Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

72 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. jelenségre. Egyes határközségek szomorú, tarthatatlan helyzetére hi vom fel a pénzügyminister úr figyelmét, kérve őt, hogy ezeken a bajokon segítsen. (Strausz István : Nincs itt !) Talán mégis hozzá jut ; határozati javaslatot fogtok benyújtani, s talán abból értesül a dologról. Kis határmenti községekben a trianoni szerencsétlen határok folytán mindenféle állami hivatalt összezsúfolnak. Jóformán minden kis községben van vámhivatal, vámkirendeltség, vámőrség. Ezeknek elhelyezése, lakással való ellátása szinte lehetetlen dolog. Kis falvakban, ahol nincs más, mint családi ház, jóformán már ól-holnapra kaszárnyákat kellene létesiteni, illetőleg kaszárnyaszerű férőhelyeket kellene biztositani ezeknek az állami közegeknek. A hatóság, a községi elöljáróság, ha gondoskodik az elhelyezésről, összeütközésbe jut a lakossággal ; ha pedig nem teszi meg ezt, akkor & felsőbb hatóságokkal kerül összeütközésbe. A konfliktusok állandóak. Hozzájárul a tortúrához, a tarthatatlan helyzethez az is, hogy ezek az állami közegek sokszor önmagukat képzelik az illető kis házacskákban gazdáknak és ezzel is fokozzák ezekben a szerencsétlen falvakban az általános elkeseredést. Hogy milyen anomáliák állhatnak elő, egy példával igazolom. Egyik községemhez, amelyben már van vánikirendeltség, amelyben van már vámőrség, vámhivatal s amely községben az orvos és az állatorvos rekvirált lakásban lakik, a legutóbbi napokban a következő átirat jött, (olvassa): »elsősorban a felsőbb rendelkezéseknek megfelelően egy kétablakos szoba, benyíló kisebb szobával irodahelyiségnek, továbbá két nagyobb legénységi szoba a jelenleg elhelyezett 11 főn kivül« — jelzem, csak a vámőrségről van szó, a többiről nem — »még 22 fő részére; két konyhás szoba nős altisztek részére és két szoba műhelyhelyiségnek-; továbbá egy istálló, egy kocsiszín és egy pajta képezik mindennek kiegészítő tárgyát.« Ez még mindig nem elég ebben a kis faluban. Elhagyva egy részt, ez következik (olvassa): »Ezenkívül az átvonulási szállástörvények alapján hat bútorozott szobának a kincstár részére való fentartásút kérem.« (Kovács-Nagy Sándor: Ezt Pesten csinálták!) Ez eredeti irat, számmal a vámőrségi parancsnokságtól; ő nem tehet róla, kénytelen ezt irni. Hogy ilyen lehetetlen helyzet ne legyen, hogy a lakosság elkeseredése ne fokozódjék, én tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hoigy segítsen ezeken az állapotokon, segitsen építkezéssel, vagy pedig helyezze el ezeket a vámhivatalokat ott, ahol van férőhelyük. Hogy ezen a bajon segítés történjék, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a pénzügyminister urat, hogy határközegeinek, a vámszemélyzetnek és a vámőrségnek elhelyezéséről állami építkezéssel gondoskodjék.« A pénzügyminister úrhoz címzett szavaimat befejezem a tisztviselőkérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) A tisztviselőkérdés elintézése eddig könyörtelen módon a létszámcsökkentés utján történt. Sok keserűség, sok exisztencia teljes tönkremenése árán történt ez. A legújabb időben már a pénzügyminister ur is nyilatkozott abban a tekintetben, hogy ezzel a rendszerrel, illetőleg ennek folytatásával fel kell hagyni, s hogy az erőszakos létszámcsökkentés, az erőszakos tisztviselőapasztás útjáról rátér a természetes apasztás útjára, vagyis ahol állások megüresednek, azok