Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. részint pedig magában az adminisztrációban fészkelnek. A magyar bíróság sohasem politizált, haladt kötelesség!eljesitésének utján, de mindenesetre rá kell mutatnom arra, hogy a magyar birói kar működése egészen más elbirálás alá esik, és nem lehet összehasonlítások módján mérlegelni és elbírálni a birói kar működését. Én a magam részéről épugy, mint az igazságügyminister ur is hangsúlyozta, soha egy pillanatig sem akarnám alábecsülni a közigazgatásnak nagyjelentőségű működését, de a magyar birói működés egészen mástermészetü. Először is sokkal nagyobb felelősségérzetet igényel ; ő maga hozza Ítéleteit, azokért egyénileg felelős, működését talán csak az orvoséval tudnám összehasonlítani. Állandóan fokozatos önfejlesztést igénylő felelősségteljes munka ez, amelyet nem lehet az adminisztrációval összehasonlítani, hanem mint különleges működést, képzettséget kell elbirálás tárgyává tenni. Hiszen ha a külföldet nézzük, látjuk, hogy Angliában, Franciaországban és a többi kulturnemzeteknél a lehető legnagyobb igyekezettel akarják körülbástyázni a birói kar helyzetét és ezt elsősorban az anyagi és erkölcsi függetlenség tekintetében akarják lehetővé tenni. Ez ma különös jelentőséggel bir Magyarországra nézve is. Nagy kataklizmák után, óriási gazdasági válságban változni szoktak az életkörülményei. A jog maga természetesen nem öncél, mert öncél az isteni erkölcs megoltalmazása, természetes öncél a nemzeti érdekek megoltalmazása. de magában véve a jog hivatott arra, hogy az életkörülmények után alakuljon, folyjon és változzon át, mert hiszen csak az a kötelezettsége, hogy az életkörülmények alakulásával, az erkölccsel és a nemzet érdekeivel ellenkező alakulási folyamatot lehetetlenné tegye. Az élet körülményei szerint alakul, de amint emlitettem, nagy gazdasági válságokban, óriási nehézségekben jelentkeznek az ujabb életkörülmények, amelyeknél egyszerűen megáll az igazságszolgáltatás tételes rendelkezése, mert hiszen anynyira kazuisztikus nem lehet egy nemzet törvényhozása sem, hogy az élet minden egyes körülményeire vonatkozólag egyaránt alkalmas jogszabályokkal szolgáljon az igazságszolgáltatásnak. Ebből következik, hogy a birói kondíciónak ilyen változások után óriási jelentősége van. Voltaképen ő formálja, ő alakítja a jogot az élet körülményeinek megfelelően Igen természetes, hogy minden újonnan működő jogforrás a legmélyebben belenyúl a nemzet anyagi és erkölcsi érdekeibe. Ha tehát ezt nem tesszük teljesen függetlenné, ha nem bástyázzuk körül az anyagi és erkölcsi függetlenség minden kellékével, akkor csak a nemzet érdeke fogja megsinyleni az ebből a körül nem bástyázott, anyagilag nem független birói kondícióból folyó esetleges károkat. Ezért üdvözölte annak idején a magyar birói és ügyészi kar nagy örömmel a státustörvényt, az 1920. évi XX. tcikket. A státustörvény számolt a birói működés különlegességével, számolt az ehhez fűződő nagy nemzeti érdekekkel és külön szabályozta a birák fizetését. Bizonyos arányt állapított meg már akkor a birák és a közszolgálati alkalmazottak fizetése között. Az előadó ur is rámutatott, a minister ur is rámutatott arra a bizonyos sajnálatos és meg nem magyarázható averzióra, amely a^ közigazgatási ágazatokon belül ezzel a jogos és a nemzeti érdekeket képviselő külön státustörekvésekkel szemben állandóan jelentkezett. Mindig téves összehasonlításokból indultak ki, abból, hogy ők is érdemleges munkát végeznek, amit soha kifogás vagy kétség tárgyává nem tettek. így végre az 1920. évi XX. törvénycikkben bizonyos NAPIZÓ XXIX. évi február hó 5-én, csütörtökön. 