Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

 nemzetgyűlés 374. ülése 1925. nélkül nyugdíjas állásokba soroztattak be és békében nemcsak, hogy olyan javadalmazásban részesültek, mint a Máv. alkalmazottai, hanem javadalmazásuk határozottan jobb volt, amit legjobban bizonyít az, hogy annakidején a vasutas sztrájk alkalmával az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak alkalmazottai nem voltak kaphatók arra, hogy a sztrájkban résztvegyenek. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy az Arad-Csanádi Vasutak alkalmazottai nem érik el még azt a javadalmazást sem, amit a Máv. alkalmazottai kapnak, a nyugdíjasok pedig úgyszólván a száraz kenyérre valót sem tudják megkapni a vasúttól. Ennek oka abban van, hogy a román megszállás következtében az Arad-Csanádi Vasutak vagyona úgyszólván teljes mértékben rámán kézen maradt. Romániában van a részvénytársaság igen tetemes, nagy értéket képviselő magánvagyona, ami ott bányákból, erdőből, több bérpalotából, villákból, kertészetből, cementbányákból áll, e vagyontárgyak legnagyobb részére azonban a román kincstár tette rá a maga kezét. (Platthy György: Oláh kincstár az! Oláhok!) Nem oláhok, hanem románok, mert a magyarországi románokat nevezték oláhoknak! .De nemcsak ezekre a magánvagyontárgyakra tette rá a kezét a_ román kormány, hanem a román területen levő vasúti vonalakat is önkényesen megállapított évi 1,300.000 lel bérösszeg kilátásba helyezése, de meg nem fizetése mellett igénybe vette és. a maga részére teljes mértékben kisajátította. A romániai vasútvonalakon a román ál- I lamvasutak tartják fenn a forgalmat. A vasútnak Aradon levő raktárait a román állam teljesen kifosztotta, az összes ott lévő felszerelési tárgyakat elvitte, azoknak értékét 1923 február 1-én önkényesen 20 millió leiben állapította meg és erről egy bont adott a részvénytársaságnak, amely bont azonban a mai napig- sem váltotta be. így az aradi vonalak teljesen fizetésképtelen állapotba kerültek, ezt követte, hogy az aradi, illetőleg a román megszállás alatt lévő vonalakon az összes alkalmazottakat, akik kivétel nélkül magyar testvéreink voltak, onnan elbocsátották, vagy pedig különböző teljesen román vidékekre helyezték át, és kényszeritették őket, hogy a román államvasutak szolgálatába lépjenek. Azoknak, akik nyugdíjaztatták maglikat, kilátásba helyezték ugyan a

( nyugdíjat, de a vasúttársaság nyugdíjalapját lefoglalták a románok, annak jövedelmezőségét teljesen megszüntették, úgyhogy a nyugdijalap ezek nyugdiját sem képes kifizetni. Minthogy pedig a román vonalakon is teljesen fizetésképtelen a román nyugdíjalap, de meg amúgy is, a román, kormány lehetetlenné tette, hogy a nyugdijalap a magyar nyugdijasokkal érintkezzék, bár a nyugdijalaphoz való hozzájárulást annak idején ezek az emberek jó magyar koronákban befizették, a nyugdijalaphoz hozzájutni egyáltalában nem tudnak és kénytelenek megelégedni azzal, amit a magyarj vonalakon befolyó jövedelmekből az igazgatóság részükre fizenti tud, ami — mondom —, száraz kenyérre is alig elegendő. Ezeknek az alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak szempontjából tehát feltétlenül szükséges az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak Részvénytársasága kérdésének rendezése. De szükséges ennek a kérdésnek rendezése abból a szempontból is, ami a részvényesek érdekeit szolgálja. Az Arad-Csanádi Vasutaknak mai értékben közel 900 milliárd papirkoronát ér,t