedig 20—25%-kai leesik, ez oly tarthatatlan helyzet, hogy a kereskedelmi' kormányzatnak a lehető legsürgősebben kell a j szükséges intézkedéseket megtennie, hogy az akkord-bérrendszer gyökeresen és pedig- elsősorban az államvasutak érdekében módosittassék, mert csakis a jól táplált test dolgozhat sokat és több munkát képes kifejteni az, ki több kalóriát szed magába. Az államvasutak munkássága családi pótlékot, lakbérpótlékot sem kap és ujabban munkaalkalmuk sincs, mert hiszen a takaré- ! kosság elvét helyesen az egész vonalon végig- I hajtják. — Mint voltam bátor mondani — ezen a téren azonban nem szabad takarékoskodni, hanem egyrészt biztosítani kell az államvasutak tizemének jobb íentartását, másrészt | pedig munkaalkalmat kell teremteni a munkásnak, hogy önmagát és családját fenn tudja tartani Az izgatást, az elégedetlenség táplálását csakis a munkaalkalomi megteremtése és a ] tisztességes fizetés háríthatja el. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minis- •• 1er ur nincs jelen ennél az igen fontos kérdêfc j előadásánál. Kérem a kereskedelemügyi minis- ] ter urat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt lépjen érintkezésbe az államvasutak vezetőségével és a mostani lehetetlen akkord-bérrendszert az államvasutak érdekében s a munkásévi február hó 18-án, szerdán. 99 ság megélhetésének biztosítása érdekében gyökeresen, közmegnyugvásra oldja meg. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik Beck Lajos képviselő ur interpellációja. Kérem az jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): „Interpelláció az összkormányhozi 1. Mily lépéseket tett a iministerelnök ur a legutolsó külföldi 1 útja alkalmával a magyar mezőgazdaság hiteligényeinek kielégítésére? 2. Történtek-e és milyen egyéb lépések ugyanily célbóll í). Mi ezeknek eddigi eredménye? 4. Az állam rendelkezésére álló „mely tőkékből és jövedelemforrásokból" szándékozik a kibocsátandó zálogleveleket nie g venni? 5. Mily összegre rúgnának az ekkóp kibocsátandó záloglevelek? 6. Szándékozik-e a kormány a vagy on váltságföldekből alakítandó járadékbirtokok alapján járadékleveleket kibocsátani s tett-e lépéseket ezeknek külföldi elhelyezésére? 7. Mely törvényes intézkedésekkel kívánja a jelzálogos hitelező helyzetét megkönnyíteni s ezzel a magyar záloglevelek elhelyezésének uíját egyengetni?" Elnök: Beck Lajos képviselő urat illeti a szó. Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az előterjesztendő tárgy fontosságára, tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a házszabályok 197. §-a alapján méltóztassék megengedni, hogy esetleg néhány perccel a kiszabott időn túl igénybevegyeni a nemzetgyűlés türelmét. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a képviselő urnák a házszabályok 197. § utolsó bekezdése alapján az engedélyt megadni, hogy negyedóránál tovább beszélhessen? (Igen!) A nemzetgyűlés az engedélyt megadta. Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! A szanálás kérdésében különböző véleményben lehetünk. Egy-két esztendővel ezelőtt még azt a véleményt táplálhattuk és tápláltam magam is. hogy saját erőnkből, idegen segítség igénybevétele nélkül rendbehozhatjuk ennek az államnak gazdasági életét. De akkor, amikor a külföldi kölcsön felvétele napirendre került,, be kell ismernem nekem is és azt hiszem, minden jóhiszemű bírálónak, ihogy számunkra már más ut nem állott rendelkezésre. A 250 millió koronás kölcsön felvétele az állami gazdálkodás egyensúlyának helyreállítását jelentette, jelentette a pénz stabilitásának megállapítását, a rendes viszonyoknak megfelelő jegybank működését. A tévhit talán csak abban rejlett, hogy sokan, nagyon sokan ugy vélték, hogy az állam gazdálkodása rendjének helyreállításával a magángazdálkodásnak is oly lendületet adunk, mely közre fog hatni az egész ország gazdasági életének fellendüléséhez. Abban bíztunk és biztak igen sokan, hogy az állam gazdasági életének útjából az egészségtelen akadályokat elhárítva, niost már merész _ szárnyalással a magángazdálkodás is fel fogja venni azt a működését, amelyben épen az állami gazdaság bénította meg. Ehelyett azonban a mostoha viszonyok közepette mind nehezebb és nehezebb körülmények közé jutottunk. A fizetések stabilizálódtak, de a drágaság ugyanekkor nem stabilizálódott. A kereseti lehetőségek csökkentek, de a kenyér ára nem csökkent, Az adózó polgárság igénybevétele mind nagyobb és nagyobb
