Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

A nemzetgyűlés 568. ülése 1925. céljaira a takarékosság hangoztatása mellett apirkoronában számítva mintegy 25 milliárdnyi öltségvetési hitelt beállitani. Ilyen titkos alapok vannak a kormányzóságnál, a ministerelnökségen, a külügyministeriuinban és abelügyminister urnái. Ez a 25 milliárd mai értékben is nagyon sok. Mert ha az előző pénzügyminister ur által szerkesztett 1923/24. évi költségvetési előirányzatot nézzük, akkor meg kell állapitanunk, hogy a mostani titkos alapok javadalma a réginek ötszörösére emeltetett. Én tehát arra kérem a t. többségi pártot, értesse meg a ministerelnök úrral és az érdekelt minister urakkal, fogadja el azt a tanácsot, hogy helyezze a titkos alapok felhasználását ad personam a számvevőszék elnökének ellenőr zése alá. Ezzel semmit sem kockáztat az állami érdekekből és igen sok gyanusitástól fognak mentesülni. A takarékosságba ütközik a külföldi követségeknél és konzulátusoknál lévő alkalmazottak javada mainak megáilapitása. 54-60 milliárdba kerül nekünk ezeknek állami javadalma. (Zsirkay János : Fontokban fizetik őket és abszolúte nem fontosak!) Igen, fontokban fizetik. Egy követségi tanácsosnak egy évre papirkoronába átszámítva, két milliárd a javadalma. A legkisebb illetmény, amelyet ott élvednek, papirkoronára átszámítva 3)0^-400 millió. És mit hoztak nekünk eddig! (Zsirkay János : Smith Jeremiást!) Eddig nem tudok stmtniféle olyan külföldi összeköttetésről, sem gazdasági, sem pénzügyi, sem külpolitikai téren, amely az ő számlájuk javára volna, irható. Fogadóestélyeket tartanak, {Mozgás a jobboldalon.) amelyek bizonyosan nem ennek az országnak nyomorúságát bizonyitják, mert a fogadóestély maga propaganda az ellen, hogy itt nincs nyomorúság. (Kováts-Nagy Sándor: Tudok egy követet, aki nagyon sokat ráfizetett!) Ez a régi időkből maradt ránk, a monarchia idejéből, amikor azt hitték, hogy külsőségekkel, fogadóestolyekkel lehet eredményt elérni. (Kováts-Nagy Sándor: A volt londoni követtt tessék megkérdezni, hogy menynyit fizetett rá a vagyonából Az angolokkal fehér asztalnál lehet beszélni! - Zaj!) Einök: Csendet kérek! Strausz István: A takarékosság elveinek következetes érvényesítéséről még soká beszélhetnék, de rövid az időm. Még az államadóssági szolgálattal kivánok foglalkozni. Erről ebben a nemzetgyűlésien nem hangzott el kritika. Megállapítom, hogy a magyar állam adóssága ezidőszerint meghaladja a 25 billiót, ürdekes volna csoportonkint felsorolni, hogy miként oszlik meg az egyes időszakok között az adósságok felvétele, de csak annak megállapítására szorítkozom, hogy a 25 billiót meghaladó államadósságunk majdnem minden része küiön típusú, más és más valutára szól A pénzügyminister ur expozé.ában nélkülöztem azt, hogy törekszik-e az áLamadóssági szolgálat adminisztrációját egyszerüsiteni, hiszen elképzelhető, mennyibe kerül az adósságok kezelése, könyvelése, számontartása annyiféle típusban es annyi féle pénznemben. Igen furcsa példáit látjuk az államadósság kezelésében az államhűség konzerválásának és az állam hi tel terjesztésének. Erre bátor vagyok példákat felhozni. Többféle járadékadósságunk van. Van aranyjáradék, korona járadék, amelynek kamatozása különböző. (B. Podmaniezky Endre: Nem is tudtuk!) Azt látjuk, hogy ezek kötvényeinek egy része a külföldön van elhelyezve, a kötvények másik részének pedig magyar polgárok a tulajdonosai. Az innsbrucki egyezmény szerint a külföldi kötvények szelvényeit 32%-os értékben aranyban kell fizetni. A kötvények legnagyobb részének kamatait tehát aranyban kell fizetni. A kötvények magyar tulajdonosai azonban leromlott évi január hó 30-án, pénteken. 