Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. ban és arany ékszerekben összesen egy billiót meghaladó értéket vitt ki az országból. Egyetlenegy esempésztársaság. Ezeket kell lehetetlenné tenni* A milliárdokat, amelyek a zsidó egyetemi hallgatók után külföldre küldetnek, én nem sajnálom. Azokat legálisan küldik ki, tudjuk ellenőrizni, hogy mennyit küldenek ki és nekünk megér annyit, hogy kétezer zsidó kimenjen. (Nánássy Andor: Mert jobban tanul !) Kívánom szivemből, hogy jobban tanuljanak és boldogítsák a külföldet is. De a Weisz urat kell megfogni. És azt mondják, hogy nem tudjuk megfogni ! Hogy mennyire nem akarja az államhatalom ezeket megfogni, arra megint egy nagyon eklatáns beszédes példát fogok felhozni. Eckhardt t. képviselőtársam rávilágított a cukorkartell üzemeire. Én már többizben rámutattam a szénkartell özeiméire. Most egy harmadik, nem kartell, hanem részvénytársaság üzelmeire leszek bátor felhívni a nemzetgyűlés figyelmét. Ez esetben a részvénytársaság selyemben dolgozik. (Mozgás a balközéven.) Múltkori indemnitási beszédemben már utaltam arra, hogy azt a nagyjövőjü magyar selyemtenyészetet hogyan játszotta át a kormányhatalom a Magyar-Olasz Bank kezébe potom fillérekért. Hogy milyen haszonért, az mindjárt meg fogom mondani. A magyar selyem tekintélye, értékelése a külföldi piacon olyan volt, hogy még a milanói selycmgubö-piacon a magyar selyemhez igazodva állapították meg a selyemgubó értékét. Ma már egészen más világot élünk. Ma már a MagyarOlasz Bank érdekeit és kizárólag üzleti érdekeit nézik és hogy mennyire engedi a magyar állam, hogy a Magyar-Olasz Bank saját üzemeit és üzleti érdekeit szolgálja, ezt bizonyítja az, hogy a magyar selyemtenyésztést, hogy ne legyen vele baja. egészen átadta egy 1918-ban alakult részvénytársaságnak, amelynek hivatalos neve »A Magyar Királyi Selyemfonodák Haszonbérleti Részvénytársasága«, amelyben többek között a következő urak vannak benne : Szomjas Lajos államtitkár az elnök, azután Éber Antal udvari tanácsos, Tugendhaft Samu gyáros, (Mozgás.) Nádossy Gergely ministeri tanácsos, Pástéin er Alfonz ministeri tanácsos, Mohioványi Sándor követségi tanácsos, Krenedits Ferenc ministeri tanácsos, Kévisz Alfréd és Váradi Lász'ó min. tanácsos és Gally Kálmán min. tanácsos. (Morgás a bal középen.) Hogy ennek a részvénytársaságnak az üzleti spekulációjába is belebocsátkozzunk, elmondom, hogy üzleti eredménye muít évben a következő volt. hegy millió alaptőkével alakult és a műit évben tiszta haszonképen ezzel a 4, mondd négymillió alaptőkével szemben kimutatott 869 millió tiszta nyereséget. (Zaj.) Ahogy a részvénytársaságok becsületes könyvelési technikáját ismerjük, Isten ments, hogy valami célzást tegyek rájuk. Nagyon becsületesek és nagyon tisztán kezdik a dolgokat, hiszen ott van Tugendhaft gyáros, ez maga is garantálja, hogy a dolgok jól mennek. (Derültség.) De ha megnézzük a költségvetésűn, két tételi, en szerepel a selyemgubó beváltás, (kiss Menyhért*, Ezek a ministeri tanácsosok jól tegubóztak!) Bár 1924-Len az egész országban 400 ezer kilogramm selyemgubó termett, ennek a beváltási ára a múlt év költségvetésében — tessék jól megjegyezni -307.000, mondd háromszázhétezer aranykoronával szerepel. Tekintettel arra, hogy a Magyar-Olasz Bank nem kezeli ezt a kérdést olyan szolidan, mint a magyar állam kezelte békében, a sely r emtermelés erre az évre valószínűleg leredukálódik, úgyhogy a tavalyi 400 ezer kilogramm termeléssel szemben az előirányzott termelés csak 250 ezer kilogramm. Az idei költségvetésben