Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

A nemzetgyűlés 369. ülése 1925 kosok vagy gazdasági vezetők, úgyszintén a sajtóban, a politikában, a művészetben és az irodalomban is és minden téren, úgyhogy az ember azt a benyomást nyerte, mintha ennek az országnak 90°/o-a zsidó volna, nem pedig a népességnek egy elenyésző töredéke.« (Kiss Menyhért : Ugy van ! Ez igaz S) Ez a Jászi-Jakobovies Oszkár, volt minister, akit nemcsak felfogásbeli, de vérségi kötelékek is fűznek ehhez a fajhoz, beismeri, hogy tényleg olyan állapotok voltak, amikor az 5°/o zsidóság minden jelentős poziciót hatalmába keritett, és igy saját maga előtt érthetővé vált, hogy antiszemitizmusnak kell lenni, mert beismeri, hogy van, és lehetetlen, hogy ne legyen, mondván a következőket (olvassa) : »Különben ebben a mértéktelen antiszemitizmusban maga a zsidóság, sőt az egész magyar liberalizmus is

: bűnös. Az utolsó 25 év alatt a zsidókérdés tabuvá lett Magyarországon. Qui mange du juif, en meurt: — azaz, aki a zsidóhoz nyúl. az halál fia — lehetett volna mondani. A zsidóságot nem volt szabad sem birálni, sem figyelmeztetni. (Kiss Mtnyhért: Ez igaz! Ma sem szabad!) Aki például megállapitotta a magyar zsidóság szumbeli túltengését a szellemi élet vezető pozícióiban, mely épen nem felelt meg sem országos átlagszámának, sem szellemi, erkölcsi fajsúlyának; aki megjegyezte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyakran nem magasabb intelligenciát, csak tekintetnéikülibb könyököt és vastagabb arcbőrt jelent; aki analizálni merte azokat a káros tulajdonságokat, melyeket az évszázados ghetto fejlesztett ki a zsidóságban ; aki utalni bátorkodott arra, hogy idegen uzsorásoknak beözönlő csapatai mily veszedelmesek az egyszerű r falusi kultúrákra nézve ; aki kritizálni merészelte a budapesti metropolis zsidó intellektuel szellemi életének számos Ízléstelenségét és ripők amoralizmusát, stb, stb., az ilyen emb^r rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemitaként lett beállítva, akit az egész sajtó lehurrogott, sőt lehetetlenné tett.« (Eőri-Szabó Dezső: Jászi túllicitálja a zsidókat!) Itt van a \álasz a jobboldali numerus claususvédelemre. Akkor, amikor a zsidóság egyöntetű faji szolidaritásban hatalmas frontja előtt a magam elismerésének lobogóját meghajtom, azt kell mondanom^ hogy nincs eléggé erős kainbélyeg, amelyet a jobboldali numerus clausus elleni felszólalókra, az önök homlokára rá lehetne sütni. (Helyeslés és taps half elöl. Zaj jobbfelől.) Ernők: A képviselő urat ezért a kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani ! Zsirkay János: Fel kell háborodnom és vissza kell utasítanom azt, hogy akkor, amikor nem akad egyetlenegy zsidó sem, aki elárulná azt a frontot, amelyet képvisel, — és nagyon jogosan teszi, hogy képviseli, mert ha én zsidó volnék, ott volnék közöttük és tartanám a frontot — akkor a magyar falu képviselői idejönnek és amikor százezer sebtől vérzik a magyar falu, és a magyarság a nyomorúság olyan örvényének szélén áll, amelyen még nem állott soha, akkor idejön és a numerus clausus eltörlését, mint egyetlen gyógyirt állítják ide. Mi számoltunk a következményekkel. Ha van önökben bátorság, hogy a maguk érdekeinek védelmében ezt az egyetlen intézményt lábbal tapossák és eltiporják, hát csak töröljék el, mi nem törődünk vele, mert tudjuk, hogy egyetlenegy i ítézménye sem volt az országnak, amelyet nagyobb ravaszsággal ki ne játszottak volna, mint épen ezt. Hiszen ott volt a pécsi és szegedi egyetem példája, amely csak arra volt jó, hogy a zsidó orvostan hallgatók javára 76%-ot mutasson ki. Nekünk ilyen potemkin nemzetvédelem nem kell. Ha önöket ráviszi a lelkiismeret arra, hogy ezt az egyetlen gátat is ledöntsék, akkor ám nyissák >. évi február hó 3-án, kedden. 