Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. 7 S tételt értek — nem kell alkalmasabb időt keresni, hanem azonnal meg kell csinálni. Ha mi, képviselők, kisebb társaságban együtt vagyunk, mindegyikünk hangoztatja a közigazgatás hibáit ; hogy lehetetlen állapot az, hogy ennyi és ennyi jegyző függjön egy főbárótól, lehetetlen állapot, hogy a megyei tisztviselőnek választáisa, mondjuk például a főbiró választása függjön a jegyzőtől, aki az ő alantasa. Ezek tarthatatlan állapotok, amelyeket mindnyájan látunk, sőt rossz közigazgatásunk szinte példaszerű lett ma. (Kállay Tibor : Hol? — Graeffl Jenő : így nem lehet rámutatni ! — Zaj.) Eleget hangoztatták az országban azt a bizonyos szolgabírói rendszert, márpedig ha annyiszor hangoztatták, akkor ott kell is valami hibának lennie. (Graeffl Jenő : Hiba mindenütt van ! — Zsirkay János : Vannak derék szolgabirák ! — Kovács-Nagy Sándor : Végre egy elismerési ! — Kiss Menyhért : Kormánypártiak, azok nem hibásak !) Például tarthatatlan helyzet az, hogy megyei tisztviselőknek egész sora 20—30 éven keresztül vár a magasabb állásra és amikor annak betöltésére kerül a sor, jön a megyei klikk (Mozgás. — Pataesi Dénes : Ez igaz ! — Graeffl Jenő : Ez sem igaz!) és egy fiatal embert választanak meg olyan állásra, amelyhez hosszú évek tapasztalata és felkészültsége lett volna szükséges. (Ugy van! Ugy van ! a balközépen. — Pataesi Dénes : Ez igy van ! — Mozgás a jobboldalon.) Hogy a megyei tisztviselők kinevezése nem dönti meg épen a megyei autonómiát, erre példánk is van már. (Kováts-Nagy Sándor: Akkor mi marad belőle 1 ?) Ma is vannak a megyénél referensek, akik nem választott tisztviselők. Ott vannak a gazidasági felügyelők, akik tulaj donképen megyei referensek is és megy velük a munka szépen. (Mozgás a jobboldalon.) — (Graeffl Jenő elhagyja a termet. — Zsirkay János : Ezt már Graeffl sem birja! — Kovács-Nagy Sándor: Az. már igaz, hogy rési jó megyei ember! — (Zaj a középen es a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Neuberger Ferenc : A közigazgatás reformja tehát szerintem szükséges. Ha jön az a törvényjavaslat, akkor majd hozzászólhatunk, nézeteinket elmondhatjuk és amint bevezetőben mondottam, a kontradiktórius eljárás alapján ki fog alakulni, mi a helyes, és azt megszavazzuk. (Kállay Tibor : Reméljük, hogy hamarosan nem jön !) A belügyminister ur a múlt alkalommal máskép beszélt ! — Minthogy ez szükséges, tehát jöjjön is már egyszer a belügyminister ur ezzel a közigazgatási reformmal, majd akkor meglátjuk, mi lesz. Meg fogjuk szavazni. (Gróf Hoyos Miksa : Meglátjuk !) Ahogy szükség van reformra a belügyministeriumban. épugy szükségesnek tartom^ a reformokat kultúránk ügyeiben, közoktatásügyünkben is. Teljes mértékben honorálom azt a szakszerűséget, hozzáértést és lelkesedést, amellyel a jelenlegi kultuszminister ur tárcáját kezeli, (Zsirkay János : Védi és óvja !) de sokszor, mintha azt látnám, hogy nagyon sokat markol, s végeredményben azonban keveset sikerül megfognia. Épen a kultúrpolitikára értettem azt, hogy nem szabad uj intézményeket alkotni, ha nincs pénz hozzá, hanem arra kell törekedni, hogy ezzel a kévé!» nénzzel erősitsük, konzerváljuk azt, amink van. Megint bátor leszek olyasmit felemliteni, ami talán több oldalon nem fog