Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
310 A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó ii~én, \serdmi . valahogy segíteni kell rajta, mélyen t. ministej: irr. T. Nemzetgyűlés! Ezek.után én is az állandó témával, az utak javításával kívánok foglalkozni, annál is inkább, mert az igen t minister ur az általános vita alkalmával egyik határozati' javaslatomhoz, mely a vasúti állomásokhoz vezető utak kiépítését célozta, szive« volt hozzájárulni és így azt a nemzetgyűlés határozattá emelte. Meg vagyok róla győződve, hogy a lehetőséghez képest ezt a határozatot a végrehajtás is csakhamar követni fogja, áirabár nem tagadom, hogy nem. sokat várok tőle, mert a költség-vetésben igen kevés fedezetet iátok erre. De megfelelő irányi tás mellett ezt úgyis meg lehet oldani. El lehet mondani, hogy ma szinte a megerőltetésig- lázas útjavítás folyik az egész országban. Mindenfelé javitják az utakat, örülök ennek és megáilapitom, hogyha akkor törődtünk volna annyit az utainkkal, amikor Magyarország tmég gazdag ország volt, mint amennyit törődünk vele ma, amikor szegények vagyunk és amikor annyi mindenféle teher sújt bennünket, akkor nem süllyedne meg oly sok faluban, meg a templom előtt is a kátyúban a szekér. (Erdélyi Aladár: Abban az időben csak stratégiai utakat épitettek. —- Csontos Imre: A nagybirtokokhoz is épitettek utakat közköltségen!) Nem vagyok azoknak a pártján, akik nem akarnak áldozatot hozni, mert ugy tudom, legalább is ugy képzelem, hogy a gépkocsi közieké^ dés korszakának előestéjén állunk. Nem akarnék ugy eljárni, mint az egyik községnek szóvivője, amikor vasútépítésről volt szó és arról, hogy közvetlenül a község- mellett megy el a vonat, lesz a községnek állomása is, de bizonyos mennyiségű részvényt kell jegyezni. A község egyik képviselője nem értett egyet a tervvel, de mivel látta, hogy kisebbségben marad, hát az asszonyok érzékenységére apellált. Elkezdte őket. áltatni, hogyha az az ördöngös gőzkocsi erre jön, akkor olyan dübörgés lesz, hogy „a tikok nem ülnek meg a tojáson csendesen'' és akkor nem lesz csirke. Az asszonyok nyelvelése után a képviselőtestület nem is szavazta meg a segélyt. Persze, most messzebb vidéken ugyan, de vigan gördül a gépkocsi és „a csirkék is vigan csiperésznek a vágányok mentén". Én nem vagyok ezen az állásponton és azért, helyeslem, hogy az utak javittassanak, de nem rendszertelenül. Nem fog-hatja rám senki, hogy magasabb osztályokkal szemben ellenszenvvel viseltetnék, de azt kell látnom, hogy amikor útjavításra kerül a sor, nem azt az utat javitják, amely valamely istenhátamögötti községet köt össze a világgal, hanem azt, amelyik valamely nevezetesebb kastély felé vezet, vagy amely valamelyik hatalmas ur pusztáját metszi át Minthogy ezt az életből látom, meg kell mondanom. De másutt is van itt hiba. Csatlakozom Hedry Lőrinc igen t. képviselőtársamnak ahhoz a javaslatához, hogy az utak javítása, ne decentralizálva, hanem bizonyos összevonással történjék. Az utak javítása körül a közteherviselés elve meg van csúfolva. Az egyik vármegyében 24 aranykoronát állapítanak meg t'ogatonkint közmunka váltságként, a másik ban annak felét. Már pedig utakat mindenhol egyformán kell javítani. Az utjavitás nem magánügy és nem lehet egyes törvényhatóságok szeszélyére bizni. (Szijj Bálint: Azért nem is fogatokra kellene kivetni az adót!) A vármegyék nem állapítják meg egyformán a megváltási árt. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Méltóztatnak tudni, hogy nagyobb gazdaságokban legalább minden 20—25 holdra esik egy párosfogat, míg a 2—3 holdas kisbérlőnek szintén van egy pár tehénkéje, ezeket befogja és igy munkálja a földet,, amint Forgács t. képviselőtársam mondotta. Erre a szegény embeiTe épugy kivetik a kétfogatú igavonóerő megváltási díját, mint a nagygazda két erős ökrére. Ezért helyes Hedry 1 képviselőtársamnak az az indítványa, hogy az utak javítása vonassék össze és mindenki az adója után fizesse be a megfelelő hozzáfizetési illetéket (Helyeslés.) Mert, amint hangsúlyoztam, az utak építése államérdek és nem magánérdek, ezt nem lehet az egyes vármegyékben az alispánok tetszésére bizni (Szijj Bálint: Minden állampolgárnak szüksége van útra!), hanem mindenkire egyformán ki kell vetni az illetékeket, mert az utak megjavítása a jó gazdálkodásnak, a többtermelésnek előfeltétele. (Ugy van! Ugy van!) Jó utak nélkül gazdálkodni még lehet ugyan valahogy, de a termést értékesíteni már nem lehet, mert hiába van jótermése a gazdának, ha nem tudja rendeltetési helyére eljuttatni. Elnézést kérek, amiért talán kissé erősebben fejeztem ki gondolataimat, de ugy éreztem, hogy mellettem van az igazság. Minthogy feltétlenül bizom az igen t. kereskedelmi minister urban, és tudom, hogy megvan, benne a jóakarat, hogy a bajon segítsen, arra kérem, hogy a legközelebbi költségvetésben jobban dotálhassa a közutakat és az utak javítása tekintetében valósítsa meg a centralizációt A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik"? Petrovies György jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Nemzetgyűlés! Miként a felszólalók legnagyobb része, én is boszédemet az előttem szóló képviselő ur beszédjéhez fiizöm és elsősorban a husiparosokkal kívánok foglalkozni, amely kérdésről az előttem szóló igen t. képviselő ur beszélt Szabó t. képviselőtársam szóba hozta a husiparosok helyzetét és láttam, hogy néhány képviselőtársam nem azonosította magát az ő felszólalásával. Különböző vidékeknek különbözők lehetnek a viszonyai, és ezért azt mondom, hogy jogos egyes vidékek husiparosainak a panasza, amikor a vasárnapi munkaszünettel korlátozzák őket Az én kerületemben tanyarendszer van, ahol a mezőgazdasági munkás a hét elején kimegy a gazdaságba dolgozni, ha mingyárt napszámos is, és a hét végén, szombaton este kerül haza, de nag3 T on sok esetben előfordul, hogy a fizetését csak másnap, vasárnap reggel kapja ki. Ily körülmények között szombaton nincs módjában a vasárnapi husszükségietét szombaton beszerezni. Igazán nem tudom, mi akadálya lehetne annak, hogy a husiparosoknak vasárnap délelőtt legalább 9—-10 óráig megengednék a munkát Hiszen á husipari munkás már hétfőtől kezdve egyáltalában nem dolgozhatik, minthogy nincs munka. A háromnégy órai munkaidőt sincs aklalmuk egyes vidékeken kihasználni. Lehet, hogy ahol teljesen belterjes a gazdálkodás, vagy ahol a falvakban müvelik meg a gazdák kis földecskéi ükét, ott felesleges ez a rendszer, de az én vidékemen, az én kerületemben kívánatos, hogy a husiparosok vasárnapi munkaszünetét legalább délelőtt 9—10 óráig ne korlátozzák. Erről csak ennyit óhajtottam mondani.