Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

94 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdáit. fésülésem szerint ebben a kérdésben intézkedé­sek történtek, ezért határozati javaslatomat visszavonom. Elnök: A képviselő ur határozati javaslatát visszavonja s így az tárgytalan. T. Nemzetgyűlés ! A következőkre kívánom a t képviselő urak szives figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A Nemzetgyűlés múlt évi december 14-iki ülésén felkértem a t. képviselő urakat arra. hogy beszédeiket a gyorsiroda által elkészített szövegen magában a gyorsirodában vegyék re­vízió alá. Minthogy ez a felhívásom elég figye­lemben nem részesült s azóta is felmerültek olyan esetek, hogy egyes képviselő urak a már végleges szövegként nyomdába küldött és már szedés alá is került szövegen ujabb, sokszor lé­nyegbevágó változtatásokat kívántak a nyom­dában eszközöltetni, újból felkérem a t. képvi­selő urakat, szíveskedjenek beszédeiket a gyors­irodai kéziratban, még pedig aznap, vagy leg*­később az elhangzásukat követő nap déli 12 órájáig kijavítani (Helyeslés), s akkor is csak az értelemzavaró hibák kikorrigálására szorít­kozni, tehát mellőzni a költséges gyökeres át­stilizálásokat, hogy a nyomda, illetőleg a naplószerkesztőség kötött munkáját idején el­végezhesse s ezzel a végleges napló kellő idő­ben való megjelenése — ami pedig nemcsak a Háznak, de a t. képviselő uraknak is érdekében áll — akadályokba ne ütközzék. (Helyeslés.) Most pedig napirendi javaslatokat fogok lenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, f. hó 19-én délelőtt 10 óra­kor tartsuk; annak kezdetét szentelni kívánom a eentennárium alkalmából Jókairól való meg­emlékezésünknek, amellyel kapcsolatban elnöki előterjesztésem során indítványt is fogok tenni a eentennárium évfordulójának maradandó emlékkel való megörökítésére; az ülés napi­rendjéül pedig tűzessék ki az 1924/25. évi állami költségvetés még le nem tárgyalt egyes tárcái­nak folytatólagos trágyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a hatá­rozatot. Pallavicini György őrgróf képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a. pontja alapján sze­mélyes kérdésben kért szót. örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! A mai házszabályok nem tették nekem lehe­tővé, hogy a népjóléti tárca keretén belül szólal­jak fel, illetőleg, hogy felszólalásom ezen ré­szét ott mondhassam el, azért méltóztassék meg­engedni, hogy a 205. § alapján kérjek szót és egészen röviden reflektáljak az igen t. népjó­léti minister ur tegnap elhangzott beszédének reám vonatkozó részére. Nem akarok kitérni azokra a gyakran igen szellemes csipkedésekre, amelyeket az igen t. minister ur ellenem használt és csak a dolog lényegére térek rá. A költségvetés általános vitája alkalmából megemlékeztem egészen röviden az állami au­tók körül történt visszaélésekről, amely kérdést más képviselőtársaim is részletesen letárgyal­tak és amely kérdésben itt interpelláció is hangzott el. Én fentartom ma is teljes egészé­ben azt az állításomat, hogy tudomásom szerint — saját szememmel is tapasztaltam —, igenis történtek a múltban visszaélések az állami au­tókkal, vagyis, hogT olyan célokra használtat­ták, amelyek nem tartoznak rendeltetésükhöz. Ennek illusztrálására elmondtam azt a hírt. amelyet az igen t. népjóléti minister ur kifog'á­solt. Elmondtam ezt a hirt mint olyan hirt — teljesen helyesen citálta a minister