Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

À nemzetgyűlés 369. ülése'19', azonosítja magát sem az Ébredők, sem a fajvédők politikájával, hanem engedi, hogy a zsidókérdés elüttessék, lekerüljön a napirendről, akkor mi lesz a helyzet, ha odakünn tanul 3—4000 ember, s e mellett rábocsátanak ennek a szegény országnak a nyakára 2—3000 diplomás embert. Épen ott van az egyoldalú beállítás, amikor épugy taglalják ezt a kérdést, mint a szociáldemokraták és a radikálisok. Hiszen ez nemcsak a zsidóság elíen szól, hanem a szellemi proletariátus kitermelésének megakadályozását szolgálja, mert hiszen sokra megy azon magyar gyermekeknek a száma, akik kellő képesitést nem nyervén, szintén kiszorultak az egyetemekről. (Zaj.) Ez a törvény igazságos, és amint Klebelsberg Kunó gróf kultuszminister ur mondotta nagyon helyesen, hogy nem tévedés, bár ő nem azonositja magát vele, mert nem a zsidóság ellen van kiélezve, hiszen csak az van megállapítva, hogy az egyetemeken mennyi a beiratkozható növendékek és hallgatók száma, s ha a létszám betelt, keresztény magyar gyermekeket sem vesznek fel. Ez az igazság. Így kell megitélni ezt a kérdést, és minden más beállítás csak a radikálisoktól vagy a szociáldemokratáktól jöhet, akiknél szokva vagyunk ahhoz, hogy a maguk érdekeinek megfelelően ferditsék a dolgot. Végtelenül örvendek, hogy a népjóiéti minister urat itt tisztelhetem és épen a lakáskérdés kapcsán egypár megjegyzést fűzhetek az ő legutóbbi, elismerem, szociális lépéséhez, amely szerint a 20%-ra emelt lakbérek havonta való fizetéséhez a ministertanács hozzájárult-. En épen a szanálás tárgyalása kapcsán voltam bátor felemlíteni, hogy a lakbérkérdésben elfoglalt álláspontját nem fogja igazolni az élet. Nem fogja igazolni azért, mert a népjóléti minister ur akkor, amikor hozzányúlt a lakbérkérdéshez, bár tökéletesen igaza volt, amikor ezt megtette, nem mert a másik oldalon kellő eréllyel fellépni és egyedül a háztulajdonosok voltak helytelenül megszorítva, hogy ne lehessenek abban a helyzetben, hogy saját javukkal rendelkezhessenek. Akkor ránmtattam arra, hogy helyes volna, ha a kormányzat összes ténykedései arra irányulnának, hogy a közgazdasági élet valahogyan fellendüljön, hogy vérkeringése egészséges lendületet nyerjen, isem a háziurak nevében tiltakoztam a felemelés ellen, amikor azt mondottam, hogy a kormánynak nem szabad ehhez a kérdéshez nyúlnia mindaddig, amíg nem biztosithatja a kereseti lehetőségeket. Mindenki igazolni tudja, hogy jóslásom szomorúan bevált. A minister urnák ez a lépése — amelyet a legnagyobb szeretet diktált neki, hogy segítségére legyen a szerencsétlen lakóknak a lakbéreknek havonta való fizetésével — mutatja, hogy ő maga is érzi, hogy .mennyire zsákutcába jutott a számítása. Nem az ő szándékaira cáfolt rá az élet, hanem a tétele ,nek egy másik ágára, ahol nem igazolódtak a számitások. A népjóléti minister ur segiteni akart a kereskedelmen és egy nagy rétegen, a háztulajdonosokon. Ez nagyon helyes. Lehetővé kell tenni, hogy a házvétel újra előnyös legyen, mint befektetés, mert a háztulajdonosok legnagyobb része keresztény kisemberekre koncentrálódott, akik egész életük keresetét egy fedél megvételére fordították. Bár a 20%-ra emelkedett lakásbér még mindig nem felel meg a szükségletnek, ez mégis társadalmi feszültséget, idegességet okozott, mind a kereskedelmi, mind az iparosvilágban, mind súlyosabban érintette a magántisztviselők réteget és a köztisztviselőket. A minister ur segítségükre sietett, mert segíteni akart. Más modus vivendi nem adódott, minthogy azt mondotta, törlesszétek a házbért három részletben. Én azt a kérdést fogom intézni a népjóléti minister úrhoz, mit fog tenni majd akkor, mikor az ő általa kontemNAPLO XXIX. 