Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
A nemzetgyűlés 368. ülése 1925. évi január hó 30-án, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása. — Az igazolási állandó bizottság benynjtja jelentését Bárány Sándor, Huska Vilmos és Bud János megbízólevelei tárgyában. — Bárány Sándor és Bud János panasszal megtámadott választásai ügyében a bíráló-bizottságok kísorsolása. — Bárány Sándor, Huska Vilmos és Bud János osztályba sorsolása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : Bud János, Walko Lajos,, Mayer János, Pesthy Pál, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 50 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. T. Nemzetgyűlés! Miután Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur jelen van, mint a báró Mirbach Antal és Rainpreeht Antal képviselő ur választása ellen beadott panaszok ügyében kiküldött vizsgálóbiztost felkérem, hogy a házszabályok 80. §-ában előirt eskü letétele végett a terem közepére jönni sziyeskedjék. Kérem a jegyző urat, hogy a házszabályok 80. Vában előirt eskümintát felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa az eskümintát). Elnök; Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszauályokban előirt esküt letette. Napirend szerint következik az 1924/25. évi állami költségvetés (írom. 591) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Haller József! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a költségvetéssel kapcsolatban észrevételeim előterjesztésére rátérnék, köttlességemnek érzem, hogy pártom nevében leszögezzem azt az álláspontot, melyet pártom elfoglal azzal az ujabb politikai ténnyel szemben, hogy megjelent a magyar politikai életben annak a törvényhozónak az alakja, akit lehet ad audiendnm verbum, számadásra citálni idegen biróság elé (Halljuk ! Halljuk !), akit fel lehet szólítani, hogy adjon számot a maga sáíarkodásáról, nem ugyan kifejezetten parlamenti működéséről, hanem általános közéleti, közpolitikai tevékenységéről, melynek azonban a parlamenti működés elválaszthatatlan integráns része, hogy adjon számot erről a tevékenységéről oly fórum előtt, melynek tagjai részint idegen •államok polgárai, részint pedig olyanok, akik a mi társadalmunk és a mi országunk dezertőrjei, NAPLÓ XXIX, akik a mi társadalmunk és államunk rendjének felforgatásában a felelősségnek óriási nagy részét viselik, akik azóta, amióta a haza területét elhagyták, egyebet sem tettek, mint külföldön folytatták azt a bűnözést, amelyet az állam eilen annak idején itthon követtek el s akik közül akadt olyan, aki nemcsak, hogy megbánást nem érez azok miatt, amiket annakidején az állammal s a társadalommal szemben mint a forradalmi kormány tagja és népbiztos elkövetett, hanem előre is készül arra, amikor majd a sors megint kezükbe adja a hatalmat és zsebében tartja az uj kivégzendők listáját, melynek élére épen a magyar állam ideiglenes fejét tette. T. Nemzetgyűlés ! A keresztényszocialista párt ez ellen tiltakozását jelenti be. (Helyeslés a jobboldalon.) A keresztényszocialista párt ezt a tényt, amely ennek a döntőbirósági tanácskozásnak következményeként a magyar politikában és különösen a magyar munkásmozgalom alakulásában előállott, amelynek következményeképen megcsinálták az uj kommunista egységet és amelynek következtében a magyar munkásmozgalom nagy részében ismét egyenjogúsítva lett a kommunista szervezkedés a szociáldemokrata szervezkedéssel, amelynek következtében megállapittatott, hogy a szociáldemokrata alapon szervezett munkásság s annak vezetői tűrni fogják a kommunista alapon szervezkedő munkásság szervezkedését bent a párton belül, — oly veszedelmes lépésnek tartja az állami konszolidációval szemben, hogy felhivja a kormányt és feltételezi, hogy az a kormány, amely oly eréllyel tudott nyomozni a magyar fajvédők és bajor fajvédők állítólagos kapcsolata után, ezeket a nyilvánvaló tényeket észre fogja venni, kellőleg értékelni fogja, azokkal szemben a teendőket — legyen az megtorlás, legyen az intézkedés a célzott szándékcknak meghiúsítására — meg fogja tenni és találni. Ezután a rövid kitérés után rá akarok térni felszólalásom tulajdonképeni céljára, s ez annak a birálatnak gyakorlása, amelyet a túloldalról felszólalt t. képviselőtársaim az ellenzék részérői teljes joggal reklamáltak, s amelyet azonban sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ugy gyakorolhatnék, mint a túloldalról felszólalt t. képviselőtársaim, mert hiszen ők abban a helyzetben vannak, hogy annak ellenére, hogy kritikát gyakorolnak, hogy az ehenzéki kritikát jóformán a maguk soraiból termelik ki és szólaltatják meg, minden kritikának a vége mégis az, hogy miután
