Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 19,25. attól, hogy ez a reform a bírósági eljárást sem gyorsította a remélt módon és a remélt mértékben, ez a reform az ítélkezés alaposságára kétségkívül káros hatással van. A társasbiróságok nem csupán az ügyek alaposabb elbírálását biztosítják, de megvan kitűnő birónevelő hatásuk is. Jól tudom, hogy a társasbiróságoknak a királyi törvényszékeknél való megszüntetését főleg pénzügyi szempontok tették szükségessé és indokolttá, de az igazságszolgáltatás érdekében állónak tartanám, hogy, amint ezek a pénzügyi viszonyok jobbra fordulnak, vagyis a lehetőség szerint, a társasbíróságok a királyi törvényszékeknél visszaállíttassanak. Nagy örömömnek adok kifejezést afelett, hogy az igazságügyi bizottság egyik legutóbbi ülésén már az igen t. igazságügyminister ur is hozzájárult oly javaslathoz, hogy az egyes bíráskodásnak a királyi törvényszékeknél való alkalmazása egy fix időpontig — ha jól emlékszem — csak három esztendeig legyen érvényben. De amidőn a bíróságokról beszélek és midőn nagy örömmel állapithatom meg azt, hogy a birák javadalmazása legalább azt a mértéket elérte már, amely mellett a legnyoniasztóbb gondoktól megszabadulhattak, ugyanakkor meg kell emlékeznem az igazságszolgáltatás egy másik fontos szervéről, az ügyvédi karról is. Nagy sajnálattal kell itt konstatálnom, hogy a háború a forradalmakba trianoni béke és az ezekkel járó súlyos pénzügyi és gazdasági viszonyok a magyar ügyvédi kart a legválságosabb helyzetbe hozták. Az ügyvédi kamarák tudvalevőleg múlt év decemberében ünnepelték 50 éves fennállásukat. Amidőn félszázados működésükre visszatekintettek, az ez alkalommal volt országos ügyvédgyülés foglalkozott az ügyvédség mai szomorú helyzetével is s az országos ügyvédgyülés megbízásából az ügyvédi kamarák egy emlékiratot terjesztettek az igazságügyminister úrhoz. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) T. NemzetgyÖlés ! A karon kívül állónak is lehetetlen megilletődés nélkül olvasni ezt az emlékiratot. Ma is kétségkívül van szerencsés ügyvéd, aki szépen keres, aki vagyont is gyűjt, de a szépen kereső, tisztességesen megélő, vagyont szerző ügyvédek e kis csoportjával szemben áll a nyomorgó ügyvédek egész tömege, amely örül, ha a lakást és élelmezést szerényen fedezheti jövedelméből, de amely előtt valóságos probléma már a ruházkodás és a gyermekek nevelésének kérdése. Ez az emlékirat objektíve megállapitotta, hogy az ügyvédi kar anyagi boldogulásának gyökeres javulását csak az ország gazdasági és pénzügyi viszonyainak jobbrafordulásából várhatja. De azért rámutatott ez emlékirat azokra az óhajtásokra is, melyek a gazdasági viszonyok megváltozásáig is javíthatnak az ügyvédi kar helyzetén. Az ország gazdasági viszonyai mellett — amint erre az igen t. igazságügyminister ur is rámutatott — nagy mértékben hozzájárult az ügyvédség súlyos helyzetéhez az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága is, melyet még fokozott az 1921 : XXVII. te., mely a biráknak az ügyvédi pályára való átlépését megkönnyítette s másfelől az a körülmény is, hogy sokan léptek át áz ügyvédi pályára más közhivatalokból is olyanok, akik normálisabb viszonyok között nem is gondoltak volna arra, hogy az ügyvédi pályára térjenek át, s akik otthagyott állásuk évi február hó 5-én, csütörtökön. l?