Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. illése 1925. évi február hó é-ón, szerdán. 93 bor: Talán etikai szempontból!) Az etikai szem­pont is belevág- annyiban, hogy minden tör­vényhozónak etikai alapon kell állania, amely .etikai alap értelmében a törvényekkel ellen­tétbe szabad jönnie. De ezenkívül vannak dol­gok, amelyeket nem Lehet csupán törvényes, vagy : etikai szempontból, de ezenkívül szüksé­ges esztétikai szempontból is elbírálni. Szüksé­gesnek tartom, hogy a nemzetgyűlés ebben a tekintetben állást foglaljon és ennek az anomá­liának továbbfejlődését akármilyen módon megaka dályozza. Annakidején megpróbáltam ezt a kérdést elintézni, kénytelen vagyok el­ismerni, hogy a Ház elnökének részéről a leg­nagyobb megértéssel is találkoztam — legalább bizonyos fokig —, úgyhogy mikor ezt a kér­dést felemiitettem, egy átirat ment a Ház elnö­kétől a ministerelnökhöz, hogy ez a kérdés rendeztessék. Ez történt november első napjai­ban, de a tministeriumok még* mindig- nem kutatták ki, hogy kik azok a képviselők, akik a törvényes szabályozással ellentétesen jártak el. (Vargha Gábor: Törvényhozás utján lehet ezen változtatni!) A gyakorlatban nem lehet! Ha a^ nemzetgyűlés vagy a törvényhozás böl­csessége megtalálja, hogy ezek az állapotok, amelyek a régi törvények alapján feimállanak nem megfelelők, akkor tessék megtalálni a tör­vényes intézkedést, de addig amíg uj törvényes intézkedés nincs, tessék a régi törvényes intéz­kedések mellett kitartani. Ez csak egy epizód, egy kis kérdés. De ha ilyen kis kérdésekben joggal lehet kritika tárgyává tenni a neanzet­gyülés eljárását, ha egyes ilyen kis bagatell, de szabályellenes dolgokban lehet a kormány­zatot joggal kritizálni — voltam bátor egyik interpellációm alkalmával ezt is szóvá tenni —, ha pazarlást látok ott, ahol takarékosságot kellene érvényesíteni, akkor hi'ába szavalnak nemzeti öntudat, Magyarország feltámasztása és minden egyéb mellett, mert tömegeket nagyon nehéz szerezni ennek a gondolatnak, márpedig tömegek nélkül nagyobb érvényesü­lés és változtatás a politikai életben nem vihető keresztül. Mert még ha minden rendben megy is, és ha a legnagyobb jóakaratot és a legjobb szaktudást képes is a kormányzat mu­tatni, még akkor is nehézségei vannak, külö­nösen amikor nyugtalanok a viszoiyok, és ami­kor az egész világ többé-kevésbé forradalmi hangulatban' van. Ha egy kormányzat hibákat kutat és nyíltan kutatja ezeket a hibákat, akkor fegyverrel, vagy pedig állami tisztvise­lők segítségével az állam fentartó tekintélyt nem lehet megvédeni. Mert a tekintélyek egyik legnagyobb ellensége a nyílt vagy burkolt panama. (Halljuk! Halljuk! balfelöt.) és ezt védeni és eltussolni nem lehet. Nem akarok itt (Keisehl Richárd: Gyanúsítani!) — gyanusi­tani nem szoktam, mert pozitív adatokkal szok­tam előállani —, de nem akarok olyan hibába esni. amibe az igazságügyi minister ur esett annakidején, amikor ráolvasott Magyarország közállapotaira, talán inkább irodalmi szempont­ból érdekes színezetű felszólalásával (Kiss Menyhért: Politikai szempontból is érdekes!), mindenesetre politikai szempontból eredmény nélkül. Ha a nemzetgyűlés egyáltalában azt akar­ja, hogy munkássága maid a történelem Íté­lete szerint is eredménnyel járjon, akkor min­denesetre szükséges volna, hogy egyszer már hozzálásson azokhoz a feladatokhoz, amelyek elvégzésére ez a nemzetgyűlés tulajdonképen' összeült. Ennek a mamkának keretében vagyok bátor egy körülményre felhívni a t. Nemzet­gyűlés