81 meg a nemzet sorompóit. Az egész világ minden állama gátat emel a magyar munkás előtt, aki ki akar vándorolni csak azért, hogy egyszerű kenyerét akarja verejtékes munkájával megkeresni. És amikor a legjobb munkások előtt lezárják külföldön a sorompókat és nem engedik be őket, ugyanakkor a statisztikai kimutatásból azt látom, hogy júniusban 269 galíciai zsidó kapott Budapesten letelepülési engedélyt. A fehér terror országában történik, ez Budapesten, ahol százezer számra sikkadnak el a magyar életek, mert nem köthetnek házasságot, mert nincs lakás, ahol elsikkadnak a magyar vágyak és remények a semmiben; és amikor azt mondják, hogy mindennap ezer és ezer zsidót pusztítanak ei a fajvédők és ébredők, még mindig 269 galíciai talál itt otthont. (S/iij Bálint: Azt hiszem, nem nekünk mondja!) Azt hiszem, akinek mondom, az ért belőle! Hogy pedig az idevándorolt galíciaiak nemcsak otthont, kis fészket és napi kenyeret találnak ebben az országban, hanem kaiácsot is. és ha a szükség ugy hozza magával, gyorsan töf-töffölő automobilt, meg egy kis villát is a Hűvösvölgyben, azt a legjobban bizonyítja dr. Móhr Bélának, a Magyar Szalámigyár igazgatójának esete, aki ezelőtt 3—4 esztendővel még szegény falusi zsidó bóchertanitó volt, ahogy ezt népies nyelv< n nevezik. Közben letette a doktorátust és igazgatója lett a Szalámigyárnak. Különben dr. Móhr Pál, Budapest városparancsnoka és a kommün alatt Böhm Vilmos hadsegéde, a bátyja, tehát előkelő rokonsága van. (Erődi-Harrach iihamér: Húsz éve ügyvéd^ Budapesten!) Mikor a Szalámigyárral az a baj volt és egyes igazgatósági tagokat és a vezetőséget lecsukták, akkor többek között lecsukták ezt a dr. Móhr Bélát is, akinek a Hűvösvölgyben nagyszerű palotája van. Nem akarom untatni a mélyen t. Nemzetgyűlést azzal, hogy leírjam ezt az igazán gyönyörű, szinte keleti kényelemmel, függőkertekkel ékitett villát, de az történt, hogy lefoglalták ezt a villát és dr. Móhr Bélánál száz és száz kiló számra találtak ezüst ékszereket és arany ékszereket. Több milliárdra menő értékű ékszert találtak annál a szegény embernél, akinek 3—4 évvel ezelőtt még semmije sem volt. És hogy megemlitsek egy különös körülményt, amely talán mégsem fér egészen össze a keresztény kisgazdapárt Programm jávai, ennek a letartóztatott igazgatónak ügyvédje volt dr. Rakovszky Menyhért, a jelenlegi belügyminister ur testvére. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem volt letartóztatva!) Igazán nem tudom megérteni, hogy amikor a kisemberek védelmében nem nagyon buzognak ministeri rokonok, mikor egy ilyen Móhrt tartóztatnak le, mindig felfedhetünk a háttérben egy ministeri sógort vagy testvért. (Ugy van ! a balközéven. Zaj ) Azt mondotta Berki igen t. képviselőtársam, hogy el kell törölni a numerus clausust, hogy az a pár milliárd ne szivárogjon ki a zsidó egyetemi hallgatók után, mert ezzel természetesen az ország közgazdasági helyzetét rontjuk. Hiszen van még pénz itt ebben az országban, (N;;nássy Andor: Sajnos, nagyon kevés!) Mindenesetre kevés és ami kevés van, az nem nálunk van. Például felolvasok itt egy egyszerű kis rendőri híradást. Egy ékszerész esempésztársaságáról van szó, amelyet a rendőrség ébersége hála Istennek rajtakapott a csempészésen és lestoppolt. Vezetője — ne mondjanak antiszemitának — Weisz Miksa volt, és kitűnt, hogy ez a társaság, amely éveken keresztül csempészte ki az országból a drága aranyat, ezüstöt, ékszereket, és amint a hivatalos megállapítás mondja, két esztendő óta nemcsak Ausztriába, hanem az utódállamokba is állandóan hurcolta ki a milliárdokat, készpénzben, brilliáns12*