ö után ma is nyugdíjat élveznek. Végül szaporította az ugyveuek szamát az ügy v éneknek a megszauott termetekről csórnia iuagyaroi szagba vaio ozoniese is. ivj.muezek következménye az ügyvédi kar mai vaisagos iieiyzete. iNtmi ismétlem nt azokat az onajokat, amelyeket az említett emieknat az ügyvédség neiy zetenek javításai a leiemiiteit. Amidon ezt az emieiaratot az igen t. ígazsagugymimster ur megértő jóindulatába ajánlom, ez alh.aionim.ai esujjun ket kerüesie vagyok bátor meg röviden kitérni ; az egyik az Országos ügyvédi oyarnes iNyugdrjmtezet ügye, a másik pedig az ügyvédi kamarai-bíráskodás keruese. Ismert dolog, hogy az ügyvédek legnagyobb része a haboru előtt is csak igen szerény viszonyok között válhatott meg hivatássától, s hogy az ügyvédség igen széles rétegében nagy oromét váltott ki annak az igazan szeieny nyugdijösszegnek biztosítása is, amit az ügyvédi nyugdíjintézet lett volna hivatott az ügyvédek hairamaradottamak nyújtani. Ma mar ez a remény is illuziórussá vált a szomorú gazdasági és pénzügyi nelyzet következtében. Amidőn épen a szomorú pénzügyi viszonyok kozott annyian tudtak a konjunktúrák sokszor lelkiismeretien felhasználásával is nagy vagyonokat szerezni, amidőn az ügyvédi kar túlnyomó részénéi ez egyáltalán meg nem állapítható, amidőn az ügyvédi karnak több mint tiü^-a vett részt a háborúban, és a forradalmak alatt is a jobbara szegény sorsban levő ügyvédség túlnyomó nagy többsége hazaiías széliemének igazan lenyes tanújelét adta, mert a kar tagjainak ö7o-a ítéltetett ei a kommün alatti viselkedésért fegyeimiíeg vagy bíróilag, bár a kommunizmus az ügyvédséget a szó szoros értelmében kenyerétől fosztotta meg, akkor azt kell tartanom, hogy nemcsak méltányos dolog, de nemzeti éidek is, hogy a magyar szellemi életnek es a magyar igazságszolgáitatásnak ez a nagy tradicióju, fontos tényezője az állam részéről is olyan támogatásban részesüljön a nyugdíj kérdéséDen, aminőt ez a kar valóban megérdemel. Ez ügy iránt érzett nagy szeretettel, ajánlom ezt a kérdést az igen t. igazságügyminister ur kegyes jóindulatába. Ezer és ezer család sorsát érdekli ez a kérdés, amelyek a teljes bizonytalansággal néznek a szomorú jövő felé. A másik kérdés, amelyre az igen t. igazságügyminister ur ügyeimét még bátor vagyok felhívni : a kamarai bíráskodás kérdése, amelyet a kamarák olyan ügyekben óhajtanának gyakorolni, amelyekben a felek kölcsönösen alávetnék magukat a kamarák határozatainak. Ez a kamarai bíráskodás nemcsak az ügyvédi kart juttatná bizonyos jövedelemhez, de a rendes bíróságok munkáját is kevesbítené és így a bíróság szempontjából is mindenesetre megfontolás tárgyát képezhetné e kérdésnek óhajtott megoldása. Ami az igazságügyi törvényalkotás kérdését illeti, azon a meggyőződésen vagyok, hogy a nemzetgyűlésnek lehetőleg csakis olyan igazságügyi kérdésekkel kell foglalkoznia, aminőket sürgős és eminens állami érdekek hoznak előtérbe, vagy amelyek rendezését és megoldását a változott gazdasági és pénzügyi viszonyok teszik sürgősen és feltétlenül szükségesé. A gazdasági viszonyok teljesebb kialakulásáig épen ezért talán inkább károsnak, mint hasznosnak tartanám a polgári törvénykönyv kodfikálását és igen sajnálom, hogy ebben a tekintetben nem lehetek egy véleményen az előttem szólott illusztris jogászok véleményé-