azonban ennek az átvételi ára 868 ezer aranykoronára van kontemplálva. Csak 17.000-es papirkoronával számitva, ez körülbelül 8 milliárddal több, mint tavaly. Mivel a szerződésben ki van kötve, hogy mindig a milanói gubóárak az irányadók, ez 450%-os áremelkedésnek felel meg tavalyhoz képest. De tekintettel arra, hogy a selyemgubó ára Milanóban 20-30%-kai sem emelkedett, kérdem, hogy tavaly a magyar kincstár kárára miért ajándékoztak oda 5 vagy 6 milliárdot a m. kir. seíyemfonődák haszonbérleti részvénytársaságának ? Ha 400.000 kilogramm selyemgubóért 306.000 aranykoronát számitottak és vettek be, akkor hogyan lehetséges az, hogy az idén 25<1000 kilogramm gubóért 868.000 aranykoronát lehetett felvenni ? Ez csak egy kis punktum sali ens. A selyemárak Milanóban stabilak és igy 450%-os emelkedésnek kellett volna bekövetkezni, hogy ez az árkülönbözet megérthető legyen. Az állam milliárdokat ajándékoz igy oda idegen részvénytársaságoknak, amelyekhez semmi köze nincs, amelyek idegen érdekeket szolgálnak és az államnak nem jelentenek semmit. Ha a magyar állam nem akarta saját kezelésben megtartani a selyemtermelést, ezt nagyon jól tette, mert hiszen az állami üzemekről meg vannak a magunk szomorú tapasztalataink és egy pillanatig sem lett volna helyes az állami kezelésben való tartás, de kérdem, hogy jön az állam ahhoz, hogy a magyar állampolgárok, a magyar adófizetők filléreiből milliárdokat ajándékozzon újonnan alakult részvénytársaságoknak? Akkor, amikor odaátról a numerus clausus ellen támadván, azt eltörölni kívánják, azon szofizmával hozakodnak elő, hogy közgazdasági szempontból, az állam pénzügyei szempontjából óhajtandó, hogy eltöröltessék, akkor én igenis bátor vagyok a nemzetgyűlés figyelmét ráhivni ezekre az anomáliákra. Ha az állam takarékoskodni akar, akkor takarékoskodjon a cukorkartellen, a szénkartellen, a selyemgubókitermelő részvénytársaságon, és adóztassa meg azt, tegye lehetetlenné a csempészek üzelmeit és mindjárt lesz pénz és lemondhatunk arról a pár milliárdról, amit a zsidók küldenek ki a maguk csemetéinek külföldön való tanitása céljából. Csak küldjék ki és legyenek belőlük derék emberek, jusson belőlük más államoknak, hogy azoknak is legyenek hasznos polgártársaik. Ezzel a zsidókérdést le is tárgyaltam. Nem érdekelnek bennünket, csak másodsorban, mert el-ősorban a magyarság érdekeiért küzdünk és harcolunk, mert amikor a munkanélküliség, a rokkantkérdés, a kisgazdakérdés, a földkérdés és a lakásépítés, valamint az ehhez hasonló kérdések százezerszámra sorolhatók fel és ég a tető a fejünk felett, akkor nem tudom magamnak megmagyarázni, hogyan lehetséges az, hogy épen a keresztény kisgazdapárt-oldalról naponta felhangzanak azok a kijelentések, amelyek mindent szolgálnak, csak a magyar dolgozók érdekeit nem. Csak egyetlenegy tekintetet kell vetnünk pl. a munkanélküliség kérdésére. Tessék csak megnézni, mit jelent ez akkor, amikor még 1923 december 31-én csak 16.000 volt a munkanélküliek száma és ez hihetetlen arányban szökött fel : a másik hónapban lett 17.000, azután 23.000, majd 26.000, 28.000 és 30.000, mig végre 1924 december 31-én elhagyta a 40.000-ret. Ez a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma. Ha ezt nézzük, be kell látnunk, hogy a megoldandó kérdések egész sorozata van és hogy a numerus clausus eltörlésével nem segíthetünk a bajokon, mert a zsidóságnak sem érdeke, hogy ez a törvény eltöröltessék, mert én felteszem azt a kérdést, hogy most, amikor az egyetemi hallgatóknak nagy része, akik most nyilvános pályára mennek, nem
