Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1924/25. évi állami költségvetés tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi iilós 'idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Bud János, Rakovszky luán, Mayer János, gr. Klebelsbery Kunó, Pesihy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 50 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovios György, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Napirend szerint következik. az 1924/25. évi állami költségvetés (írom. 591) tárgyalásának folytatása. (Petrovácz Gyula : Nem vagyunk tanáeskozásképesek !) Szólásra következik ? Petrovits György jegyző r Marschall Ferenc Î (jretrováez Gyula : i\ incs meg a tanácskozóképesség ! — Zaj.) Marschall Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A nagyközönség, a sajtó, de a politikusok is mostanában sürün fel szokták vetni azt a kérdést, hogy az a nagy rekonstrukciós munka, amely Magyarországon a bolsevizmus bukásával vette kezdetét, produkált-e már eredményeket, megérlelt-e már bizonyos sikereket és főleg meg tudta-e gyógyitani azokat a nagy és tátongó sebeket, amelyeket a világháború és a másfélesztendős forradalmi állapot ütött a nemzet testén, de még inkább a nemzet lelkén. Erre a nehéz kérdésre nagyon változatos és sokszor meglepő válaszokat szoktunk kapni aszerint, amint valaki jóindulattal, -vagy rosszindulattal nyúl a kérdéshez, optimista-e, avagy pesszimista, felületes-e vagy lelkiismeretes, igazságszerető, vagy kevésbé igazságszerető. Akik előítélettel, vagy alig ^ leplezhető cinizmussal nyúlnak ehhez a kérdéshez, természetesen nem hajlandók itt semmiféle eredményt, vagy sikert sem koncedálni, urbi et orbi hirdetik, hogy Magyarország ezidőszerinti politikai és gazdasági mérlege teljesen éretté tette a helyzetet arra, hogy a mostani rezsim likvidáltassék: A pesszimisták és a kishitűek, akikből mindig jut egy jó csomó oda, ahol Magyarországon äz emberek az ország dolgait meg szokták hányni-vetni, azok zord tekintettel járnak közöttünk és napról-napra újból meg- újból hirdetik, hogy ebben az országban nem érdemes dolgozni, hiszen már minden mindegy, ugy is elpusztulunk. Vannak azután könnyelműen felületesek, akik megint a másik végletbe esnek és már paradicsomi állapotokról regélnek, mert a kirakatokban már ananászt, narancsot és datolyát is látnak. Ezekhez csatlakoznak azután a lelkiismeretlen ko^junkturalovagok, akik mindig megtalálták számításukat a háború alatt is, amikor a vérből aranyat csináltak, a forradalom alatt is, amikor ezrek és milliók kínszenvedése sem zavarta meg lakmározásaikat és az utána következő időkben is, amikor a tőzsdén lapátolták össze a magyar középosztály nehezen megkeresett filléreit aranyhegyekké. E sokféle és sokszor egymásnak ellentmondó kritikával szemben a pártszempontoktól nem befolyásolt szemlélőnek, ha kezét a szivére teszi, önmag'ában meg^ kell állapítania, hogy 1919 augusztus óta mégis csak nagyon nagy utat tettünk meg az erkölcsi, gazdasági és politikai konszolidáció utján. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt nem azért mondom, hogy a kormányt dicsérjem, hiszen gróf Bethlen nem szorul rá egy szerény közkatonájának vállveregető elismerésére, vagy émelygős dicséretére. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) De én és veiem együtt nagyon sokan, akik láttuk a háború és a forradalmak okozta romok irtózatos tömegét, akik a bolsevizmus után ott jártunk a destruált szénbányák tárnáiban, akik ott jártunk az ipari és kereskedelmi vállalatok üres raktáraiban, akik láttuk a kirabolt mezőgazdasági üzemeket, láttuk a kifosztott pénzintézeteket, akik borzalommal fordultunk el a jog és a törvénytiszteletet lábbal taposóitól, akik kétségbeestünk a polgári középosztály beteg apátiáján : a pártszempontokon felülemelkedve, becsületes lélekkel meg kell, hogy állapítsuk, hogy ha a nemzet halálosan nagy betegsége után még bizonytalanul botorkál is a rekonvalescentiának utján, de egy szebb és boldogabb élet lehetőségét szerény nézetem szerint már is sikerült biztosítani a nemzetnek. (Ugy van ! jobbfelől.) De mit kell még ezenkívül is szem előtt tartani, ha a mai válságos időkben őszinte ; becsületes diagnózissal akarunk szolgálni a közvéleménynek? Mindenekelőtt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogyha mi belpolitikai, pénzügyi és gazdasági viszonyainkat akarjuk bírálat tárgyává tenni, ha keresni kívánjuk az NAPLÓ XXIX. ?