figyelmét, arra t. i., hogy amikor ros­XAPLÓ xxrx. tál ni fog és megállapítja azoknak a lűukeioná­riusoknak számát, akikre ennek a szerencsét­len, nyomorult országnak okvetlenül szüksége van, akkor majd helyezkedjék a belátásnak olyan magaslatára, hogy a leendő országgyű­lés tagjainak számát redukálja, megfelelő számra. (Helyeslés half elöl.) Mert ez az ország ezen a téren most igen nagy luxust fejt ki. Hasonlítsuk össze a nemzetgyűlés tagjainak számát akár a régi Magyarország törvény­hozóinak számával, akár a kultúrállam okban meglévő keretekkel, akkor mindenesetre azt találjuk, hogy itt sokkal több a törvényhozó, mint amennyit az ország lakosainak számará­nyában és területe arányában megbírna és amennyire szükség volna. Lehetetlen,' hogy legyenek kerületek, amelyeken kilencszáz egy­néhány választó van, kerületek ahol ezerszáz­ötven választó van, azután sok kerület, ahol kétezer és olyanok, ahol 15—18 ezer választó van. (Vargha Gábor: Bégen a nemzetiségek idején volt jogosultsága!) Bocsánatot kérek, ha már ezzel a kérdéssel jön a képviselő ur, akkor kénytelen vagyok itt erről a helyről megálla­pitani azt, hogy legjobb meggyőződésem sze­rint az a politika, amelyet Magyarországon a nemzetiségekkel szemben követtek, elhibázott volt. Elsősorban elhibázott volt azért, mert csinált és megerősített olyan bürokráciát, amely távol állott a néptől és amely büro­krácia nem mindig helyesen és tapintatosan működött. (Mozgás és zaj a balközépen.) Hiszen voltak ott más bajok is, voltak vallási kérdések is, azt hiszem, de ezen kér­déseket talán ma ne tárgyaljuk, mert vég­tére nekünk a múlt hibáit ma nincs mó­dunkban reparálni, nekünk csak egy áll mó­dunkban, elismerni mindazt a hibát, amit a múltban ebben az országban elkövettek és eze ket a hibákat a jövőre nézve e kis területen is eliininálni akarjuk, hogy az esetleges változá­sok elé azzal a nyugodt tudattal mehessünk, hogy belátjuk, hogy a múltban nein ment min­den ugy, ahogy kellett volna, történtek mél­tánytalanságok és hajlandók legyünk ennek tudatában megtenni mindent, hogy amennyire lehet azokat a fájó sebeket, amelyeket saját hibáinkból, de néha a körülmények hatása alatt ütöttünk, majd orvosoljuk, ha az orvos­lásra szükség van. Abban a nyugodt tudatban, hogy őszintén elismerjük, hogy hibák történ­tek itt a múltban, felhívjuk mindazokat, akik érdekelve vannak, annak eldöntésére, hogy a magyarság által a múltban elkövetett hibák nem jelentkeztek-e fokozottabb mértékben akkor, amikor a szent demokrácia jegyében iiíraalakitolták Európa térképét, hogy azok, akik annakidején a legnagyobb eréllyel s nagyon sokszor nagy hanggal, nagvon sokszor valótlanságokat hangoztató nagy hanggal tá­madták a magyar államot — mert igenis vol­tak hibái — most, amikor módjukban lenne saját maguknak más. üdvösebb, igazságosabb politikát megvalósítani, sokkal, de sokkal rosz­szabb viszonyokat teremtettek, neomsesak- a, rokonfajokkal szembe«, hanem az állítólag velük közelebbi nexusban levőkkel szemben is (Zsirkay János: Épen a felszabadított nemzeti­ségek sirják vissza legjobban a régi állapotot!), mint amilyen Magyarországon a legnagyobb atrocitások idején is volt ezekkel szemben. (Kiss Menyhért: Az összes magyar iskolákat bezárták Erdélyben!) Beszédem végéhez értem. Normális viszo­nyok között szükségesnek tartom, hogy költség­vetése legyen az országnak, a mai viszonyok között azonban részemről ueM helyezek súlyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom