Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február Kő 3-án, kedden. OÏ tribünt nyerünk a magyar igazságok érvényesítésére. T. Nemzetgyűlés! A legutóbbi népszövetségi tanácsülésen a ministerelnök ur és Korányi pénzügyminister ur megjelent s ott beszédeket mondottak. Mikor ezeket a beszédeket elolvastam, kerestem azt a rugót, elvi szempontot, hogy kinek és minek csináltak ott ezek az urak propagandát. Megdöbbenéssel kellett megállapítanom, hogy a magyar igazságokról, magyar szenvedésekről, fájdalmakról és jogos keserűségekről, sőt revindikációkról ezekben a beszédekben egyetlen egy szó sem hangzott el, (Ugy van! a balközépen.) és ezekben a beszédekben a népszövetség glorifikálása, a népszövetség nagyszerű eszményeinek és ideáinak felmagasztalása és a népszövetséggel szemben a magyar nemzet hálájának kifejezése foglaltatik, holott minimális kötelessége lett volna annak, aki a magyar nemzetet ott képviselte, hogy ha már az asztalra nem is üthet, de legalább fájdalommal telt keserű hangon megmondja, hogy a népszövetséggel szemben minő jogos, emberileg, törvényileg jogos rekriminációi vannak a magyar nemzetnek. A magyar követeléseket ott még csak fel sem emiitették, és ha Apponyi Albert gróf véletlenül nines jelen Genfben és ezeket a magyar követeléseket nem teszi szóvá, a magyar nemzet hivatalos képviselői ezeket tökéletesen és teljesen elsüllyesztettek volna. Ilyen kezelés mellett, amikor a magyar kormány maga sem áll helyt a magyar követelésekért, hogyan várjuk, hogy külföldi hatalmak álljanak a mi pártunkra ? Én gyökerében elhibázottnak tartom azt a külpolitikát, amely ugy vél eredményeket elérhetni, hogy mindig és minden körülmények között barátságos arcot vág és —• hogy ugy fejezzem ki magam — a jó fiút játssza az elnyomással szemben. (Lendvai István: Nyáninyám-politika!) Annak a hatalomnak, annak a nemzetnek szavát hallgatják meg, amely a maga igazát mindig és minden körülmények között ki tudja fejteni és amelyről tudják, hogy adott körülmények között nagyon kellemetlen is tudna lenni. Ha mi magunk nem ragaszkodunk makacsul és körömszakadtáig jogainkhoz, ne várjuk, hogy a Népszövetség nekünk valamilyen álhumanisztikus, valamilyen emberi, krisztusi felbuzdulásában majd a magyar nemzeti igények segítségére fog jönni. (Lendvai István: Majd az Emberi Jogok Ligája!) A Népszövetséggel és a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban szólanom kell mindenesetre a katonai ellenőrzés rendszeréről is, amely ma még a trianoni békeszerződés értelmében gyakoroltatik, amely azonban idővel a békeszerződés értelmében át kell hogy szálljon a Népszövetségre. Rá kell mutatnom arra, — hiszen erre vonatkozólag már ismételten szolgáltam adatokkal én is, mások is — hogy a katonai ellenőrzés jelenlegi rendszere minden igazsággal és a Népszövetség eszméjében foglalt alapelvekkel homlokegyenest ellenkezik. Hiszen azokat az államokat ellenőrzik, amelyek már ugy is le vannak fegyverezve és azon államok számára, amelyek az ellenőrzést gyakorolják, nemcsak hogy semmiféle korlátozó rendszabályok eddig még nem Írattak elő, hanem azok fegyverkezése, felkészülése fokozott tempóban folyik, ugy hogy — bár a volt központi hatalmak hadseregei le vannak fegyverezve, — Európában ma effektive több ember áll fegyverben, mint akkor, amikor az állítólagos német imperializmussal és militarizmussal szemben Franciaország és az entente vélt igazát kellett katonai erővel megvédelmezni. Ma a demilitarizált Középeurópa fékentartására az entente több katonát tart