Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

94 Â nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hó 4-én, szerdán. arra, hogy ebből a költség-vetésből törvény legyen. Rosszabbnak tartom, ha ebből a költségvetésből törvény válik, mintha tovább is a már megadott indemnités alapján kormányoz a kormány, mert ha megrögzítjük ezt a költségvetést törvény formájában, ha megrögzítjük azokat a hibákat, amelyek ebben a költségvetésben vannak: a jövőre nézve mindenesetre nehezebb helyzetet teremtünk, mint akkor volna, lia tekintettel arra, hogy az év nagyobbik fele már elnralt, hogy a költségvetési év nyolcadik hónapjában vagyunk, és hogy két hónap múlva, mái- uj költségvetés esedékes, ezt a költségvetést abból a célból, hogy az ország viszonyainak megfelelőbb átdolgozásban* terjesztessék a nemzetgyűlés elé, visszaküldjük. Ezt sokkal helyesebbnek tartanaimig mint azt, hogy ezt a költségvetést elfogadjuk és a jövőre nézve e költségvetés alapján dolgozzunk indemíjdtásokkal, mert hiszen valószinüleg ez lenne az eredmény. Azt hiszem, még azoknak egy része is kapható volna arra, hogy ezt a kéthónapi időközt egy kéthónapi indemnitással május és júniusig áthidaljuk, hogy ez a nemzetgyűlés egyszer már rendesen ugy, amint kell költségvetéssel dolgozzon, amely azonban a jövő költségvetése, nem pedig, mint ez, a mult költségvetése, akik normális viszonyok között beleviszik szerintem helytelenül, a bizalom ós bizalmatlanság kérdését a költségvetés tárgyalásába» Ezek azok az okok, amelyek tisztán gyakorlati szempontokból nem teszik lehetővé azt, hogy ezt a javaslatot a tárgyalás alapjául elfogadjam; elfogadjam azért, hogy napokon keresztül tulajdonképen szalmát csépeljünk, hiszen ez a költségvetés ilyen formában a jövőre nézve fen tartható nem lesz. Az emiatt szükséges változtatásokat tehát mindenesetre célszerűbbnek tartanám akkor eszközölni, amikor még* egyáltalában nincs költségvetésünk, nehogy a nemzetgyűlés e költségvetéssel szemben a közeljövőben saját toaiaga legyen kénytelen elismerni azt, hogy két-három hónap múlva egészen más alapokon; kellett az uj költségvetést megalkotni. Mondom, hogy ezt a — nem akarom mondani, hogy játékszerü dolgot... (Vargha Gábor: A jövő évi is ilyen lesz! — Kiss Menyhért: Drága komédia! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ha a jövő évi költségvetés ugyanilyen lesz (Kiss Menyhért: ök csinálják!) az állami jövedelmek felosztására nézve, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy azok, akik a jelen viszonyok között az ország kormányzását vezetik, sem megértéssel, sem tudással, sem belátással nem rendelkeznek arra, hogy az ország gazdasági helyzetét előmozdítsák. (Vargha Gábor: A szanálás szabja meg!) A szanálás azt nem mondja, hogy mi az egész költségvetésben állandóan a luxuskiadások tételeit hozzuk előtérbe a többiekkel szemben Ha. inean látja be a nemzetgyűlés és nem látják be azok, akik a szanálást nagyon, komolyan veszik, hogy ennek az országnak a magasrangu lisztviselők olyan tömegére és a felesleges hivatalok "olyan számára, aírnlilyeni ebből a költségvetésből kiderül, nincs pénze, ha nem látják be, hogy ennek az országnak ilyen vagyoni

