Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
176 A nemzet gyülés 371, ülése 1925. rozata, amely kijelenti, hogy az 1920. évi XX. te. 20. §-ában jelzett magasabb arányt a üzetésrendezésnél érvényesiteni kell. Ez bizonyos fokig megnyugtató lesz a magyar birói és ügyészi karra, bár nem fogja elnémitani azt a keserűséget, amelyet ezek a kis averziók az ő működésével szemben és az ő fizetésrendezésének kérdésénél előidéztek a birói és ügyészi karban. Kénytelen vagyok itt egy kérdéssel foglalkozni, hiszen a magam részéről mindig a lehető legnagyobb objektivitással tárgyaltam ezt. Ez az arány nemcsak azáltal rosszabbodott, hogy az ujabb fizetésrendezéseknél lényegesen rosszabboj dott az 1920. évi arány, vagyis jelentéktelenné vált, hanem azáltal is rosszabbodott, hogy a birák — természetszerű függetlenségéből kifolyólag — a karácsonyi jutalmakból nem kaptak. Kimondották, — amint ezt mindig érvényesítették is — hogy a biró és az ügyész igen természetesen jutalmat nem fogadhat el. Ez szintén indokolta, hogy az ő státusrendezésük, az ő fizetésük olyan módon legyen szabályozva, hogy az ilyen jutalmak kérdését nyugodt öntudattal nézhessék, mert hiszen megnyerik a kárpótlást az aránylagosan magasabb fizetés megállapítása utján. Az egész közszolgálati kar karácsonyi jutalmakban részesült, a birói és ügyészi kar pedig egy fillér karácsonyi jutalmat sem kapott. (Szabó József: A vármegyei tisztviselők sem kaptak!) Nem arról beszélek, mert ez nem volt általános karácsonyi jutalmazás; csak a központban lehetőleg egyes kiválóbbak kaptak, de a birói karban ezek sem kaptak. Ugyanazok szerint az elvek szerint, mint a közszolgálati alkalmazottak, ők nem kaptak jutalmat. De nem erról van szó, ezt csak a contrario hoztam fel. Ha tehát csak két ilyen jutalmazás van egy esztendőben, ez már a birói és köztisztviselői fizetés között fenforgó mai különbözetnek körülbelül 30% -át abszorbeálja. így természetesen a magyar birói és ügyészi kar státusának különleges fizetése illuzóriussá válik, mert a már is lecsökkentett arány most abszorbeáltatott a karácsonyi jutalmak elmaradása következtében. Ezért volt bizonyos nyugtalanság a magyar birói és ügyészi karban, amely látta ezt a törekvést s aggodalommal vette észre, hogy a legnagyobb jóindulat mellett is a gyakorlati kivitel tekintetében nagyon mostoha elbánásban részesülnek a kérdés pénzügyi vonatkozásában, mert hiszen igy gyakorlatilag nem olyan nagyjelentőségű a birói státus különböző fizetési kulcsa. Én a mai határozatot ebben a kérdésben is határkőnek tekintem és nagyon kérem az igazságügyminis ter urat, hogy a jövőben a fizetésrendezéseknél az arány javításának érdekében méltóztassék amúgy is ismert törekvéseit latbavetni. Tudom, hogy az ő részéről természetesen mindig megvolt a jóindulat, de az állam financiális érdekei és financiális eszközei magától értetődően bizonyos korlátot szabnak e kérdés elbírálásánál. Mégis nagyon kérem, hogy érvényesítse ezt a fontos nemzeti érdek megoltalmazása szempontjából hozott törvényt, amely alkotmánybiztosíték és amely nem közönséges fizetésrendezési törvény, hanem r integráns része a magyar alkotmányosságnak épen ugy, mint ahogyan a magyar birói függetlenség nélkül nem képzelhető el a magyar alkotmányos élet. Kérem, hogy ez az arány inkább a birák javára legyen kifejlesztve. Mindenekelőtt kérem az igazságügyminister úrtól, — mint ő már többizben ki is jelentette — hogy a jövőben is szíveskedjék odahatni, hogy a státustörvény ne csak a fizetések tekintetében, hanem a lakbérek tekintetében is kiépíttessék, hogy igy teljesen zárt egységként álljon