fegyverben, mint annakidején 1914-ben s a francia hadsereg ma nagyobb és erősebb, mint volt IL Vilmos császár német hadserege s a kis en tétének körülöttünk levő hadereje jóval meghaladja a volt osztrák-magyar monarchia haderejét. Ilyen körülmények között azt a képtelen helyzetet látiuk, hogy a népszövetség minden gondját az képezi, hogy a volt központi hatalmakat s ezek között természetesen IViagyai-országot is hogyan ellenőrizze katonai tekintetben. Mélységes megdöbbenéssel olvastam a honvédelmi minister urnák a költségvetési bizottságban mondott beszédét, melyben úgyszólván bejelenti, hogy reméli és várja, hogy a népszövetségi ellenőrzés mihamarabb bekövetkezik és felváltja a jelenlegi ellenőrzés rendszerét. Én ebben a felfogásban osztozni semmi körülmények között sem tudok, mert a trianoni békeszerződés értelmében gyakorolt ellenőrzés ma már jogalapját vesztette s a honvédelmi minister urnák teljesen igaza van, ha annak mielőbbi megszűnését és eltörlését kívánja, de semmi körülmények között nincs igaza akkor, amikor a JN épszovetség legutóbbi tanácsülése által kidolgozott ellenőrzési rendszer mielőbbi bevezetését óhajtja, mert az ujabban kidolgozott rendszer a spicli-rendszeren, az állandóan tartó sikanériákon, egy egész nemzet önérzetének nap-nap mellett való lealacsonyitásán és — ami mindennél súlyosabb — a győző és legyőzött népek kategóriájára való felosztás állandósításán épül fel; ez az ellenőrzés nincs többé terminushoz kötve, nincs semmiféle időbeli korlátja vagy határa s a magyar nemzetnek a vazallus államok közé való végérvényes besorozását jelenti. Épen ezért határozati javaslatot terjesztek be, amely a következőképen szól. (olvassa) ; »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt arra, hogy a törvényes jogalapot nélkülöző idegen katonai ellenőrzés költségeinek fedezését szüntesse be és ilyen idegen közegek részére minden felvilágosítást a jövőben tagadjon meg.« Bátor vagyok egyidejűleg a 2. számú határozati javaslatomat is előterjeszteni, mely az elszakított részeken élő magyar kisebbségek védelmére vonatkozik s a következőképen szól. (olvassa): »Határozza el a nemzetgyűlés, hogy az elszakított részeken élő magyar kisebbségek erőszakos elnyomása s a kisebbségi szerződések végrehajtásának elmulasztása miatt ünnepélyes tiltakozást jelentbe a Népszövetségnél és utasítja a magyar kormányt annak sürgős előterjesztésére azzal, hogy ujabb eredménytelenség esetén a Népszövetségből való kilépésünket jelentse be.« (Helyeslés a középen. — Kiss Menyhért : Ugy sem törődnek vele !) A katonai ellenőrzéssel kapcsolatban még néhány részletkérdésre is bátor vagyok rámutatni, melyek egyrészt az ellenőrzés igazságtalanságát dokumentálják, de másrészt a magyar társadalommal szemben is szeretnék bizonyos kötelezettségeket hangsúlyozni. Tudjuk jól, hogy a jövő háborúja túlnyomó részben a technika háborúja lesz, s tudjuk jól, hogy épen ezért az entente-ellenőrzés legelső sorban a technikai felkészültség megakadályozására terjed ki. A szomszédos államoknak francia részről éveken keresztül nyújtottak hadi t hiteleket különböző hadiszergyárak létesítése céljából. A csehek pl. nagyszerűen el vannak látva mérgező gázok előállítását szolgáló gyárakkal, ugyanakkor azonban az entente ellenőrző-bizottságok a magyar hadseregtől a gázmaszkok beszolgáltatását követelték és nemcsak követelték, de végre is hajtották, vagyis szomszédainknak joguk van ami kipusztitásunkra és legyilkoíásunkra tetszésük szerint felkészülni, de nekünk a legártatlanabb