35 koronában fizetik a kamatot. (Mozgás a jobboldalon.) Jellemző erre, hogy a^ 4%-os magyar arany" járadék kölcsön szelvényeiért — ebből 64 millió 100.000 korona van Magyarországon elhelyezve — szelvénybeváltásra 1924/25-ben 151 aranykoronát fizetnek. A külföldön a kötvényekből 626,211.124 korona n. é. van elhelyezve és ez után 2.U03.818 korona kamatot fizetnek. Ez igy van mindegyiknél, nem sorolom fel az adatokat. így van az 1913. évi négy és félszázalékos korona járadék kölcsönnél, igy van az 1914. évi négyes félszázalékos törlesztéses járadékkölesönnél és igy van az 1910. évi négyszázalékos járadékkölesönnél, (Mozgás a jobboldalon.) sőt igy van a tisza-szegedi kölcsönnél is, amelyet bizonyosan t. képviselőtársam is Ismer, talán vannak is ilyen kötvények a birtokában. Ezeknek két-három millió törlesztési részletéből erre az évre csak egypár aranykorona esett. Ezt csak azért hozom fel, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur tegye megfontolás tárgyává, nem lehetne-e legalább ezeket a kölcsönöket bizonyos mértékig valorizálni (Kováts-Nagy Sándor : Jól néznénk ki !) és nem lehetne-e az országban magában is aranyban fizetni a kötvényeket, bizonyos mértékig valorizálva, ama kötelezettség alapján, amely a kötvényeken foglaltatik. (Mozgás a Jobboldalon.) A kötvényeken ez van, igen t. képvi.-elő ur és mert ön ott ül a kormánypárton, felelős azért, nogy felvilágosítást kapjak az ilyen esetekre nézve, amilyeneket itt most felhoztam a kormány állás non tjáról. (KovátsNagy S indor : Meg is adjái !) Kell, hogy felvilágosítást kapjak azonkívül egy olyan pénzügyi műveletre nézve, amelyet egy takarékpénztárral kötött a kormány és amely egészen ellentétes azokkal az elvekkel, — amennyire a homályos szövegből kiveszem — amelyeket követnek a magyar aranyjáradékkotvények és a szelvényeik beváltása körül. Külön megítélés alá esik a hadikolcsön. Ha vannak rokkantjai, nyomorultjai a harctereknek, ugy a hadikücsönjegyzesnek r is vannak nj^omorultjai és rokkantjai, mert szegény özvegyasszonyok, nyomorult öregemberek és árvák jegyeztek hadikölesönt, aminek következtében semmivé zsugorodott a vagyonuk, lehetetlenné vált a megélhetésük. (Ügy van !) Mindezt csak mint gondolatot hozom ide. Tudom, hogy az állam vagyoni helyzete nem olyan, hogy a teljes aranyértékre valorizáljon, de mindenesetre meg kell gondolni és e célból ajánlom e kérdést a kormány figyelmébe. Az előrebocsátottak után a pénzügymiuiter úrtól felvilágosítást kérek slam adósság egyik tételére nézve. Ugyanis a költségvetési előirányzat indokolása szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület franciaországi kötvénytartozasaiiiak rendezése alkalmával az állam a rendezés lehetővé tétele érdekében azt a kötelezettséget vállalta, hogy az egyesület kötvény tartozásából 15,481.700 francia frankot rendezni fog, amely rendezés ellenében az egyesület tulajdonában levő megfelelő névértékű magyar arany járadékkölcsönkötvényeket fog — egy aranykorona egyenlő két és fél francia frank alapon számítva — a magyar államkincstár tulajdonába bocsátani, ezenkívül az intézet a jövedelmeiből bizonyos nyereségrészesedést fog biztosítani a magyar állami kincstárnak. Amikor az aranyjáradékkötvények magyar tulajdonosainak csak a névértéket fizetik papírban, akkor a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak megengedik, hogy aranytartozás ellenében a magyar járadékkötvényeket ugyancsak ilyen aranyalapon telesse le ellenértékül. (Szabó Sándor: Felmegy a járadék értéke!) Annyira nem fog felmenni, mint a francia frank. E kérdés mindenesetre felvilágosítást igényel a pénzügyminister 5"'