Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. évi február M 5-én, csütörtökön. 177 hogy a pénzügyminister ur — aki a múltkor kijelentette, hogy a tisztviselői kar sehol sincs olyan rosszul fizetve, mint épen Magyarországon — szintén mindent el fog követni arra nézve, hogy ezen javíthasson, s ő, akinek szavai ilyen nagy méltányosságról tesznek tanúságot a magyar tisztviselői kar iránt, méltányolni fogja azokat a különleges érdekeket is, amelyek a birói és ügyészi státus fentartásához és további kiépítéséhez fűződnek. As elnöki széket Huszár Károly foglalja el. Hangot akartam adni ennek anélkül, hogy ez a hang talán disszonancia akarna lenni ebben a nagy, magas színvonalon folytatott: vitában, és azok után a jóindulatú kijelentések után, amelyek az igazságügyministeri és előadói székből elhangzottak. Tudom, hogy erre az igazságügyminister urnák nem volt szüksége, ez az ő kezdetben vallott felfogásával teljesen megegyezik, de akartam, hogy hallja a magyar birói és ügyészi kar, hogy a magyar nemzetyülés nemcsak szóban nyilvánított rokonszenvvel kiséri a magyar birák és ügyészek működését, hanem mindent el fog követni, hogy az ország pénzügyi helyzetének figyelembevételével kiémtse az alkotmánybiztositékot jelentő irói státusról szóló törvényt és ezzel kielégítse a magyar birói és ügyészi kar jogos igényeit. Ami már most az igazság agyi tárcának örvénvelőkészitő munkálkodását illeti, ha figyeljük az egyes kulturnemzeteket és azoknak törvényelőkészitő osztályát, meg kell állapitanunk, hogy kevés i gazságügyministerium rendelkezik olyan kiváló erőkkel a törvényei őkészités tekintetében, mint a mi igazságügyministeriumunk. Igen nagy kár, hogy mi mindig a külföld felé nézünk. így van ez az orvostudományban is: pedig a magyar orvosok szaktudása vetekedik az egész világ orvosainak szaktudásával, így vannak jogászszakértőink, kodifikátoraink is az igazságügy

ministeriumb an. Ezek az emberek annyira tanultak, olvasottak, olyan gyakorlottak, és a tudományos kiképzés tekintetében oly magas fokon állanak, hogy valóban büszke öntudattal kell rájuk tekinteni. Nem rajtuk múlt, hogy az igazságügy terén a jogalkotás folyamata bizonyos fokig- megállott, mert igen természetes, hogy az óriási módon megváltozott életkörülmények közepette szakadatlanul utána kellett kullogni a viszony oknak? azonkivül az igazságügyministeriumot mindig igénybeveszi a többi ministerium is, amennyiben a többi ministeT-ium összes törvényalkotása átmegy az igazságügyministerium törvényelőkészitő osztályán és meg kell állapítani, hogy ha ezen nem fut át, akkor meg is látszik rajta. Ez a törvényelőkészitő munkálkodás azonban nem az igazságügyministerium javára könyveltetik el, az igazságügyi tárca eredményeinek felülbírálásával, mert az igazságügyministerium nem mint kezdeményező szerepel ennél a nagy és sok időt igénylő törvényhozási munkánál. Itt van az oka annak, hogy a jogalkotásban bizonvos fokú szünetet látunk, amit a Curia elnöke is megemlített újévi beszédében ; de nagy örömmel hallottuk az ierazsásnigyminister úrtól, hogy a magyar polgári törvénykönyvre vonatkozó javaslat már legközelebb a nem^ets'yülés elé kerül; igy learaláhh a törvényalkotás terén mutathat majd példát ez a

# csonka ország arra, hogy bármilyen erőltető körülmények szabdalják is meg területi integritását mulandóan, a. magyar kultúrfölény teKinte lében ezek az országok egyáltalában nem tudnak versenyezni ezzei az országgal. Ha majd a nemzetgyűlés a mai igények színvonalának megfelelő magyar polgári törvénykönyvet meghozza, meg vagyok róla győződve, hogy ennek is nagyjelentőségű befolyása lesz a tőlünk elszakított országrészeken a jogviszonyok kialakulására. Mert hiszen voltaképen ma is a magyar jog után kullognak. Igen természetesen a magyar jog után kénytelenek menni, s ámbár több helyen vannak ellentétes törekvések ezt a nagy befolyást, a magyar kultúrfölény befolyását,, biztosítani kell az ilyen korszakalkotó, nagy törvénykönyv megalkotásával. Nagyon kérem még az igazságügyminister urat, hogy a valorizáció kérdésében a beterjesztendő törvényjavaslat ne legyen megint olyan, amelyre el lehet mondani, hogy : parturiunt montes, nascitur ridiculus mus. Koncedálom, hogy az állam financiális érdekei ebben a tekintetben korlátot szabnak, viszont azonban a magángazdaság kétségtelenül tekintetbe veendő a kérdés rendezésénél. Például a magántisztviselők nyugdíja, az özvegyi nyugdíjak és az árvák támogatása stb. tekintetében vannak olyan lehetőségek a valorizációnál, amelyeket anélkül, hogy megrázkódnék a magyar államháztartás belső egyensúlya, meg lehetne oldani azoknak a jogos igényeknek kielégítése végett, amelyek e tekintetben fenforognak az özvegyek, árvák és magántisztviselők körében. A mai helyzet lehetetlen. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni itt a nemzetgyűlésben, valahányszor ebben a kérdésben felszólalok, hogy amig a valorizáció tekintetében nem teszünk döntő lépést, nem fogjuk tudni helyreállítani a teljes bizalmat pénzügyeink iránt, amit pedig nem tudunk nélkülözni. A kereskedelmi törvény reviziója is rendkívül súlyos és égető kérdés. Különösen a mai nagy gazdasági válságban látjuk, hogy menynyire nem elegendő a jelenleg érvényben levő kereskedelmi tételes jog az élet körülményeinek elbirálására. Látjuk, hogy a kereiskedelmi törvény hiányosságait mennyire kihasználja a jelenleg néni reális mederben hömpölygő és a pillanatnyi nyerészkedési tendenciákat követő kereskedelmi irányzat. Ezért nekünk sürgős kötelességünk lenne a kereskedelmi törvényt részletes revíziójával legalább is enyhíteni a kereskedelmi életben mutatkozó nagy hiányokon és megakadályozni azt a rengeteg károsítást, amit a magyar kereskedelmi élet irrealitása a magyar vagyonnal szemben lépten-nyomon felszínre hoz. Hiszen a sajtóban olvashatjuk, hogy mindennap a leghihetetlenebb károsodások fordulnak elő, amelyek mind abból származnak, hogy a részvényjog nincs megfelelően szabályozva és hogy kereskedelmi törvényünk intézkedései hiányosak. Különösen részvényjogunkra kell rámutatnom a kodifikáció szükségességénél fogva. Minden kulturnemzetnél foglalkoznak már a részvényes kisebbségek jogi helyzetével. Elvégre nagy anyagi érdekről van szó. Például valaki 49%-ban bírhatja az anyagi érdekeltséget és egyáltalában nem jut befolyáshoz a magyar részvény jog keretéhen a többségben levő 5% -kai szemben. Koncendálom, hogy 1—2%-os kisebbségek nem olyan nagyjelentőségűéit, de ez 49%-nál is lehetséges, ha 51% van a túlsó oldalon. A részvénytársaságok életében mindenki főszemély, csak a részvényes lett mellékes sze26*