ur—, amely egész Pestet körüljárta, és amint én kifejeztem magamat, egész Pest nevetett rajta. En nagyon sajnálom, hogy az igen t. mi­nister ur szükségesnek találta erre reflektálni és kvázi magára venni ezt a hírt. Azok után, amiket ő elmondott, minden hátsó gondolat nélkül mély sajnálkozásomat fejezem ki (He­lyeslés jobbfelől), hogy ő ezt magára vette és hogy én alkalmat adtam e hírnek a Házban való pertraktálásával arra, hogy ő meghurcol­tassék. Teszem ezt azért, mert azt hiszem, ez mindenkinek kötelessége volna azon kijelentések ,után, amelyeket a minister ur tett, s amelyeket csak ugy magyarázhatok, hogy az a hír pletyka, amely abszolúte semmi vonatkozás­ba n a minister úrral nines. Mást nem tehetek, mint — ismételten mondom — férfias nyíltság­gal a legnagyobb sajnálatomnak adok kifeje­zést. (Helyeslés.) De méltóztassanak megengedni, hogy ref­lektáljak az igen t. minister urnák pár olyan kijelentésére, amelyeket szó nélkül nem hagy­hatok. Természetszerűleg következik e kijelenté­semből az is, hogy az igen t. minister ur ki­váló, derék soffőrjét semmiképen sem akartam bántani. Meg vagyok győződve arról, hogy egy állami alkalmazott u. n. vak fuvarokat nem visz, soha nem is vitt, távol áll tőlem egyálta­j Ián a gondolat is. Azonban az igen t. minister ur igen ügyes fogalmazásban — amelyet ugyan nem értettem meg teljesen, pedig az igen t. mi­nister ur ismeretes kitűnő fogalmazásairól — ugy állit engem be, mintha, én ezt a pletykát különböző fórumok előtt terjesztettem volna. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister tagadólag int.) Felolvasom. (Halljuk! Halljuk!) így kezdődik a mondat (olvassa): „Ha azonban nem így van, ha rám vonatkoztatja t. képvise­lőtársam az előadását, ha ő ezzël a pletykával, amely lent, a csatornákban mászkált, amint megtudtam róla utólag, engem rágalmazott meg szalonokban, a nunciusnál, a prímásnál, Rómában, főúri körökben, a Nemzeti Kaszinó­ban, akkor nekem elégtétellel tartozik stb.'* Én az elégtételt, azt hiszem, az igen; t. minis­ter urnák teljes férfiassággal és nyíltsággal meg­adtam, de tiltakozó mteljes tisztelettel olyan in­szinuáció ellem miirtha én bárhol pletykáltam volna erről a kérdésről. Nekem igazán véletle­nül jutott eszembe a Házban ez a pletyka, ak­kor, amikor az autókról beszéltem. (Derültség, mozgás jobbfelöl.) Sem a nunciussal nem be­széltem hónapok óta, sem a hercegprímás ur ő emineneiájával nem beszéltem, sem pedig nem szoktam egyáltalában soha pletykákat terjesz­teni. Ez ellen én a leghatározottabban tiltako­zom. A Nemzeti Kaszinóban, minthogy ott ez idő szerint, sajnos, a tagtársaknak igen nagy részé más politikai véleményen van, mint en, politikával egyáltalában nem szoktam foglal­kozni és arról nem beszélek. (Mozgás jobbfelől.) Még van egy engem sokkal súlyosabban érintő vád az igen t. minister ur beszédében (Halljuk!), ahol ugy állit be engem, mintha-én sérteném öt azért, — mint ahogyan ő mondja ; méltóztassék megengedni, hogy ezt szórói-szóra olvassam fel — (olvassa): Egy ministért sértet­tem, „aki véletlenül római katholikus lel­kész is", és hogy ezért elégtételt nem vehetne a minister ur magának, amennyiben sérteni akartam volna. Igen t. Nemzetgyűlés! Én azt tartom, hogy egy férfiú soha sérteni nem akarhat. Mert sérteni akarni mindig alávalóság. A nemzetgyűlésen nem sértésekről van szó, ami- ­kor küzdelmekben áikmk egymással szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom