Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
'A nemzetgyűlés 368. ülése 1925, évi január hó 30-án, pénteken. 21 Felsorolhatnám még 1 egész hosszú sorát^ a példáknak, bár — mint mondtam — nincs azért olyan sok hibás tétel a tarifában, de azt hiszem, ez tegesen felesleges, mert ezen pár példával is sikerült a nemzetgyűlést meggyőznöm arról, hogy itt bizonyos intézkedések szüksége feltétlesül fenforog, még pedig és ezt újból hangoztatom — előbb, mint bármely állammal szerződésileg lekötnénk a vámtarifákat, mert különben a törvényben a kormánynak adott felhatalmazás teljesen illuzóriussá válik. Bátor vagyok tehát erre vonatkozólag is határozati javaslatot benyújtani, mely a következőképen szól (olvassa) : »Ütasitsa a nemzetgíülés a kormányt, hogy az 1924. éviXXI. t.-c. 2. §-ának 1. pontjában nyert felhatalmazás alapjain a kormány sürgősen módositsa a vámtarifának azon tételeit, amelyek módosítása az ország termelési érdekei szempontjából feltétlenül szükségesnek látszik. A megtett intézkedésről a nemzzetgyülésnek jelentés teendő.« Ez egyébként benne van a törvény szövegében isi T. Nemzetgyűlés! Nehogy itt megint az a látszat legyen, hogy a mi vámtarifánk túlságosan magas, mert sajnos a köztudatban ez a tévhit van elterjedve és igen sokan azt hiszik, hogy épen a vámtarifa magas tételei következtében van ilyen nagy drágaság az országban, hogy tehát ezt a tévhitet a legkrasszabb módon megcáfoljam, bátor vagyok összehasonlitásképen felemlíteni azt a statisztikát, amelyet Imrédy Bélának a költségvetésről irt tanulmányából szedtem ki és amely engem is meglehetősen meglepett. A mi vámtarifánkkal szemben a vámtarifa tárgyalásánál ellenzéki oldalról ugyanis mindig azt az ellenvetést hallottuk, hogy Ausztria, amely körülbelül hasonló szanálási körülmények közt tengődik, mint mi, sokkal alacsonyabb vámtarifával dolgozik, és Ausztria határozottan a szabad kereskedelem ideális állapota felé közeledő állam. A valóság ezzel ellentétben az, hogy amig Ausztria kifelé hirdeti a szabad kereskedői orientációját, befelé a legmerevebb elzárkózás politikáját folytatja ma is, nemcsak vámtételeinek nagyságával — bár elismerem hogy maguk a vámtételek alacsonyabbak, mint a mienk. — hanem a különböző behozatali és kiviteli illetékekkel, amelyeket a vámon felül sz^d, és ezenfelül a^ral a forgalmi adórendszerrel, amely a vámon felül még erősen megdrágítja, a behozatalra kerülő árucikket, s igy végeredményben ténvleg sokkal prehibitivebb védelpmben részesíti a sa-iát termelését, mint mi Magyarországon a miénket. Ha összehasonlítjuk a statisztikában szereplő három államnak — mert harmadik államként a cseh állam szerepel ebben a kimutatásban — bvdget-jét és nézzük, hogy az állami bevételek az egyes közszolgáltatások, rtdónemek között hogyan oszlanak meg. azt. látíuk, hogy Magyarországon az állami bevételeknek csak 14 n/ "-a a vámbevétel- mig ezzel szemben Ausztriában az álKm összes bevét eleinek 25%-a esik a vámbevételekre. Igaz ugyan, hogy ezek a számadatok e^eláthatólas- Magyarországjává.