Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

86 À nemzetgyűlés 370. ülése ÎPÈ5. évi február hó 4-én, smréáth adója elejtésének gondolatával foglalkozzék. A bor luxusadója különben is azokat a drágábban termelhető fajszőlőket sújtja, amelyek egyébként is nehezebb helyzetben vannak. (Ugy van! balfelől.) Megtalálhatná a pénzügyminister ur ennek ellenértékét abban, ha a külföldről behozott borok, tehát a luxusborok luxusadójának esetleg 25%-kai való felemelését határozná el. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót az én szűkebb hazámról, Tokaj-Hegyaljáról is szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Mindazok a bajok, amelyek a szőlészetet érték, fokozottabb mértékben találhatók meg Tokaj-Hegyalján. Tokaj-Hegyalja az a borvidék, amely piacait teljesen elvesztette, mivel békében főleg Lengyelországba szállított és ma oda kereskedelmi szerződés hiánya következtében nem igen szállíthat, úgyhogy az az anomália áll fenn, hogy Tokaj-Hegyalján a borárak olcsóbbak, mint bármelyik homokvidéken. Ezenkivül Tokaj-Hegyaljának egy másik súlyos baja is van, és ez az, hogy rekonstrukcióra szorul. TokajHegyaljának körülbelül 80%-a amerikai alanyu szőlőkből áll, amelyek véges életűek s ma már, sajnos, életük végéhez közelednek. Tekintetbe véve, hogy Tokaj-Hegyalja, a magyar szent koronának egyik ékessége beteg, és tekintetbe véve azt, hogy Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosainak 80%-a öt holdon aluli kisgazdákból áll, akik teljesen képtelenek arra, hogy önerejükből a rekonstrukció drága munkáját végezzék, itt az igen t. pénzügyminister urat arra kell kérnem, hogy mihelyt olyan idők lesznek, amelyek egy hosszúlejáratú rekonstrukciós hitel igénybevételét lehetségessé teszik, azzal TokajBegyalja érdekében foglalkozni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Mindaddig azonban, mig ez keresztülvihetetlen, méltóztatnék fokozottabb figyelemben részesíteni Tokaj-Hegyalját az üzemi hitelek tekintetében. A hitel kérdése, mint .már emiitettem, rendki viil fontos. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezer és ezer munkás kenyér nélkül fogin áradni, ha a hitelkérdés gyorsan megoldva nem lesz. (Ugy van!) Hogy egynéhány számmal szolgáljak, méltóztassanak tudomásul venni, hogy egy hold oltványszőlő munkáltatására körülbelül 128 munkásra van szükség, nyiritett szőlőnél pedig holdanként körülbelül 102 munkásra, mig homokszőlőnél munkanaponként és holdanként körülbelül 70—72 munkás szükséges. Méltóztassanak ezt körülbelül 45.000 koronás átlag-napszámmal megszorozni és méltóztatnak látni, hogy tisztán a munkabér egy hold oltványszőlőnél körülbelül 5 és fél millió, nyiritett szőlőnél 4 és fél millió, homokszőlőnél pedig 3 és fél millió korona. Hol marad még a raffia, a rézgálic, rézkénpor, a karó, a felügyelet, a szénkéneg és az adó? Ezek mind olyan nagy kiadásokat jelentenek, amelyekre a gazda képtelen hitel igénybevétele nélkül. (Ugy van! jobbfelől.) S ha. már a hiteleknél vagyunk, méltóztassék megengedni, hogy fokozottabb figyelmébe ajánljam az igen t. kormánynak a mezőgazdasági hitelek sürgős rendezését. (Helyeslés.) Nálamnál hivatottabbak ezzel a kérdéssel már bővebben foglalkoztak, nem óhajtom tehát az igen t. Nemzetgyűlés idejét ezzel hosszasabban igénybevejini. Mégis rá kell mutatnom arra, hogy feltétlenül szükséges az, hogy a kormány mindazokat az okokat, amelyek a hosszú lejáratú , amortizációs kölcsönök bejövetelét még gátolják, a legsürgősebben eliminálni szíveskedjék. (Helyeslés.) Takarékosság és termelés, ez az alapja a magyar jövőnek, ez pedig csak hosszúlejáratú hitelek segítségével érhető el. A szanálásra térve át, látjuk, hogy ez a magángazdaságoknak súlyos gondokat okozott. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ezen gondok még súlyosabbak lennének, ha a 250 millió aranykoronát is a sajátunkból kellett volna előteremtenünk. (Ugy van! a jobboldalon.) Azonkívül sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy a háborús adósságoknak bizonytalan időre való kitolása is nagy érdeme a kormánynak. (Ugy van! jobbfelől.) Alkalmam volt Bethlen István gróf ez őszi beszédét a Société des Nations genfi házában meghallgatni, alkalmam volt látni azt a hatást, amelyet ez a beszéd a jelenlevőkre gyakorolt, és alkalmam volt végre beszélni a külföld egyes nagyobb politikusaival, pénzembereivel és hallani azt a véleményt, amelyet ők Bethlen István grófról alkottak maguknak. Mondhatom, hogy ott igazán büszkének éreztem magamat, hogy az ő pártjához tartozhatom. Miután a kormány és főkép a ministerelnök ur iránt erős bizalommal vagyok, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Amikor állást kell foglalnom a tárgyalás alatt levő javaslattal szemben, előre is kijelentem, hogy állásfoglalásomnál engem a bizalom vag*y bizalmatlanság kérdése nem vezet. Az a meggyőződésein, hogy amikor arról van szó, hogy a végsőkig megfeszített teherbiróképesség igénybevételével kiizadja ez a szegény ország azt az összeget, amelyre szakemberek szerint szüksége van, és amelyen túl volt pénzügyministerek és más szakértő emberek szerint elmennünk nem lehet, akkor fokozott kötelesség hárul ránk abban a, tekintetben, hogy azt vizsgáljuk, hogy az igénybevett állami jövedelmek tényleg az állami célok fontosságának megfelelően nyernek-e felhasználást. És ha ebből a szempontból nézem ezt a javaslatot, nagyon súlyos aggályaim vannak a költségvetési tervezettel szemben, mert egy betegséget látok az egész költségvetésen végigvonulni, amely betegség — egy szóval jelezve — a nagyzás. Azt állítom — és ezt majd részletesen fogom bizonyitani —, hogy ez a költségvetés ennek az országnak se területével, se gazdasági erejével nem számol. Engedjék meg, hogy röviden végigmenjek az egyes tételeken. Én igenis állitota azt, hogy lehetne és kell is megtakarítást elérnünk a kormányzóság költségeinél, mert nem tartom arányban az ország teherviselési képességével azt a kiadást, amelyet ez az állam a kormányzóságra költ. És itt nem a kormányzó személyes tiszteletdíjára gondolok, mert azt a magam szempontjából roppant csekélynek tartom. Komikus szerintem az, hogy a magyar államnak egyes külföldi képviselői aránytalanul többet kapjanak, mint az állam feje. De igenis, a g-azdasági irodát, a kabinetirodát és a katonai irodát nemcsak csökkenthetőnek, hanem csökkentendőnek is tartom. Ami már most az egyes ministeriumokat illeti, méltóztassanak megengedni, hogy rövid összehasonlitást tegyek a francia, tudvalevőleg nagyon bürokrata állami közigazgatás központi szolgálata és a magyar állam központi szolgálata között. A francia külügyministeriumban az összlétszám 484 fő, a mi külügyministeriumuaik Összlétszáma pedig a központi