Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

À nemzetgyűlés 370. ülése 1925. évi február hő 4-én, szerdán. 87 szol falatban 308 fő, és ehhez hozzájön még húsz állandóan alkalmazott tiszteletdíjas. Boosánatot kérek, talán ez még- sines arányban a két ország- nagyságával, gazdagságával, amikor az egyik egy győztes világhatalom, mely most azon van, hogy győzelmét nagyon is kapitalizálja, a másik pedig egy megcsonkított, szegény nyomorgó ország, amelynek területe és lakossága a francia államéhoz viszonyítva tudvalevőleg nem indokolhatja azt a. magas létszámot, a külügyministerínmban. Menjünk tovább. A francia belügyim nisicrium központi szolgálatának létszáma 267 fő, a.magyar belügyministerinmé pedig 378 fő. Az összehasonlításnál az 1923. évi francia költségvetést veszem alapul azon egyszerű oknál fogva, mert nem áll módomban itt a nemzetgyűlés könyvtárában akármelyik külföldi államra vonatkozólag ujabb adatokai beszerezni. Hogy ez miért van igy, helyesen van-e igy, hogy egyáltalában megfelelő-e az. hogy a nemzetgyűlés tagjai nem tájékozódhatnak a külföldi államok belső igazgatását illetőleg, hogy e tekintetben kit terhel mulasztás s hogy a követségek nem gondoskodhattak volna-e arról, hogy az ilyen, állami szempontból fontos adatokat a magyar kormány és a magyar nemzetgyűlés rendelkezésére bocsássák, ezt megérteni nem tudom. Az igazságügyi központi szolgálatban Franciaországhan van összesen 155 személy, nálunk 301; a földmivelésügynél a francia költségvetés a központi szolgálatban 278 személyt mutat ki, a magyar költségvetés 653-at; a közoktatásügyben francia központi szolgálatban áll 254 egyén, magyar központi szolgálatban 657; a francia kereskedelemügyi ministeriumban 197, a munkaügyi ministeriumban pedig" 169 a létszám. Ha ez utóbbi két ministerium központi szolgálatának személyzeti létszámát összeadom, még mindig nem kapolc annyit, 463-at, amennyi a magyar kereskedelmi ministerium személyzeti létszáma. A francia Ministère de l'Hygiène de l'assistance et de la Prévoyance sociale-nak, amely körülbelül megfelel a mi népjóléti ministeriumunknak, összlétszáma a központi szolgálatnál 129, m ig- a magyar népjóléti mini sterinmé 604. Szükségtelennek tartom, hogy tovább is időzzem ezeknél az adatoknál, csupán egyes igazán feltűnő aránytalanságokat leszek bátor még az egyes tárcák keretében felmliteni, azt liiszem, lesznek még ennél feltűnőbb aránytalanságok is. A francia hadügyministerium központi szolgálatának összlétszáma 1125, a magyar honvédéi emügyi ministerinmé 1062. A francia hadügyminis ter iumba be van osztva 15 tábornok, 27 ezredes, a magyar honvédelemügyi ministeriuímba H tábornok, 18 ezeredes, 14 tábornoki rangban lévő tanácsnok, és 81 főtanácsnok, ezredesi rangban. Méltóztassanak a kettőt összehasonlítani és akkor látni fogják, hogy nálunk négyszer-ötször annyi magasabbrangu katonai személy van beosztva a honvédelmi ministerktaba, mint Franciaországban. De vegyünk egy másik példát» A francia csendőrség legénységének létszáma 22.000. Ehhez a legénységi létszáimhoz van 14 ezredes, 13 alezredes és egy Őr*nagyi rangban lévő orvos. Ezzel szemben a magyar csendőrségnél rendszeresítve van két tábornoki állás — az egyik jelenleg-, nincs betöltve —, ezenkívül van 24 ezredes és 34 alezredes, amivel szemben a legénység Összlétszáma 11.412. Látjuk tehát, hogy a 22.092 legénységi létszámú francia csendőrségnek van összesen 635 tisztje, a. 