nem fognak betöltetni, illetőleg csak meglévő emberek felhasználásával tognak betöltetni és senkit sem dobunk ki az )utcara. Igen kérem a pénzügyminister urat, hogy minél előbb lépjen erre az útra. (Kiss Menyhért : Hol vannak a ministerek 1 Az egész kör üres !) Készemről nem rekriminálom, hogy nincsenek itt. (Kiss Menyhért : Kormánypárti szónok megkívánhatná !) Majd megtudják a szükségeset. A megmaradt tisztviselőket tisztességesen és embereségesen kell ellátni, biztositani kell a tisztviselőknek a tisztességes megélhetést, amely ma nincs meg. {Ugy van ! half elöl.) A pénzügyminister urnák igen t. elődje annakidején, amikor a szanálás kérdését, a szanálási törvényt tárgyaltuk és amikor elképedve hallottuk, hogy a tisztviselők üzetése a békebelinek BO—40%-ban lesz megállapítva, a kényszerűség hatása alatt ebbe belenyugodtunk azért, mert az akkori pénzügyminister ur (Zsirkay János : Kény szeritette a pártot !) — egyáltalában nem, hanem ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy amint a szanálás folyamán valahol plusz fog mutatkozni a bevételekben, ezt azonnal a tisztviselők illetményeinek emelésére fogja fordítani. Ilyen plusz már néhányszor mutatkozott (Lendvai István : Azért van ministeri Ígéret !), s ez a plusz épen megfordítva egészen más célokra fordíttatott, mint amelyre meg lett Ígérve. Most a pénzügyi ellenőr, Smith urnák jelentéséből tudjuk meg, hogy a bevételek az előirányzatot nagy, ieltünő mértékben túlhaladják. Felszólítom az igen t. pénzügyminister urat s vele a kormányt, de felszólítom pártunkat is és az egész nemzetgyűlést (Zsirkay János : Ott vagyunk !), hogy ez a pénz, ez a plusz, ha van, — aminthogy a jelentésnek hitelt kell adnunk — folyósittassék a tisztviselői illetmények rendezésére. (Zaj.) A főbiztos ur félévi jelentésében mondja, hogy a tényleges bevételek az előirányzott bevételeknél sokkal nagyobbak. Most bátorkodom rátérni röviden egy olyan kérdésre, amelyről épen előttem szólott t. képviselőtársam nyilatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Megmondtam, hogy beszédem folyamán erről is nyilatkozom, s ez a közigazgatás reformja. Azért hozom fel mindjárt a tisztviselőkérdés után, mert a kettő között összefüggést látok, mert lényegében a közigazgatás reformja a megyei, az önkormányzati tisztviselők államosításának kérdése. Ez a kérdés, a közigazgatás reformja, már évtizedek óta napirenden van. Állán dóian hallottuk annak hangoztatását, hogy jön a közigazgatási reform. A legutóbbi időben is ankétezések voltak ebben a kérdésben, amely azután egyszerre csak elaludt. Miért % Hallottuk azt, hogy nem alkalmas az idő a közigazgatás reformjára. (Lendvai István : Rossz az időjárás!) Nem alkalmasak erre az idők, de megyéket megszüntetni, arra alkalmasak voltak. (Lendvai István : A meteorológiai intézetet el kell csapni !) Ez az állami, politikai meteorológia. (Lendvai István : Azt is el kell csapni !) Előkerült az a fegyver, a régi, rozsdás fringia, amelyet Eckhardt t. képviselőtársam forgatott, t. i. hogy : »a tradíciókkal ellenkezik«. Ha a tradíciókkal ellenkezik, nem ellenkezik az élettel. Az élet fejlődő valami, a fejlődő élet szekeréből pedig, ha szükség van rá, tradiciókat is ki lehet dobni. (Helyeslés half elől. — Lendvai István : Tradíciója válogatja !) Hogy alkalmas-e az idő 1 Ha alkalmas volt, mint mondottam, megyék megszüntetésére, akkor a közigazgiatás reformjára, — amely alatt én jobbá-