™ módosulni fopniak, azonban mé^is ieren érdekes ö®szeha«onlitás az. hogy a szabad kereskedő Ausztriában majdnem kétszer akkora a ^m^P^étel, holott Ausztriának csupán 6'6 millió lakosa van. tehát az egy-eey lakosra fpjp^Vánt eső mop-terhelés határozottan sokkal nagvnVh. mint Mae-<-a-rorszá"-on Ebből a statisztikából azonban még egy érdekes doloor tíiriik ki. A mi adórendszerünkre ugyanis állandóan azt szokták mondani, hogy az a legantiiszociálisabb. Különösen a radikális ellenzék és szociáldemokrata képviselők részéről halljuk azt a jelszót — mert jelszónak kell minősítenem — azt a sokat barsg-oztatrtt állitá^t, hogy nekünk van a le^antiszoeiálisa^b adórendszerünk, mert a mi állami bevételeinknek le^nagvobb része a fogyasztási és a forgalmi adókból kerül ki. mi«* az állami esyenes adóbevételek aránylag eltörpülnek. Minthoay pedig a fogyasztási és a forgalmi adókat legren P^-OKK részben a s^pjrénv laV^sséo-. a munkásság fizeti mes-, ebből az következek, hoay ők adóznak a legerősebben. Cteeh or szádban szociáldemokrata uralom van és .Ausztriában u«vancsak. ÍFcki GvnJa : Nérmral om !) Igen helyesen mondja t kénvísplotársam, né^m-olom. és azoknak az államoknak kormánvon lévővezetőfórfiai mom's sokkal antis^ociálisabb pénzür r yi programmai és költségvetéssel dolgoznak mint mi. Nálunk ugyanis a fo°vasztári adókból az összes bevételeknek csak 11 "'--a folvík be mig ezzel szemben Csehországban 21 és Ausztriában 10%-a. Az egyenes adókból nálunk az öszszes bevételetneV 35 fl/ r-a folvik be. m Í! r ezzel szemben Auistztriában csak 30 és Csehszlovákiában csak 29%-a. Ezek a számok tehát azt Mzonyitják hogy nálunk mé°*is az e<rvpnes adókon van a lepnagryobb súly az állami bevételek tekintetében. Az összes illetékekből nálunk 40 millió van előirányozva aminek legnasyobb része a forgalmi adóra esik, mip* ezzel szemben Csehszlovákiában 36 és Ausztriában 35 0/ "-a az ÖSS7PP íi oTT # 5f 0 ]pirriek esik a fora-almj adóra. Röviden m% egy igen aktuális és fontos problémáról akarok beszélni. Ez ^ az aranymérleg kérdése, amelvről vnfv e^ész szakirodalom fejlődött ki a legutóbbi időben, leímagyobbrészt — pro és kontra — aszerint, hopy miiven érdekek szoln-álatáK^n állott az i^ptő szakértő és sajtó. Kétsée*t°len. ho°y ez a kérriá R iVen nehéz, nagvon sok komnlikáeiója van és iey n^gv óvatossá «-p-al i« kell kecelni E^ért nem szabad még ujabb kérdés összekapcsolásával kornálikíá 7 ni, nevezetein nem s^-^ad az aranvmérle 0, kérdését a valorizáció Vó-r^^p^'el összekapcsolni, mert a kettő párnástól tek'e c en fiigs*etlenril oldandó meg. Mé"is ÖS^ZP kell azonban ka^osolui az aranvmérlep; VÁWJpsjpf pofy másik kérdéssel, a társulati adó rpform-iaval. ^ Mert nézzük csak meg a célt közelebbről, miért is v an szükség az aranymériefrre 1 Azért yan rá szükség-, mert végre helyre akarjuk állítani a vállalatoknál a merlea* valódís%át "MPTU lolipfséges az. bop-v a különböző inflációs korszakból való különböző "na^irVoronák esyf ormán nguraliana^ a mérieHbou és nem lehetséges az. hosry olyan vállalatok amelvoV-nok; nincs semmi vn?yoimk és talán az ala-ntökéiük is régen elúszott azért, mert néhány jrónsztal"k vap"v iróo-é-nfük van, am»lypket milliókra, lehet fplértékelni, aktiv mérip^et m-n+Pgeanak ki. Ha mi e c akis ezt a céH fp^-nf^-nir. fm^-y be/'yre akprimV állítani a vállalatoknál a merle 0 " valódiságát n<un lehet a^ a ra ny m éri orrp^ behozni anélkül, hop-v a ^plenTe^-i társulati n dó 1 'í 1 + p-T^öVr>resen TTieo- ne yof^rrnálink. Hiszen ha mepmara^ a jnlpnipon ypn^s^er, amelv egyenesen arra kénvszeriti a vállalatokat, ho°y hamis nrnrles-eket készitsenek. mert adórendszerünk szerint a ma^asa^b osztalékpolitika lebetlenné válik azáltal, hogy a progresszivitás Vnvpfkezté^en az állam tes?! rá ezekrp a nyereségekre " i^e^ét s ha nem fpcs^"k iphotővé ffzt hogy a vállalat büntetlen"! tarita, elénk a maga meztelen valójában a mérip^-ét, nem érünk célt az aranymérleg bevezetésével.