175 nagylelkű elhatározásból kifolyólag lehetővé tétetett, hogy külön státusba Boroztassanak a magyar birák. De ez a státustörvény sem voit teljesen tökéletes, mert nem különítette el teljesen a birói és az ügyészi kart, amennyiben csak a fizetést állapította meg külön, de a lakbérek tekintetében a köztisztviselői lakbéreket hagyta meg, vagyis nem volt szilárdan körülzárt státus, külön fizetéssel és külön lakbérrel. Ezért nagyon jogos kérelme és törekvése a magyar birói karnak ^az, hogy ez a státustörvény egészíttessék ki olyan értelemben, hogy ne csak a fizetés: hanem a lakbér is a státus keretén belül a birói és az ügyészi karra nézve egészen különleges szabályok szerint állapittassék meg, hogy így összehasonlítás köztisztviselők és birák között ezen a réven ne legyen lehetséges, hanem a birói és ügyészi kar mint zárt státus jelentkezzék az ország életében. Nagyon jól tudom és látom azokat a nagy küzdelmeket, amelyek a státus tekintetében folynak és a státus fentartása érdekében igazán a lehető legnagyobb elismeréssel fogadja a magyar birói kar az igazságügyminister urnák előző férfias kijelentését, hogy kabinetkérdésnek tekinti a státuskérdés ügyét s ez rá nézve noli me tangere. Kernelem, hogy az a kis averzió, amely az egyes hivatalok bürokratizmusában, a poros akták között ott kavarog, meg fogja hallani a magyar igazságügyministernek ezt a férfias kijelentését . és ahhoz fogja magát tartani, amikor a jövőben a birói és ügyvédi kar jogos érdekeinek kielégítéséről lesz szó. E tekintetben mindenesetre nagyjelentőségűnek tartom a Ház mai határozatát is. Annak idején ugyanis az 1920. évi XX. te. bizonyos arányt állapított meg a közszolgálati alkalmazottak és a birák fizetése között. Ez a bizonyos averzió ezt nem tűrte és minden fizetésrendezésnél csökkentett ezen az arányon a birák hátrányára. így következett be az, hogy a legutolsó, arany paritásos fizetésrendezésnél lényeges eltolódás állott be a birói és ügyészi kar hátrányára, mert az az arány, amely ma megvan a köztisztviselők fizetése és a birák és ügyészek fizetése közölt, nem azonos azzal az aránnyal, amely az 1920. évi XX. tc.-ben megállapított birói fizetések és az egyéb köztisztviselői fizetések között megvolt. Tehát már in peius történt a birói és ügyészi karra nézve nagyjelentőségű változás: leszállították ezt az arányt ugy, hogy ma sokkal kisebb a különbség a birói és ügyészi fizetések és a köztisztviselői fizetések között, mint volt az 1920. évi XX. tc.-ben. Nem csodálkozom a magyar birói és ügyészi kar aggodalmán, amikor látják, hogy az a bürokratikus averzió következetes ostromát a ministeri székek változása mellett is állandóan folytatja csüggedés nélkül, mint egy szu, mig végül is konkrét eredményeket ér el, mert elérte azt, hogy az egész státustörvény alapgondolata, hogy t. i. külön szabályoztassanak a birói fizetések, végül is gyakorlatilag meg fog dőlni az aránynak ilyen fokozatos és rohamos leépitése következtében. A mai határozat azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés állj-t kiáltott ezeknek a törekvéseknek. A nemzetgyűlés kijelentette, hogy ezt az arányt fentartandónak tartja. Igen természetes, hogy észszerű ut csak az lehetne, hogy az 1920. évi XX. tc.-ben megteremtett aránynak kell érvényesülnie a tisztviselői és birói fizetések tekintetében. Miután tudomásom szerint fenforog az az eshetőség, hogy ujabb fizetésrendezés lesz,— amit szívből kívánok is s amit a közszolgálati alkalmazottak érdekeben a legmelegebben támogatok — ennél a fizetésrendezésnél már nem lesz lehetséges esetleges rosszabbodás az arány tekintetében, mert hiszen itt van a magyar nemzetgyűlés mai hatá2ß