az a vagyona, amit 1913. évi mérlegében kimutatott. Aranykoronában ez akkor 48,070.444 koronát tett ki. Ennek a vagyonnak tulajdo* évi február hó 11-én, szerdán* 305 nosa volt 168.296 darab részvény birtokosa. Ezek között a részvényesek között, mint a részvények 37%-ának birtokosa, szerepelt a német kormány és a német uralkodó ház. Ezek a részvények a békeszerződés következtében a jóvátételi bizottság- kezébe kerültek. Arra majd később térek ki, hogy ezeknek a részvényeknek sorsáról mi terveztetik. De ezenkívül részvényese volt a vasútnak a magyar állam, a földmivelésügyi ministerium utján, részvényesek voltak még Csanád vármegye törvényhatósága, valamint a vasul mentén lévő összes községek, birtokosok és magánosok. Ennek az óriási vagyonnak csak egy kis része, a vasúti vonalnak alig egyharmada jutott a magyaroknak, több mint kétharmada a vasútnak román kézre jutott. Vázoltam röviden egypár szóval, hogy a románok az ő impériumuk alá került A^agyon ban mikép garázdálkodtak. Ma az a helyzet, hogy a román vonalak egyáltalán nem jövedelmeznek semmit, sőt ráfizetéssel járnak, a magyar vonalak ellenben jövedelmezőek; a mar gyár vonalakon a kormány engedélyével szedett 10%-os szállítási túldíj alapján, a részvénytársaság olyan jövedelemre tett szert, hogy abból az elmúlt rövid két esztendő alatt képes volt Makón két emeletes igazgatósági palotát építtetni, képes volt Kétegyházán öt munkásházat egy emeletre felhúzni, képes volt Mezőhegyesen — ha jól tudom — három muiv kásházat épiteni és végül képes volt; a Maroson egy több milliárdos értékű vashidat építtetni. A részvénytársaság vagyona tehát a magyar oldalon évről-évre, úgyszólván naprólnapra hatalmas mértékben gyarapodik, ezzel szemben román oldalon a részvénytársaság vagyona napról-napra elértéktelenedik, a román állam napról-napra több és több vagyont sajátít ki a maga részére anélkül, hogy abból bármit is megtérítene.^ A részvénytársaságnál tehát az egyes részvényesek vagyonában a ma gyár oldalon gyarapodás, a román oldalon pedig apadás állott be. Ezt véleményem szerint semmi körülmények között tétlenül nem nézhetjük, mert ez a vagyongyarapodás és vagyonapadás, magyar részről a magyar államnak és a magyar állampolgároknak megterhelésével jár, a román oldalon pedig a román államnak és a román állampolgároknak hasznára van. Állandó vagyoneltolódás van tehát Románia javára és épen ezért kívánatos, hogy a részvénytársaság kérdése rendeztessék; remélem, hogy itt csak ideiglenes rendezésre lesz szükség, mert minél előbb arra kerül a sor. hogy az egész Arad-Csanádi Vasutat magyar impérium alatt magyarok fogják kezelni, de mégis szükségesnek tartom, hogyha csak ideiglenesen is, ez a kérdés rendeztessék. Szükséges ez annyival is inkább, mert tudomásom szerint a jóvátételi bizottság e hó 13-án készül a kezébe került körülbelül 50—60 ezer részvény elárverezésére. Tudomásom szerint, mi ebből az árverésből ki vagyunk zárva. Most minden valószínűség szerint az az állapot fog* bekövetkezni, hogy ezt az 50—60 ezer részvényt — amely a majoritást majdnem: biztosítja — a román állam fogja megszerezni és igy beleszólása lesz abba, hogy a magyar vonalon a román határ mellett végighúzódó vasút miképen igazgattassék. fejlesztessék-e vagy visszafejlesztessék. Végeredményben tehát a román államnak nyújtunk módot arra, hogyha csak a részvénytársaságon keresztül is. de a magyar ügyekbe beleszóljon. Én tehát a magam részéről azzal a tiszte-