Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
20 A nemzetgyűlés 368. ülése 1925. évi január hó 30-án, pénteken. már nem lesz módunkban a tarifán máris észleit inbakon vaitoziutuatni, ez a tény pedig esetleg igen szépen fejlődésnek indult iparunk éiSorvaöasat és teljes pusztulását jelentheti. •i. jseuizeigyuitsi Irogy a laníaDa miért csúsztak De ÜIUUÍI, kugy nuert keil epén nexeni, aki egy teievvei ezeioti eiuauoja voltain a vanitaxiiuiüi szoio törvényjavaslatnak, magamnak beismerni azt, hugy igenis vannak a tarnauan hiúak, amelyeken ok véletlen változtatni Keli, taian par szóval leszek uator megmagyarázni. (íiutLjuíJ Mattjuk! j JliZ az eset volt t i. az eiso, hogy l\i agyar .ország egy uj autonom magyar vánitariiai szerkesztett, igen nagy niunka volt, mert közel ezer teleire nézve kenett megállapítani a vámtételeket es ha évekig tartott is a vamtarilaroi SZOÍÓ törvényjavaslat összeállítása, ne ielejtsük el azt, hogy az eiokészitö munkaiatok az iníiucios korszakban mentek végbe, amikor — valljuk be őszintén — az ipar könnyen keresett, amikor nem tekintett néhány százaléknyi difterenciára és amiKor a gazdasági elzárkózottság következtében a küliöidi versenytől egyáltalában nem kellett félnie. (Ugy van! jobbfelúi.) Ez a magyarázata annak, — s talán az is, hogy sok tekintetben maga az érdekeltség is indolens volt — hogy a kalkulációk nem végeztettek el minden esetoen oly alapossággal, amint az kívánatos lett volna, azonkivül pedig néhány cikknél előfordult az is, hogy egyáltalán nem lévén még abban az időben azon cikkeket előállító iparunk, nem provideáltunk egy ipar fejlődési lehetőségére, nem számítottunk arra, hogy ilyen ipar is fejlődhetik Magyarországon. Még e tekintetben, ha csak a csipkeipart emlitem fel, amely még abban az időben nem is létezett s igy nem is igyekeztünk megfelelő tarifáris védelemmel ennek az iparnak fejlődését lehetővé tenni. Szerencse, hogy már most észrevettük ezeket a hibákat, amikor még reparálni lehet őket, mert hiszen a törvény második paragrafusában a kormánynak adott felhatalmazás módot nyújt arra, hogy a termelés érdekében feltétlenül szükséges módosításokat a tarifán a kormány rendeletileg is eszközölhessen. Nem kétlem, hogy a kormány ezzel a felhatalmazással élni is fog, amint hogy a felhatalmazás épen abból a célból vétetett be a törvényjavaslatba, mert mindnyájan számoltunk azzal, hogy az ilyen módosításokra, a jövőben szükség lehet. Hiszen nem is képzelhető el, t. Nemzetgyűlés, hogy egy vastag kötetet kitevő törvényjavaslatnak egyáltalán ne lehessen egy tételén se változtatni. Hogy tehát néhány tétel módosításáért szót emelek, ez még nem azt jelenti, hogy most már végigmenjünk az egész törvényen és teljesen uj torifát csináljunk, hiszen a közel ezer tétel közül csak 6—8 olyan tétel van, — amint már emlitrni bátor ^ voltam, — amelynél módosításra volna szükség. E néhány telelnél azonban nem szabad elzárkóznunk a módosítás elől. Csak igazán néhány ib^n »krass?