Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hé 11-én, szerdán. 309 zőgazdasági termények ára alant volt és most a kiegyenlítődés periódusában vagyunk. (Gaaí Gaston: Szépen kiegyenlítődött a hízott sertés vagy a hízott marha ára! A nem hízotté is!) Az nagyon szépen visszaszáll ott. Hol állanánk, lehetne-e kiegyenlítődésről beszélni, lehetne-e arról beszélni, hogy csak 160-ig emelkedett fel a drágasági indexszám, ha a „munka meg munka" hangzatos nagy jelszavának idejében a mezőgazdaságban is redukálták volna a munkaidőt? Vájjon mi lenne akkor a szanálással, ha a mezőgazdaságban is itt-ott felütné fejét a sztrájk? Nem vagyok ellene egyik osztálynak sem, mert inkább azt kivánom és óhajtom, hogy együttesen összefogva minden társadalmi osztály tegye meg a maga kötelességét és így együttes erővel mentsük meg hazánkat, jövőnket. De ne gondolja azt senki, hogy az a földanivelő nép, amely igazán konzervatív nevelésénél, foglalkozásánál fogva, majd fejőstehén lesz, amely abrak nélkül is ad tejet, sőt, ha kényszeritik rá, még az igát is huzza. (Gaal Gaston: Pedig ugy látszikíl T. Nemzetgyűlés! Az ipartörvény végrehajtásáról emlékezett meg itt Perlaki György t. képviselőtársam. Sajnálom, hogy nekem épen az ellenkező álláspontot kell e tekintetben elfoglalnom, amikor azt mondom, hogy ezt az ipartörvényt csak nemrég hoztuk tető alá, s ime, már látjuk a fattyuhajtásait, amelyeket a tőről le kell nyesni. Nem akarok külön minden hibájával foglalkozni, csak egyet említek fel. A győri husiparosok panaszolták ezt fel és irásba is foglalták. Ha szabad, fel is olvosom. (Olvassa): „A vasárnapi munkaszüneti törvény eltiltja a segédeket és a tanoncokat a munkától, dacára annak, hogy ők szívesen dolgoznának, annál is inkább, mert a vidéki husipari munkások között szocialista nincs. Ha azonban ez a törvény ferumarad. akkor az a. látszat mutatkozik, hogy a szocialisták egyik programmpontja kormánytámogatás mellett érvényesül. Ebből kifolyólag minden segédmunkás lelkében bizonyos érzelmi küzdelmek alakulnak ki, ami könnyen oda vezethet, hogy a segédmunkások gondolkodóba esnek és lelkük mélyén az a gondolat erősödhetik meg, hogy vájjon nem volna-e mégis érdemes a szociáldemokrata szervezetnek pártadófizetőjévé válni, annak dacára, hogy eredeti meggyőződésük szerint mindenkinek, aki a közellátás terén dolgozik, tekintet nélkül a törvényes szünnapokra, minden körülmények között a nagyközönség rendelkezésére kell állnia." T. Nemzetgyűlés! Ezt nem én mondom el, alá van irva Varga Bálint, a győri husiparosok elnöke. (Pintér László: Ennek ugyancsak kacskaringós az eszejárása!) ő mondja és én ugy látom, hogy rgaza van. Mert vagy a háborús szokásokon hajjylva mondjuk ki a vasárnapot hústalan napnak, vagy pedig aki ebben a mesterségben dolgozik, az vasárnap is dolgozhasson. A mester zárva nem tarthatja üzletét, a mesternek oda kell állni, a segéd azonban nem állhat oda, még ha szívesen segítene is. Azzal sem lehet segíteni a bajon, hogy ha azt mondjuk, hogy vásárolja be mindenki szombaton m szükségletét, mert _hiszen nincs sniinden szegény családnak hűtőkészüléke. Igazuk van, itt talán lehetne segíteni a bajon olyképeii, hogy üzleteiket a délelőtti bizonyos órákban tartsák nyitva s aztán kell bezárniok. Szükségesnek tartom még a háziiparról pár szót szólani. A népjóléti minister ur egyik beszédében megelégedéssel állapította f meg, hogy hány szövőszék kattog az országban abból a