a magyar birói és ügyészi kar az állam évi február hó 5-én, csütörtökön. közéletében és szigorú kötelességtudásával szolgálhassa azokat az érdekeket, amelyeket szolgálni hivatva van. Mert büszke öntudattal állapithatjuk meg, hogy a magyar birói és ügyészi kar rendületlenül, megvesztegethetetlenül, függetlenül áll a maga rongyaiban, a maga nélkülözési közepette is ebben a súlyos gazdasági válságban. Nem méltóztattak hallani egyetlenegy olyan esetet sem, hogy az a nélkülöző magyar biró ebben a súlyos gazdasági válságban megengedte volna vásároltatni az ő judiciumát. (Ugy van! Ugy van!) Ez olyan különleges dolog, olyan megbecsülendő nagy nemzeti érték, hogy ezt honorálni is kell gyakorlati szempontból. Honorálni kell, hogy ne is engedjük kitenni ezeket az embereket a kísértés lehetőségének. Ne engedjük az emberi jellemet folytonos próbáknak kitenni, hanem teljesitsük azokat a jogos kívánságokat, amelyek ebben a tekintetben a nemzet érdeke szempontjából kapcsolódnak össze a magyar birói kar státusának kérdésével. A lehető legnagyobb örömmel hallottam az igazságügy minister úrtól azt, hogy a curiai birák és curiai tanácselnökök várakozási idejét le fogja szállítani. Én ugyan a curiai tanácselnökök státusához tartozom, de nem beszélek haza ebben a kérdésben, mert ez engem egyáltalában nem érint, lévén már a legfelső fokban. Teljesen tárgyilagosan beszélhetek tehát erről a kérdésről. Ezzel nagy méltánytalanság fog megszűnni a curiai birák és euriai tanácselnökök fizetése tekintetében, akik három évi várakozási időhöz voltak kötve. A curiai biráknál és a tanácselnököknél ugyanis két fok van. A várakozás három évhez volt kötve, de mig az alsóbb fokban ez le volt szállítható két esztendőre, ha az^ illető kiválóan szolgált, addig a curiai biráknál és a tanácselnököknél nem. Nagy megnyugvással fogják ezt fogadni a magyar Curia és közigazgatási biróság birái, mert hiszen mind a kettőt egyformán érinti a kérdés, valamint a két legfőbb biróság tanácselnökei, ha a három évi várakozási idő leszáliittatik két évre. Ha jól emlékszem és jól vagyok informálva, az igazságügyminister ur legközelebb akar intézkedni ebben a kérdésben, megvan tehát a lehetősége annak, hogy a közel jövőben az eddig fennállott hátrány a curiai és közigazgatási birákra és tanácselnökökre vonatkozólag meg legyen szüntetve. E kérdésnél még egy szempontot vagyok bátor a t. minister ur figyelmébe ajánlani, azt tudniillik, hogy a fiskus olcsó pénzlehetőséget szerzett magának azzal, hogy a curiai tanácselnökök kezdő fizetését, amely a fennálló szabályok szerint 400 aranykoronával kellene hogy kezdődjék, — viszonyítva a ministeri tanácsosok, helyettes államtitkárok fizetéséhez, — nem 400, hanem csak 380 aranykoronánál kezdődik. Annak idején én is közbenjártam ebben a kérdésben, de lehetetlenség volt konkrét eredményt elérni. Már pedig ha ez az elv, akkor legalább az arányban érvényesüljön és ne 380, hanem 400 aranykoronánál kezdődjék a curiai birák fizetése. Nagyon kérem a t. minister urat, hogyha lehetséges, méltóztassék ezt a 20 aranykoronás differenciát megszüntetni, ami igazán nem sokat jelent, ha tekintetbe vesszük a curiai és közigazgatási birák csekély számát ; ez jelentéktelen összeg, de legalább elérjük vele azt, hogy ne legyen áttörve az elv. Kezdődjék a fizetés 400 aranykoronával és igy menjen fel a megállapított skálán. Ezt méltóztassék a t. minister urnák lehetővé tenni, s ha lehetséges, a státustörvénybe pótlólag felvenni. Kétségtelen dolog, hogy miután pénzügyi megterhelésről van szó, bizonyos tárgyalások szükségesek, de meg vagyok győződve arról,
