Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
74 A nemzetgyűlés 369. ülése, 1925. évi február hó 3-án, kedden. dést felvetni, amely igen sok embernek, igen sok képviselőtársamnak kellemetlen, s amely kérdésről szeretnék elhitetni, hogy nincsen, amely kérdéssel szemben struccmadár módjára igen sokan a homokba dugják fejüket. (Halljuk! Halljuk !) Ez a nemzetiségi, illetőleg ujabb terminológia szerint : a nemzeti kisebbségek kérdése. (Kiss Menyhért : A zsidókérdés ! Nincs nemzetiségünk, csak zsidóink vannak !) A zsidóság az vallás ; én a nemzeti kisebbségekről akarok beszélni. Ezzel a kérdéssel annál is inkább foglalkozom, mert az utóbbi időkben a külföldi sajtót bejárta az a hir, s ezzel a kérdéssel foglalkozott a Népszövetség mellett működő kisebbségi osztály^ is, hogy Magyarországon a nemzeti kisebbségeknek a parlamentben képviseletük nincs. (Zaj.) Én nem a külföldről, hanem a Népszövetségnek a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozó bizottságáról beszélek, (Halljuk ! Halljak !) s ennek a hirnek megcáfolására szólalok fel. (Helyeslés. — Kiss Menyhért : Hol vannak a nemzetiségek ?) Majd erre is felelek ! Ad oculos akarom demonstrálni, hogy nálunk a nemzeti kisebbségeknek van képviseletük a parlamentben. (Ugy van ! Ugy van !) Engem választóim, akik 80%-ban svábok ÍPataesi Pênes: Németajkú magyarok!) nemzeti kisebbségi jogaik képviseletében küldöttek ide a magyar parlamentbe. (Ugy van ! Ugy van ! — Kiss Menyhért : Senki sem bántja őket !) Majd mindjárt megmondom, hogy mennyire bántják. Mi, nemzeti kisebbségek, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy nem akarunk ebben az országban mást, mint azt, ami minden egyes állampolgárnak jár, amit a jog. a törvény és törvényen alanuló rendeletek biztosítanak. Vannak a nemzeti kisebbségek jogait meghatározó törvényeink és rendeleteink, igy az 1924. évi II. törvénycikk, a 4800. és a 7500/1923. számú M. E. rendeletek, amelyeknek kiegészitője a 110.478. számú vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet. Mi nem kivárnunk mást, mint ezeknek a törvényeknek és rendeleteknek betartását. Mit mondanak ezek a törvények és rendeletek ! Ezen törvények és rendeletek szerint a községekben a nemzeti kisebbségek maguk határoznak arról, hogy községükben mi legyen a hivatalos nyelv. Erről egyszerű szavazással határoz a falu, a község képviselőtestülete utján. Olyan municipinmokban, ahol elérjük a 20%-ot, használhatjuk nyelvünket és ott nyelvünkön tudó tisztviselők alkalmazandók. Ilyen vidékeken a biróság tagjainak is tudniok kell nvelvünkön. Ezen törvények és rendeletek alapján szabályozhatott nálunk az iskolákban a nyelv kérdése. Eszerint, ha valamely községben 40 tanköteles gyermek a nemzeti kisebbséghez tartozik, akkor ezeknek szülői határoznak, mig tiszta nemzetiségű községben a községi képviselőtestület határoz — az állami iskoláknál a gondnokság —, hogy a? iskoláin a nyelvkérdés mikép intéztessék el. (Pa+ncsi Dénes : Ha ez el nem marad ! — Zsirkav János : A képviselő nr uszítja a sváb parasztokat, hogy ne taníttassák magyarnl gyermekeiket ! Htt voltam esry falcban, ahol panaszkodtak !) Fiz kérem, t. képviselő ur, ep-vszerüen rágalom ! ( 7aj.) Elnök : Csendet kérek ! Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ; módjában lesz a képviselő urnák majd beszéde során reflektálni. Neuherger Ferenc : A képviselő ur túllicitált rajtam, illetőleg a fajvédők licitáltak túl engem a választási harc során a nemzetiségi kérdésben. (Zaj.) Tudjuk, hogy Á., B. és C. típusú iskolák vannak. Hogy milyen tipust akarnak bevezetni, arról a törvények és a rendeletek szerint az előbb megnevezett fórumok határoznak. Tehát vannak idevonatkozó törvények és rendeletek. Részünkről sok a jóakarat. Az előbbi sokszor nem tartatik be, az utóbbi miatt igen sokszor csalódtunk, de azért meg kell jegyeznem, kívánságainkkal és jogainkkal szemben sok jóakaratot is találtunk. A legnagyobb jóakarónk Bethlen István ministerelnök, de a végrehajtás során azután rendkívül sok akadályt és nehézséget gördítenek utunkba, úgyhogy sok vidéken elkeseredésre vezet a rövidlátás politikája. Legyen szabad elsősorban az iskolakérdést bírálnom. Elmondottam az előbb, hoary micsoda jogokat biztosit a törvény, most pedig elmondok egy példát arra, hogy micsoda akadályokat gördítenek az elé, hogv a törvény és a rendelet érvénybe lépjenek. Egy baranyamegyei község (Zaj.) — Somberek községről van szó — szerb megszállás alatt volt. A szerb megszállás ideién a község olyan határozatot hozott — még pedig a községi iskolaszék hozta —, hogy mostantól fogva a tanítás nyelve az iskolákban a német leeren, de heti négy órában a magyar nyelvet kell tanítani. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a szerb megszállás alatt hozták azt a határozatot, hogy a tanitás nyelve német legyen, de heti négy órában a magyar nyelvet kell tanítani. fKips Menyhért : A szá?zok egyáltalán nem tanítják ;a magyart !) A megszállás ideje alatt a megszálló hatóságok tűrték ezt és miután ez a derék, sváhoklakta község visszakerült hozzánk, (Patacsi Dé^es : Németajkú magvarok és nem svábok !) sok ideig senki sem bolygatta ezt a kérdést, míg végre í924-bcn, tehát hosszú idő után az egybázme<ryei iskolai felsőbb hatóságnak, a tanfelrgvelő^é^neV. eszébe jutott ezen az áPa-noton változtatni. Ráírt a községre, hogy (olvassa) : »Mindenekelőtt hangsúlyozom hogy az iskolai tannyelvnek az A. tipu-Vn megfelelő tanítási nyelven történt mep-államtása esryszerre nem érvényesithtő az összes osztályokban hanem fokoza+osau az első osztálytól évről-év^e.« Ez isren szén, de ott már a tanHás nyelve 1919. a szerb megszállás ót^ német volt, az évek során át tehát bekövetkezett azon állapot hogy megvolt az A. tinus minden osztályban. Azt iHa továhhá (o 1/, 'r f wa) : ^«Hes egészében érvényben van az 1907. évi XXV. telkk 26. Vának azon intézkedése hogy az államsegélyt élvező röm. kath. hHTcöz«ép*ek iskoláiban a magyar nvelv, számolás hp^i föb^aiz, történelem, továbbá a. nol^ári iofok és ^nteles^é^ek tanítása nia°rar nyelven ke 1 ! ho^y törfémék.« (F" ? s«i Meiw^órt» Természetes ! N^gvon b°lves N M« arr »llp-ni+ t*vp-4Kbá egy tantervet,... (Kiss Menyhért kőzhesse 7 .) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék az örökös közbeszólástól tartózkodni. Neuherger Ferene : . . . amelynek alapján a német nyelv tanítására énenséggel nem lett volna elég idő. Ilyen sok jóakarattal találkozunk törvényes jogaink érvényesítésén ál. (Patacsi Dénes : Magyarul kell tanítani ! Németül megtanulnak otthon is !) Flnök : Patacsi képviselő urat is kérem méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Neulbergfvr Ferene : Nagyon helves, ha egy község ezt akarja, akkor ÍPV határoz. (Kiss Menyhért : Pángennán beszéd !) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat rendreutasítom.