tetszéssel találkozni. Tisztelettel kérdem, hogy ma, amikor az országban minden fillérre annyira szükségünk van, miért van szükség a régi kettőn kivül még két vérszegény egyetemre ? (Ugy van! Ugy van ! a balközépen. — Zsirkay János : Régen kérdjük mi is ! — Ugy van ! Úgy van ! a jobboldalon.) Értem a szegedi és pécsi egyetemet. (Zsirkay János : A numerus clausus kijátszása céljából ! Megdöbbenéssel látom a költségvetésben, hogy a pécsi és szegedi egyetemek az államnak évi négy és félmillió aranykoronába kerülnek. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ezzel szemben néhány sorral utóbb látjuk, hogy az állami elemi oktatás költségeire összesen nyolc és félmillió korona van előirányozva. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Nem lenne-e jobb ennek a pénznek egyrészével a két régi egyetemet konzerválni és erősiteni, azt a két egyetemet pedig, amely úgyis zsellérkedik ott, felhagyni, a tanárokat pedig a budapesti vagy a debreceni egyetem erősítésére elhelyezni. Négy és félmillió aranykorona megy el erre a két egyetemre, amikor ma még sok helyen az állami iskolákban a szülők gondoskodnak a fűtésről, mikor egy-egy tanfelügyelő iskolalátogatásaira tudtommal 1-2—1*5 millió papírkorona van felvéve, mikor a meglévő egyetemeken nem uj beszerzésekre, hanem még a régi felszerelés konzerválására sincs pénz, mikor az egyetemek és különösen a tanárok számára a legszükségesebb : a könyv hiányzik, mert uj könyvek beszerzésére nincs pénz. Akkor megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy még két uj egyetemünk legyen, illetőleg, hogy épen ezekben a szerencsétlen időkben, amikor minden pénzre szükségünk lenne, két uj egyetemet épitsünk és fentartsunk 1 Nem beszélek ezzel az egyetemek ellen. Szeretném, ha minden egyes vidéki városban volna egyetem. De csináljuk ezt akkor, ha majd lesz erre pénzünk, vagy megcsinálhatta volna talán régen^ Nagy-Magyarország. Ma, amikor a legszükségesebbre sincs pénzünk, ezt a két egyetemet luxusintézménynek tartom. (Kiss Menyhért : Ellenzéki beszéd ! — Mozgás a jobboldalon. — Éhn Kálmán : Nem, ez csak véleménynyilvánítás !) A kultuszminister ur a többi tisztviselőhöz képest nagyszerűen gondoskodott nagy átlagban az ő embereiről: a tanárokról. Megfeledkezett azonban néhány szerencsétlenről. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Neuberger Ferenc : Vannak kisszámban középiskolai úgynevezett helyettes tanárok, akik már 5—6 esztendeié helyettestanárkodnak. Ezek egyetemet végzett, doktora tusos, dinlómával bíró emberek. Vagy van szükség ezekre a szeren esetlenekre, vagy nines. De ügy látszik, szükség van rájuk, mert alkalmazzák Őket. E néhány szerencsétlen között van egyik legnagyobb germanistánk, és ezek az emberek még mindig éhbérért dolgoznak, nincsenek fizetési osztályban, ami sok hátránnyal jár. Jo-en kérem a t. kultuszminister urat, a*ondo«kodjék ezekről a szegény emberekről és nevezze ki őket tisztességes fizetési osztályba, mert az mégsem járja, hogy külföldet járt idősebb emberek, akiknek családjuk is van, még mindig nyomorognak és ki nem nevezett napszámosai a kultúrának. Ugy vettem észre, hogy sok kellemetlen dolgot mondtam már el. Erről nem tehetek, mert amit mondtam, meggyőződésem. Kénytelen leszek most ismét egy olyan kér11*