csekély összegből, amelyet ő a Maneznak juttatott. Ezt meg lehet állapítani. Nagyon szépen halad a háziipar fejlődése ebben az országban, de nem tudjuk, hogy ezek a házi L ipart űzők kontárok-e, vagy pedig jogosan üzik-e mesterségüket. Az egyik kiállítás után, ahol nem kelt el minden, elvitte árulni egyes helyekre falusi szőttesét hadiözvegy és azt mondták rá, hogy kontár s ez eladástól eltiltották. Most azt látjuk, hogy minden kontársággal vádoltatik meg, ami azelőtt szabad volt. Furcsa egy kicsit hozzászokni' ahhoz, hogy például a furni-faragni tudó ember — akinek szomszédja egy igával szívességet tett s talán ezen szivességtétel közben eltörött a lőcse — csinál egy másik lőcsöt helyette, de ő kontár, s megbüntetik, mert az ipartörvénybe ütközik, hogy ő ezzel foglalkozhassak. A varrni tudó falusi asszony nem varrhat egy ingecskét a szomszéd asszony kicsiny leányának mert kontár. (Derültség.) Még a falusi varróleánynak is munkakönyvet kell váltani, a varrás is képesítéshez van kötve. (Szij j Bálint: A suszter azonban elmehet kapálni!) A suszter szabadon kibérelheti a földet, a gyárosból lehet földbirtokos, a meggazdagodott szatócsból nagybérlő válhatik, az nem kontár, de ha a gazda («inal egy lőcsöt szomszédjának, az már kontár. (Derültség.) Hát ezt valahogy rendezni kell. De meg kell ezt változtatni azért is, mert ez egészségtelen dolog. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy kis faluban — a Dunántúlról beszélek —, ahol csak egy vagy legfeljebb két iparos van egy-egy szakmában, ezek könnyen összebeszélnek, sőt ma már járásilag és megyeileg is megvannak szervezve, tehát^ egyszerűen összeállanak, meghatározzák az árakat és szipolyozhatják akárhogyan a gazdaközönséget, mert a kormányhatalom nem áll oda maximális árakkal, mint tette a mezőgazdákkal akkor, amikor a háborúban erre szükség volt. (Szijj Bálint: A békében 40, most meg 80 kg búzáért csinálnak egy kereket. Ez a kisipar nyomorúsága! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István: Ez az állapot sokszor szerzett jogokat is sújt és elkoboz. Legyen szabad tisztelettel megemlékeznem egy dologról, anélkül, hogy hazabeszélnék, mert nem választóimról van szó, csak hozzám közel lakókról. (Halljuk! Halljuk!) Győrött — mint talán sokan méltóztatnak tudni — az a szokás, hogy a falusiak feldolgozva elhasitottan viszik be a levágott sertéseket. Győr környéki falvakban lakó emberek — akik egyébként mezőgazdasággal is foglalkoznak — beme nne k a hetivásárra — a képesitésük megvan, az iparigazolványuk megvan, meg volt már az apjuknak is — és ott árusítják, kimérik a termelőtől vásárolt húst. Ezektől most azt kérdezik, hogy megvan-e a képesitésük és örökös zaklatásnak vannak kitéve. Nem tudom, azért-e, hogy a győri hentesek vásárolhassanak össze mindent olcsón és viszont eladják drágán! Alig hiszem, hogy ezek oldalán volna az igazság, mert hogy a másik községbe nem szabad átmenni huskiimérés céljából az iparigazolvánnyal biró hentesnek, azt épen ők cáfolják meg azzal, hogy amikor t i. a csornaiak ilyen retorzióval akartak élni, hogy a győrieknek csak Győrben szabad mérni és Csornán nem, az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz felterjesztéssel éltek és a minister uT meghozta a maga határozatát, amely szerint a hus élelmiszer, élelmiszerekkel pedig mindenki szabadon kereskedhetik, hetivásáron. Ezt mondta a falusi hentesnek is a ministeri' leirat. Ott most egy khaosz van.
