Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
70 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. határáig S) Amikor a pénzügyminister nr ezt konstatálta, ezzel együtt megigérte, hogy az adórendszerünkben megnyilatkozó aránytalanságokat és igazságtalanságokat meg fog.ia szüntetni. Én azt mondom, hogy tulajdonképen ez a legfontosabb: az aránytalanságok és igazságtalanságok megszüntetése. Ha ezt el fogja érni a pénzügyminister ur, akkor szerintem a bevételeket még fokozni fogja, fokozni fogja a bevételeket és vissza fogja állitani azt, ami állítólag a magyar nemzetben nincsen meg: az adómorált. Minden visszhangzik attól, hogy nálunk adómorál nincsen. Én résziemről a tapasztalatok alapján nem is igen tudok ezen csodálkozni, amikor azt kell látnom, hogy hiába csinálom én meg a vallomásomat lelkiismeretesen, ha más ember nem csinálja meg ugyanúgy, s végül egyforma elbánásban részesülnénk a kivetésnél. Szokásba jött ugyanis az országban, hogy már elsősorban az adókivető közegek» egy bizonyos adómorálhiánykoefficienst tekintetbe véve, súlyosbítják a kivetést, akár jól, akár rosszul vallotta be valaki a jövedelmét vagy vagyoni helyzetét. (ügy van! jobbfelől.) Ez az egyik. Ha én most továbbmegyek panaszra, mehetek a felszólamlási bizo^'^Thoz. Alkalmam volt meggvőződni arról, hogy ott megint ugyancsak ez a koefficiens érvényesül. Ugy, hogy szerintem a pénzügyminister urnák épen az aránytalanságok, igazságtalanságok kiküszöbölése céljából az adófelszólamlási bizottságok megváltoztatásán kellene elsősorban gondoskodnia. (Strausz István: Törölni kellene!) Vagy törölni. Gondoskodni kellene arról, hogy az első kivetés hibái fyornan és igazságosan igazíttassanak ki. A'kor nem fordulhat elő az, hoo*v száz meg száz félhez visszajön az adófelszólamlási bizottság vérzése, amelv sablonosán, cinikusan következőképen hangzik: megmaradó jövedelme, illetőleg vagyona meg mindig elegendő, hogy a kivetett adót megfizesse. A baj oka az, hogy az adófelszóLamlási bizottságokban többnyire laikusok vesznek részt, azután meg óriási módon megnövekedett ott a munka, mert amig régi időben kevesen fordultak oda, addig ma úgyszólván minden második fél kénytelen panasszal, felszólamlással élni a felszólamlási bizottságnál. így születik meg azután a közönség ügyeinek ilyen sablonos elintézése. Ezek a jelenségek azután, persze, nem fokozzák semmiképpen az adómorált. Egy helyben volt az országban adómorál, illetőleg az adófizetőknek egy kategóriájánál, a falusi gazdák, a mezőgazdák kategóriájánál. Az utóbbi idők azonban ezt a falusi adómorált is aláásták s ma már a faluban is hiányzik, főleg azért, mert egyik törvényünk, a vagyonváltság-törvény, nem lett végrehajtva. Ma sokan mondják azt, hogy nem volt szükség erre a vagyonváltság-törvényre. Én nem tudom ezt elbirálni, egy azonban bizonyos, hogy falun az adófizetőnek, a birtokosoknak túlnyomó nagyrésze ezt az adót lefizette. Például a mi vidékünkön Mosón megyében, a kisgazdáknak legalább 90%-a lefizette a vagyonváltsagot, és most az a sporadikus néhány ember, aki annak idején a vagyonváltsagot le nem fizette, (Ugy van! jobbfelől) ásta alá az adómorált a faluban és ezen az alapon mondja : Miért fizessek, hátha ezt sem kell fizetnem, épen ugy. mint a vagyonváltsagot ? ! (Ugy van ! jobbfelől.) A vagyonváltság-törvények elsősorban ebből az okból, de más okból is érvényt kell szerezni, illetőleg ez,t a törvényt végre kell hajtani. Végre kell