11.412 legénységi létszámú magyar csendőrségnek pedig- 588 tisztje. Megállapithatő I ebből, hogy a magasabb rangban lévő tisztek száma a magyar csendőrségnél több mint még egyszer annyi, mint a franciánál. Hogy ez szükséges, kívánatos és észszerü-e, annak el bírálását képviselőtársaimra bizom. Bátorkodom felhívná a t. Nemzetgyűlés figyelmét még egy másik szembeszökő jelenségre, amelyet a folyamőrségnél az V, fizetési osztálytól fölfelé rendszerié sitve van. 11 állás.s ezenkívül még 10 állás, melynek viselői tanácsnoki rangban vannak. Összehasonlitottam a békebeli osztrák-magyar flotta létszámát a magasabb állásokra nézve a folyamőrség létszámával, és azt az, eredményt kaptam, hogy az, 1913. évi sematizmus szerint az osztrák-magyar flottánál 43 magasabb állás volt rendszeresítve, tehát ínég egyszer annyi, mint a mennyi most van a folyamőrségnél. Ami a folyamőrség legénységi létszámának a tiszti létszámhoz való arányát illeti, a helyzet az, hogy < egy tisztre körülbelül 7 legény jut. Hogy ez jó és kívánatos arány-e, azt tovább vizsgálni nem kívánom. Érdekes példákat mutat még a honvédelmi ministerium költségvetése abban a tekintetben, hogy van összesen 90 ezredesi és táborinoki rangban lévő tisztünk, kik közül csapatszolgálaton csak 20 van.. Nem óhajtom ezt részletesen bírálni, csak annyit jegyzek meg, hogy az egész vonalon, ugy a polgári, mint a katonai közigazgatásnál túltengést látok a magasabb hivatali állásokban. Most néhány szóval meg akarok emlékezni Magyarországnak talán egyik legfontosabb tárcájáról, a földniivelésügyi. tárcáról. (Halljuk! Halljuk!) A földmivelésügy tárca keretébe tartozó állami üzemekről akarok néhány szóval megemlékezni. Ezeket a tárcákat tudvalevőleg nemrégen szakszerű kritikában íészesitette Forster Elek t. képviselőtársam, s ezért én nem annyira a mezőgazdasági üzemeket akarom most bírálat tárgyává tenni, mint inkább az állami erdészeti üzemeket. A költségvetés szeinnt Magyarországnak van összesen ^83.392 katasztrális hold erdeje. Ha összehasonlítjuk az erdőterületek nagyságát az erdészek számával, akiknek létszáma 73, és a számvevőség létszámával, mely 17, — 13 kinevezett és 4 napidias —, és ha figyelembe veszszük a befolyó jövedelmet, megállapíthatjuk, hogy egy katasztrális holdra 1 aranykorona és 14 fillér jövedelem esik. Mindannyian tudjuk, hogy* a jövedelmi adókivetésnél az erdőterületek általában olybá vétetnek, mint más mezőgazdasági területek. Azt hiszem, tapasztalásból '. tudja néhány képviselőtársam, hogy 20—30 korona, esetleg* több jövedelem után is vetnek ki rájuk adót. Ha ezt a körülményt figyelembe vesszük — nem tekintve azt, hogy ezek az erdőgazdasági üzemek még- egyéb iparvállalatokkal is rendelkeznek, amelyek a jövedelmezőség szempontjából többet kellene, hogy fizessenek —

s akkor itt óriási aránytalanságot látunk, mert ezek az állami erdők nem hozzák meg huszadrészét sem annak a jövedelemnek, mint amennyi állítólagos jövedelem után adóznak. Hogy ez jó, helyes-e, azt mindenki maga megítélheti. Néhány mondatban méltatni kivánom még a fölmivelésügyi ministerium költségvetésének egy másik, első pillanatra szembeszökő tételét, amely a lótenyésztésre vonatkozik. Ha jól emlékszem, a földniivelésügyi

1 tánca költségvetésének főösszege 14,000.000, melyből körülbelül • 3,000.000. esik lótenyésztésre. Ha a lótenyésztés kérdését nézzük, azt látjuk, hogy aránylag meglehetősen szép számban vannak a maga14*