« esetre kívánok rámutatni (Halljuk! Halljuk!) Két gyárunk van, amely oinHV-hér és oinkszürke festék előállításával foglalkozott. Mindkét gyár virágzott, a hazai szükségletet teliében fedezni volt képes és mégis, mivel a vámtételek ezen cikkekre isren alacsonyak, január 1-én mind a két gyár kényteVn volt ütemét beállítani, mert a külfölrH konkurrenciával szemben teljesen képtelen volt felvenni a versenyt. Itt y&n pl. a pamutszövetek fehérítésének a kérdése. Több gyár rendezkedett be ilyen fehérítésre és még ezenfelül két legnagyobb kartonnyomó gyárunk is a berendezés alatt áll, több milliárdot kitevő inveszticioü vannak folyamatban, — igen nagy építkezésekről és berunázábojaól van szo — és a vaniveueleni elégtelensége következtében mégis az a iieryzet, bogy mjuaükét gyár abbahagyta az építkezést, sőt az egyik gyár a i\enietoiszagu<m megrenueit berenuezeat is már visszarenueite, mert aiaposan kalkulálva az alacsony vamveaelmet megállapítottak e gyárak vezetői, liogy teljesen képtelenek az országban fehéríteni és igy tovàobra is kénytelenek tesznek e ceira a kuiíoiüi gyáradat i ö enyuevennL xtt van a cbiij^ek vámja, amelyet már emiitettem volt. AmiKor a vaiulaniat megalkottuk, usipivtgyartasunk — a liaziiparioi eilcüinive — egyáltalán nem volt. jennek következtében a csipüet nem is akartuk inegterüeiní niegieielő vámmal, koiott ez eouen az esetben is inuokoit iett voma, mert a csipke kiiejezetten luxus-cikk, mely sem a termelésnek, sem senkinek nem art, lia meg is üragitjuk es mégis azt találjuk, nogy a Cbii-Uve vamja nálunk alac»onyaou, mint ^usztriauan s a csipke ertekenez viszonyítva alig Ö—4 u /o-a vám. íüoközoen toou gyár Keletkezett, amelyek töob száz munkásnak aunak Kenyeret, iveruezem, nem volna-e könnyelműség, ha most ezeket a munkásokat megint loiaöniuiokka tennők es megfosztanunk okét a megeinetesi ienetósegtolí \lgaz ! Ugy van! jubù/etoi.j De nem akarom a nemzetgyűlés idejét e cikkek leisorolasávai liosiszasaDiian igenyue venni. (ttatljuK! tiaLljuh,! jouofeiot.j Meg to ob ilyen cikk van. itt van pl. a lein koniekcionait aruk vamveueime. Ülz nagyon érdekes aoboi a szempontból, meit niáoa veujuk mi a szövetet, a posztot, a különböző textilárukat, ha koniekcionait állapotban nincs meg a kellő vamveáeleni, mert aükor koniekeiunalt állapotban lógjak ezeket az arukat ide benozni, s ez esetoen gyáraink megint csak nem fognak prosperálhatni. Jje az a sok tízezer és tízezer kézi munkás, háziiparos, szabó és mindaz, aki ma az országuan ebből él, valamennyi teljesen koldusootra fog jutni. Csehországban ugyanis Jfrosnitz-ban oly hihetelen alacsonyak a munkabérek a mai viszonyokhoz képest, olyan éhbérért dolgozik az a cseh háziiparos, az a prosnitzi munkás, hogy ezzel szemben csak ugy tudjuk megvédeni saját konfekcionáló, nagyrészben háziiparunkat, ha feltetlenül felemeljük a konfekcionált árukra megállapított vámtételeket. Itt van azután pl. a keztyü vámja. A keztyünél az az érdekes eset állott elő, hogy jóllehet a magyarországi keztyüsök igazán világhírűek s a magyar keztyü egyike a legjoob keztyüknek, mégis — minthogy a keztyüsök csupa kisemberek, akik nem tudtak és nem tudnak helyesen kalkulálni, — nem tudták ezek az emberek, hogy a szabad verseny beállta és a stabil korona mellett mit jelent az az egy korona huszfílléres vám aranykoronában amely a keztyükre páronként megállapittatott. Most egyszerre csak látják, hogy ez az egy korona huszíilléres vám azt jelenti, hogy egy 300.000 koronás keztyünek csak mintegy 16.000 koronás vámja van, tehát alig 5%, ami épen csak arra elegendő, hogy a forgalmiadó diszparitást paralizálja. Kérdezem, adhatunk-e mi segédkezet ahhoz, hogy ezt a virágzó, hires magyar keztyüipart tönkretegyük, elpusztulni engedjük f Ma már Budapesten mindenütt csak külföldi keztyüt látunk, mert ez olcsóbb, tetszetősebb, minőségben azonban határozottan sokkal silányabb és rosszabb, mint a magyar keztyü, a magyar keztyüsök pedig éhhalálra vannak ítélve.