'f. évi február hó 3-án, kedden. 83 piált tervezet szerint a lakásbér a békebeli aranyparitásának 50%-ig emelkedik? Mit fog tenni akkor, mikor 30-40-50%-ra emelkedik alakbér! Akkor a heti törlesztést fogja javasolni? Miféle lehetősége van annak, hogy egy társadalom ezt az emelkedést megbírja? Azt méltóztatnak mondani, hogy a jelen viszonyok között házépítkezésre gondolni sem lehet. Itt van egy meglehe. tősen hivatott embernek, a főváros középitési ügyosztálya vezetőjének nyilatkozata, amely a következőket mondja (olvassa): »a lakásépítés az a téma, amelyben ma már nem bízik senki, vagy helyesebben senki sem hiszi, hogy ez a rendelkezés keresztülvihető lesz a lakásépítéssel és az 1926-ra való lakásfelszabaditással.« Nem akarom hosszasan igénybe venni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, csak röviden mondom el, hogy sem a lakásépítés nem fog megoldódni s ennek következtében sem az 1926-ra tervezett lakásfelszabaditás nem lesz keresztülvihető. Arra senki sem gondolhat, hogy a mai viszonyok között a lakást szabaddá lehessen tenni. Ez keresztülvihetetlen volna, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a világháború frontjain az egyes ellenséges hadállások nem néztek olyan ellenségesen farkasszemet egymással, a rác a magyarral, a magyar az orosszal vagy osztrákkal, mint ma a háztulajdonos néz szembe a lakójával. Nagyon jól tudjuk, hogy a lakók legtöbbje a háborúban kényszerbeköltözéssel, rekvirálás utján jutott lakáshoz. Meg volt kötve a lakbér és a háztulajdonos ezt nem emelhette ugy, ahogy érdekei megkívánták, ; tehát minden háztulajdonos legnagyobb ellenségének a lakót és vice versa, a lakó legnagyobb ellenségének a háztulajdonost tartja. Feivetem a kérdést, mi lesz ennek a vége, ha ez igy folytatódik, mi lesz az emelés vége és mi lesz akkor, ha a minister ur ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy 1926-ban, mint ez a szanálási törvényben benne van, szabaddá teszi a lakást. A lakásépítkezés ugyan annyira amennyire megindult. De mint ugyanez a fővárosi szakértő mondja, ez mindenre szolgál, csak a lakásínség enyhítésére nem. Pedig arra lett volna hivatva, hogy a lakásinséget enyhítse- Építettek ugyan egyes, a konjunktúrát kihasználó emberek, mint az általam emiitett Mór esetében, kényelmes luxusvillákat a Hűvösvölgyben, — ahonnan a hűvösre kerülhetnek — de a dolgozó kisemberek, a nincsetienek még egy-két szobás lakást sem építhettek maguknak. Felteszem a kérdést, — szeretném, ha a minister ur ebben a kérdésben nyilatkozna, mert nagyon fontos, száz és százezer existencia függ attól, hogy mi az ő álláspontja — lehetségesnek tartja-e, hogy a jelen pénzügyi viszonyok között, a jelen közgazdasági élet mellett, mikor a B-listára helyezett tisztviselők maguknak végkielégítéssel exisztenciát nem tudnak teremteni, uj exisztenciát ', teremteni pedig képtelenség, el lehet mondani, mondom, vájjon lehetségesnek tartja-e a minister ur az épitkezés megindulását s azt, hogy 1926-ban a lakások felszabadulván, valaki magának — nem panama utján — tisztességes keresetéből tisztességes lakást építtessen! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa) : »TJtasitsá a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a szakszervezetek pénztáraiba a magyar munkásság béréből befolyt többmilliárdos pártadó felhasználását a legszigorúbban ellenőrizze s tegye lehetetlenné, hogy a kényszeruton levont milliárdokból egyesek maguknak meg nem engedett jövedelmeket biztosítsanak, míg a nyomorgó munkanélkülieknek kenyérrevalót sem juttatnak. Törvényes intéz13