Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

312 A nemzetgyűlés 37 í. ülése 1925. évi február hó 11 én. szerdán. nek, mint amilyen Orosháza, nem adnak kisipari hitelt, pedig- ez valósággal ipari és kereskedelmi gócpont. Leszek bátor előterjeszteni az ipartestületben nyilvántartott adatokat. Az iparukat tényleg folytató iparosok száma Orosházán 1147, azi iparukat beszüntetett önkéntes tagok száma 10, a nyilvántartott kisipari munkások száma — értem azokat, akiket most is foglalkoztatnak — 670; a villamos motorral felszerelt asztalos, lakatos stb. üzemek száma 110, összesen 200 motorral. Az alkalmazott ipari munkások száma 24, július havábau volt 910. Ezekből az adatokból láthatjuk — ilyen óriási ipari gócpontban, ahol sok az önálló iparos, ott az ipari munkás is igen sok —. hogy hová jutunk, ha ezeken nem segítünk. Méltán keseredik el az iparosság, mert pl. községemben az egyik iparos a kikényszeritett kölcsönakcióra befizetett közel hét millió koronát, havonta pedig befizetett forgalmi adóba 120 millió koronát és egy ilyen iparos 50 millió kölcsönhöz sem jut. De nézzük csak közelebbről, hogyan is állunk ebben a kérdésben? Épen, amikor az iparosok itt kilincseltek Budapesten, érkezik egy telefónjelentés Szegedről, a bakkanesgyárból, azzal, hogy ennek a gyárnak 200 millió korona kölcsönre feltétlenül szüksége van. Elszólja magát az igazgató, hogy egy hete adtak a bakancsgyárnak egy milliárdot, tehát nem adhatnak neki mindig. De végeredményben ugy tudom, mégis csak rákerül a sor, úgyhogy a 200 millió koronát mégis csak kiutalták a szegedi bakancsgyárnak. Ugy tudom különben, hogy a bakkancsgyár jelenleg- nincsen üzemben. Hát igy néz ki a kisipari hitel. Mit csináljon akkor a kisiparos, aki küzd a léttel, és az máról-holnapra is alig- tudja életét tengetni, pedig nyakán vannak az ipari munkások, akik dolgozni akarnak, mert ők is meg akarnak élni. Orosházán közel 700 munkással több dolgozott azelőtt, mint most, de ha ezeket a munkásokat széjjel eresztik, amikor azután jön a szezon, az iparosok nem tudnak munkásokat kapni és a szezonra nem tudják az anyagot előkészíteni. A kereskedelemügyi minister ur őexcellenciájának figyelmébe óhajtanám ajánlani azt, hogyha különböző címekkel ellátott szervek mellőzésével, amelyek a pénzről először leszedik a tejfelt és csak a savóját juttatják a kisiparosnak. hatna oda, hogy a Pénzintézeti Központ kaphatná, meg a kisipari hiteleket. Amire ugyanis a kisiparoshoz ér a hitel, akkor már meg van drágítva, és még ráadásul a kisinarost szidják, mert drágán adja portékáját. A kamatok is majdnem elviselhetetlenek, pedig a kisiparostársadalom addig, atmig a szezon el nem jön. keresni nem tud, most csak raktárra dolgozik és azért hogy a munkásokat foglalkoztassa, hogy ezek is megéljenek. A kamat percentje nagyon magas. Ez 22 percent volna, de nem is ennyi, mert a különböző eljárások, a váltók, a betábláztatás tulajdonképen legkevesebb 27—28 százalékra növelik a kamatot. így a kisiparosok egyáltalában nem tudnak reuzálni. Nagyon kérném tehát a kereskedelmi minister ur őexcellenciáját, méltóztatna ezt a kérdést talán olyan formában elintézni, hogy ezek a kisipari hitelek hivatásukat szolgálva, odajussanak tényleg ÍV kisiparosok kezébe. A költségvetést egyébként a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György ieeyző: Straus?, István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés

Î Abban a hitben élek, hogy felszólalásaimból a t. Nemzetgyűlés ugy ismert meg engem, hogy nem törődöm azzal, vájjon kritikám az ellenzékre hátrányos-e, vagy pedig előnyös a kormánypártra. Én csak egyet nézek, és pedig azt, hogy kritikámmal az ország eminens érdekeit szolgáljam. Amikor ebből a nézőszempontból, kritikám elveinek szempontjából, bírálom a kereskedelemügyi tárca arany költség vetési előirányzatát, kötelességemnek vélem' kifejezésre juttatni azt a véleményemet, hogy a t, kereskedelemi minister urban kellemesen csalódtam. Ugy látszik, hogy a kereskedelmi minister ur keveset beszél és még kevesebbet nyilatkozik a közvélemény tájékoztatására, de annál többet dolgozik. Dolgozik zajtatalanul, elvonulva a nagyvilágtól, és ebből az izolált munkájából megállapítható, hogy sikereket ért el; nem valami imponálók ugyan a sikerek, de valamennyi az ipart és kereskedelmet lendülethez segítette vagy legalább is fékezte visszafejlődésüket. Különben a í. minister ur a költségvetési előirányzat indokolásában és a költségvetési expozéjában sem nyújtott hangzatos programot, hanem inkább csak a munkájának tényeit szögezte le s ezeket a tényeket az ipar és kereskedelem fellendítéséhez, megerősödéséhez vezető útnak tekintem. Azt mondhatnám, hogy ennek az útnak gránitkövei azok a tények, amelyeket munkájából a kereskedelemügyi minister ur a nemzetgyűléssel megismertetett. De az iparosságnak és kereskedelemnek meg kell mutatnia, hogy a teremtő ész és kéz munkájának gyüintölcséből tud a haza oltárára áldozni, mert ettől függ a trianoni i*ablánc szétszakításának sikere. Különösen kiemelem — amellyel különben az előttem szólott Csizmadia András t. képviselőtársam is foglalkozott — a kisiparostársadalom támogatását. A kisiparostársadalom a legnehezebb helyzetbe jutott a gazdasági krízisben. A hitelkérdés megoldása — mert megoldotta a kereskedelemügyi minister ur —, már reményt nyújt nekünk arra, hogy talpra fog- tudni állani az a kisiparostársadalom, amely oly becsess és értékes épitő munkaereje a mi csonka országunknak. Nem tudtam kivenni, hogy voltaképen mit akar Csizmadia András t. képviselőtársam nehezményezni a hitelnyújtás körül. Ugy látom, hogy a kisiparosok országos központi szövetkezetének nyújtott 22 milliárdos támogatással teljesen ki van^ békülve. Ha jól vettem ki beszédéből, azt nehezményezi, hogy a központi pénzintézet által nyújtott 27 milliárd kölcsön felvételének feltételeit nagyon megnehezítette a kereskedelemügyi minister ur a kisiparosok részére. A bankok bekapcsolásáról beszélt t. képviselőtársam, de én ugy tudom, hogy itt a hitelművelet lebonyolításába, a kölcsön nyújtásába nincsenek bankok belekapcsolva. Ha jól tudom, az Anker biztosító társaság kapcsoltatott be, mint olyan, amelynél a kölcsönt felvevő iparosok tartoznak biztosítani magukat a kölcsön törlesztésének tartamára. Ezt én is nehezményezem» mert drágítja a kölcsönt. Szeretnék felvilágosítást kapni az igen t. kereskedelemügyi minister úrtól arranézve, hofí-y amikor a váltókölesönnek teljes garanciáját nyújtják a kisiparosok, mi szükség volt még biztosítással is alátámasztani a hitelezés bonitását. Én ezt nem tudom megérteni, lehet, hogy van ennek valami elfogadható háttere, s épen ezért szerettem volna, hogyha a t. kereskedelemügyi minister ur költségvetési expozé-