Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

40 A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február Jió 3-án, hedden. okokat, hogy miért az a sok szenvedés, nyomor, kinlódás ebben az országban, akkor végzetes hiba lenne Magyarországot légüres térbe beállítva izoláltan elképzelni. Mert nem szabad megfeledkeznünk azokról az ezernyi küpolitikai okokról, azokról a kulisszák mögött dolgozó kezekről, amelyek ma minden európai államnak, igy Magyarországnak pénzügyi, politikai és gazdasági szituációját is mindennél erősebben befolyásolják. Ha mi a magunk urai lehetnénk, ha kezünkön és lábunkon nem éreznők folyton-folyvást a rabláncok esörömpölését, ha tüdőnket szabadon átjárhatná a fenyőillatos Tátra levegője, vagy az Adria balzsamos légáramlata, ha nem állanánk itt szén, só, érc és jóformán hadsereg és fegyver nélkül, akkor lehetne beszélni Magyarországon arról, hogy életünk feltételeit mi magunk állapítsuk meg. De az emberek mindig elfelejtik, hogy nekünk nemcsak egy háborúnak rázkódtatásain kellett keresztülmennünk, de még egy ennél is borzalmasabb békének, egy arányaiban és végső kifejlésében kiszámíthatatlan válságnak gyötrelmeit is kénytelenek vagyunk elszenvedni. Hiszen ma már megállapítható, hogy a háború nem kínzott meg bennünket annyira, mint amennyire megkínzott az úgynevezett béke (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.), amelynek nyugalmat, kiengesztelődést és szeretetet kellett volna hozni és hozott helyébe nyomort, szenvedést, gyűlöletet és elkeseredést az egész vonalon, a határon innen és a határon tul is. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ha ebben az országban ezrével pusztultak el az emberek a legutóbbi esztendőkben, mert nem tudtak rendesen táplálkozni ; ha a legutóbbi esztendődben az özvegyek és árvák jajszavától volt hangos az ország, mert télen nem tudtak tüzelőanyaghoz jutni, nem tudtak^ ruházkodni ; ha nyomorult betegeinket kétségbeesésbe kergette az a gondolat, hogy nem tudják a drága patikaszert és gyógykezelést megfizetni ; ha a f öldmi vessze génység Magyarországon minden munkakészsége, minden akarata mellett sem tudott családjának eleget keresni ; ha itt az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság egy soha nem tapasztalt válság óráit élte : ennek nem a háború volt az oka, hanem szerény nézetem szerint — és itt teljesen azokkal az európai nagy államférfiakkal, Nittivel és társaival tartok, akik ugyanezt hirdetik — a béke az oka, amely nem Isten akarata, hanem az emberi gonoszságnak, vagy — mondjuk ki magyarul — az emberi butaságnak a műve. (ügy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) S hová jutott a világ ennek a szuronyok hegyére iűzött békének a nyomán ? Akik a leghangosabban harsogták az egyének és a népek szabadságát és felszabadítás szükségét, amint kiderült, azoknak a lelke volt tele leginkább az elnyomásnak és a szabadság teljes raegfojtásának elvetemült szándékával. Akik azt hirdették, hogy a népszavazást, mint a legigazságosabb elvet kell az államalakulások alapjává tenni, azok a legszeszélyesebb egyéni önkénnyé] daraboltak itten fel régi államokat és csináltak helyükbe ujakat minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Akik a korlátlan népuralmat, a nagyszerű demokráciát hirdették, azok hatalomra jutván, néhány terrorisztikus és példátlanul elnyomó ember diktatúráját teremtették meg. És e szörnyű hazugságok ellen a legutóbbi esztendőkben alig itt-ott hallottuk az erkölcsi felháborodás viharát végigzugni. Ez mutatja leginkább, hogy Európát nemcsak sorvasztó gazdasági betegség, hanem még egy ennél is borzalmasabb^ lelki válság gyötri. Azt kérdezem: tarthat-e sokáig ez a fejtetőre állított helyzet, pusztán a szuronyok hatalmára és túlsúlyára támaszkodva ? Azt hiszem, ebben a Házban nincs ember, aki velem együtt ne azt mondaná, hogy nem és ezerszer nem ! Mert hogy nyugaton a nem egészen 40 milliós és hozzá még sorvadó lakosságú Franciaország akar állandóan a 70 milliós, óriási erkölcsi és anyagi energiák fölött rendelkező Németországnak a mellén térdepelni, viszont a Duna völgyében, a széleken lakó 6 és fél millió cseh, a nem egészen 7 millió oláh, a körülbelül 4 és fél millió szerb, tehát összesen 18 millió lélek próbál ugyancsak a Duna völgyének sokkal kulturáltabb, gazdaságilag, erkölcsileg kétszeresen előhaladottabb centrumain uralkodnia 11 millió magyar, a 10 millió osztrák-német, 5 millió horvát és 2 millió tót és egyéb fajok fölött : ez az én szerény nézetem sizerint merénylet a történelem, a geográfia, a természeti törvények és főleg a józan ész ellen. (Igaz! Ugy van!) Itt csak egy ut vezet kifelé és ez a békeszerződések revíziója, amint azt Lukács György t. barátom is kifejtette. Én azonban tovább megyek és azt mondom, hogy ezzel szemben a kivezető ut az emberiség erkölcsi megújhodása. Szent meggyőződésem, hogy főleg erkölcsi megújhodás nélkül nincs kivezető ut abból a fojtogató hínárból, ahová az állati önzés és a hazug jelszavak uralma taszította Európa népeit. Magyarország feltámadása is ettől az erkölcsi megújhodástól függ (Kiss Menyhért : A demokratikus politikától !) és függ attól, hogy lesz-e bennünk elég elszántság, szívósság, kitartás és akarat ahhoz, hogy a poklok hatalmasságaival is megküzdjünk, hogy néhány esztendőn keresztül megküzdjünk itt szegénységgel, nyomorral, koplalással, mindennel aizért a jövőért, amelyet, ha nem is magunknak, de legalább gyermekeinknek, unokáinknak, utódainknak, egy boldogabb generációnak biztosítani akarunk. A pénzügyminister ur költségvetési expozéjának záróakkordja is ebben csendült kii és én tudok hinni a pénzügyminister urban, mert nem akar pénzügyi szimfóniákat költeni, sem bürokrata remekeket alkotni, hanem egy, a legutóbbi esztendőkben sokat tapasztalt közgazdának éleslátásával az állam pénzügyeinek szanálását a közgazdaság, termelés és fogyasztás szanálásával akarja alátámasztani. Mert mit látunk ma I Az állam hónapr ól-hónapra szanálódik és előrehalad a konszolidáció utján (Kiss Menyhért : A lakosság pedig tönkremegy !), a közgazdaság pedig súlyosan kínlódik a szanálás súlya alatt. Itt az egyenes ut és az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy az állán- szanálásával kapcsolatban egyidőben kell megindulnia a közgazdaság és a társadalom szanálásának is. Én tudom, hogy a pénzügyminister ur a most tárgyalás alatt álló költségvetéssel talán még távolról sincs megelégedve és ez a költségvetés nem olyan, amilyen szeretné, hogy legyen. Ha az ő megállapításainak nyomán elindulok és nézem a bevételek alakulását, akkor meg kell állapitanom, hogy ezek az oldalak matematikailag talán korre'klt munkát képviselnek, de a szociális igazságosság és arányosság szempontjából — amit pedig mindenek fölé helyezek — a bevételek alakulása nem egy megjegyzésre szolgálhat alapul.