hajtani azért is, mert az a sok ember, aki a vagyonváltsagot már befizette, még ma is bizonytalanságban él, hogy vájjon eleget fizetett-e vagy sem. Annak idején, amikor ez a törvény életbelépett, azonnal jöttek a rendelkezések, hogy aki eddig vagy addig az ideig befizet 80/o-ot, az ilyen meg ilyen kedvezményben részesül; de ha nem lesz a 80^o befizetve, akkor a befizetése csak ennyi meg ennyi pap..rkoronának számit. Számtalan ember él abban az aggodalomban, hogy egyszer csak megjön az a vagyonváltság-törvény végrehajtása és akkor azt mondják neki, hogy ő nem fizetett eleget. Azért is, hogy a lelkek ne maradjanak ilyen bizonytalanságban, végre kell hajtani a vagyonváltság-törvényt; ki kell vetni a vagyon-válteágot. Nem mondom, hogy azonnal be is kell hajtani a vagyonváltsagot, hiszen a törvény módot nyújt arra, hogy minden adózó, minden birtokos 15 évi részletben fizethesse azt be. Ezen okokból a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a r pénzügyminister urat, hogy a vagyonváltság kivetése féléven belül megtörténjék.« ^ Annak idején, mikor az adótörvényeket tárgyaltuk, Gaal Gaston t. képviselőtársam rámutatott már arra, hogy mi lesz a következménye annak, ha a kereseti adót a pénzügyi kormányzat teljes egészében átengedi a községeknek, a városoknak. Jó próféta volt, illetve f elég sajnálatos, hogy neki lett ebben a kérdésben igaza,. Ma a helyzet az, hogy a kereseti adó teljes egészében a községeké, a városoké lévén, óriási aránytalanságok állottak elő, (Ugy van! jobbfelől.) ami megint nem fokozza az adómorált és nem fokozza az áUalános morált, amint bátor leszek erre majd rámutatni. Beáhott az a helyzet, hogy az egyik városban, amelyikben történetesen fejlett az ipar és kereskedelem, ott ma a szó szoros értelmében nem tudják, hogy mit csináljanak a sok pénzzel, (Ugy van! a jobboldalon.) míg másik város, amelyik főképen mezőgazdaságból él, kénytelen magát pótadóküal leniariani és a pótadókkai is csak nyomorog, s nem tud csatornázást és egyéb beruházásokat eszközölni. Előfordult például a következő anomália. Egymás mellett van két kis falu. Az egyik falu határában van egynéhány ezeihoiüas bérlet. Ez a bérlet elégséges arra, hogy kereseti adójával ennek a községnek összes terheit fedezze, mig a szomszéd község, melyben bérlet nincs, nyomorog. Én nem látom, hol van itt az igazság, és hol van az arányosság. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) l>e morális szempontból sem volt ez helyes. Egyik városi közgyűlésen jelen voltam, amikor egy iparos felkelt és körülbelül ezt mondotta : Itt másnak joga beszélni nincsen, mint nekünk, mert mi tartjuk fenn a várost, mi a kereseti adónkat ide fizetjük. Helytelennek tartom,.— s ez aztán már részletkérdés — hogy a mezőgazdasági bérletek a többi foglalkozási ágakkal szemben túlságos mértékben, aránytalanul lettek megadóztatva. Pl. egy falusi szabómesternek, aki az iparából jól és kényelmesen megél, van egy ötholdas bérlete a határban. Bérlete után annyi kereseti adót fizet, mint az után az ipara után, amelyikből megél. Arra számtalan példát hozhatnék fel, hogy a falusi iparosnak néhány hold bérlet után többet kell fizetnie, mint főfoglalkozása után, amely neki teljes megélhetést nyújt. Kérdem, hol itt az arányosság ? Én már annak idején, amikor a buzaföldadót tárgyaltuk, bátor voltam felhívni az igen it. akkori pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy a nagy adókat a mezőgazdaság csak akkor