1 állapota mellett — hiszen! vagyontételek is vannak, igy az állami, mezőgazdasági és erdészeti üzemek, vasgyárak, vasutak, sőt bizonyos tekintetben javulást lehetne várni a

t postánál is s mindezekuiek az üzemeknek tényleg hozniok kellene valamit és bizonyos tekintetben például is odaállithatónak kell lenni e magángazdálkodás elé nem pedig azt a célt kellene szolgálniuk, hogy bürokrata gazdálkodás folyjon bennük — fokozott gondossággal kell mérlegelni a költségvetést, ha a nemzetgyűlés nem képes keresztülvinni azt. ami meggyőződése szerint helyes, akkor tulajdonképen teljes joggal kérdezi Magyarország közvéleménye azt, hogy ugyan miért is* yan szükség nemzetgyűlésre. Ha a nemzetgyűlés semmi javításra sem képes, ha nem képes a kormányt; semmire sem kényszeríteni, ha minden csak ugy* megy, ahogy a kitaposott utakon megindult, akkor, teljesen felesleges itt nagy hűhóval és nagy parádéval, meglehetős nagy költséggel olyan munkát végezni, amelynek eredménye semmi körülmények között sem fizeti meg a ráfordított energiát és anyagi áldozatot. Azt hiszem, elég bőven kifejtettem, hogy miért nem fogadom el ezt a költségvetést és ennélfogva tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy fontolja meg", gyakorlati szem-pontból, nem volna-e helyesebb elkerülni egy olyan munkát, amely tulaj donképen semmi eredménnyel sem jár. Elnök: A képviselő ur a képviselői lakbérekre tett allúziót olyképen, hogy mintegy a képviselő urakat tette felelőssé azért, hogy azok a, képviselő urak, akik állami tisztviselők is, dupla lakbér élvezetében vannak. A képviselő urak csak elnöki utalványozásra vehetnek fel lakbért, tehát a felelősség ebben a tekintetben kizárólag az elnököt terheli. A magam részéről már intézkedtem, hogy május 1-ére a kérdés a törvényeknek megfelelően rendeztessék. A bifürkáció csak 1924 november l-e óta áll fenn, amióta a képviselő urak külön tiszteletdíjat és külön lakbért élveznek. Amennyiben bárki is többet élvezett volna lakbér címén, mint amennyi megilleti, ez a május 14 illetményekből mindenesetre levonásba fog hozatni. (Helyeslés.) Ezt kívántam a képviselő urnák arra a reflexiójára válaszként megadni, amelyben a képviselő ur<a lakbéreket illetőleg magukat a képviselő urakat tette felelőssé. _ Kénytelen vagyok innen az elnöki székből kijelenteni, hogy a képviselő urakat ebben a tekintetben felel ősség nem terheli. Szólásra következik? (Farkas Tibor: A házszabály okhoz kérek szót!) A képviselő urnák a házszabályok 196. §-a 3. bekezdésének értelmében csak a napirend megállapítása után yan joga szólni. (Zaj. — Kenéz Béla; Az uj házszabályok!) Forgács Miklós jegyző: Mándy Samu! Mándy Sámuel: T. Nemzetgyűlés! A parlamenti ildomosság szempontjából igen szívesen foglalkoznám részletesebben előttem szólott t. képviselőtársam sokoldalú észrevételeivel, épen sokoldalúságuknál fogva, azonban csak egy-két tételére reflektálnátok^ (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. képviselő ur, ugy, mint az a í. képviselőtársunk, akire hivatkozott, mái' a anult napokban is és ma is a földmivelésügyi tárca körébe tartozó állami üzemekkel méltóztatott foglalkozni. Engem nem vezet kormánypárti viszketegség, amikor szembeszállók azzal a m egállap itassál, hogy a mezőhegyesi vagy az erdőgazdasági' üzemek olyan rosszul volnának vezetve, illetőleg, olyan rossz eredményt mutatnak fel. Igazán közérdekűnek tartom, hogy a mélyen t. képviselő urak ne a költségvetésből állapítsák meg- ezt a kérdést. A költségvetésből ezt nem lehet meg'áliapilani, mert a költségvetés egyenlegű összege nem adja hü képét annak a gazdálkodásnak, amely ugy az erdőgazdaságoknál, mint pl. Mezőhegyesen és másmerről állami üzemeknél van. Nem akarok ezzel