Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
Ä nemzetgyűlés 371. ülése 1925. nekik mégis bizonyos rekompenzáeiót tudunk nyújtani a várakozásért. A birósági és az ügyészi résszel végezve, tovább kivánok menni a jogszolgáltatási intézmények során és foglalkozni akarok még az ügyvédi és a közjegyzői intézménnyel. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Ha összehasonlitom az ügyvédek békebeli számát mai számukkal, ugy azt állapithatom meg, hogy békében Nagy-Magyarországon volt 8941 ügyvéd s ezzel szemben ma csonka Magyarország területén van 5641 ügyvéd. Már mondottam, hogy csonka Magyarország népességének száma Nagy-Magyarországéhoz viszonyítva 43*6%, és igy megállapíthatom, hogy körülbelül 1700-al több ügyvéd van ma csonka Magyarországon, mint amennyi tulaj donképen százalék szerint a népességhez arányitva kellene hogy legyen. Ez roppant súlyos probléma, mert az ügyvédség kérdése kezd szinte szociális kérdéssé válni, aminek terhét valamennyien érezzük. Az igazságügyi kormány mindent megtett abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést ne mint szervezeti kérdést, hanem mint szociális kérdést kezelve, az ügyvédség helyzetét nehézzé ne tegye, ellenkezőleg, azt lehetőleg elviselhetőbbé tegye. A polgári és büntető-értékhatárok felemelésénél figyelemmel volt mindig arra, hogy ez utóiérje a pénz értékének hanyatlását. Itt volt egy lényeges kérdés, hogy t. i. amig a per-értékhatárt és a büntetőértékhatárokat tizezer szorzószámig emelte, addig az ügyvédi kényszernél megállapított szorzószámot csak 500-ig, épen abból a szociális indokból, hogy az ügyvédség exisztenciáját máról holnapra tönkre ne tegye. Itt kapcsolódik bele ebbe a kérdésbe az ügyvédjelöltek kérdése. Itt ugy áll a helyzet, hogy ügyvédjelölt percentualiter valójában kevesebb van csonka Magyarországon, mint amennyinek aránylagosan lennie kellene a békebeli nagymagyarországi állapottal szemben, mert itt az arányszám 39*6%. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez az ügyvédjelölti kérdés belejátszik az ügyvédek helyzetének a megoldásába is. Nevezetesen az ügyvédjelöltek és a birósági előkészitő szolgálatban lévők hozzám fordultak azzal a kérdéssel, hogy könnyitsem meg a számukra az ügyvédi vizsga letételét akképen, hogy gyakorlati idejüket szállítsam le és a vizsgát osszam meg. Kötelességszerüleg beszámolok a t. Nemzetgyűlésnek arról az elhatározásomról, hogy én ezt a kérést nem teljesítettem és teljesíthetőnek nem is tartom azért, (Helyeslés johbfelől.) mert amint rámutattam, az ügyvédek szálam nagyobb, mint amennyinek csonka Magyarország területére esnie kellene. (Szabó Sándor : Kétszer annyi!) Én tehát nem tehetek olyan intézkedéseket, amelyekkel a fiatalságot még mindig erre a pályára csalogatom, hanem inkább arra kell törekednem, hogy a fiatalságot erről a pályáról elriasszam. (Helyeslés.) Mert az én véleményem az, hogy ezt az országot csakis takarékoskodással, csakis minden kiadásunknak megszorításával menthetjük meg és állithatjuk ismét gazdaságilag talpra. A kiadások megszorítását pedig, különösen a szervezeteknél, az adminisztrációnál látom elérhetőnek és épen ezért, minthogy a jogi fakultás szolgáltatja az adminisztráció számára az anyagot: a fiatalságot ettől a pályától el kell riasztanunk, mert ha valahol lesz redukció, az — ismétlem — elsősorban az adminisztrációnál várható s ha mi szaporítjuk az adminisztrációra készülő fiatalság számát, akkor ezzel ismét egy olyan szociális problémát idézünk fel, amelynek megszüntetése nagyon nehéz lesz. (Rováts-Nagy Sándor : Miért tartunk négy egyetemet?) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezen elhatározásoméit február hó 5-én, csütörtökön. 173 hoz támpontot adott az a statisztikai adat is. hogy amig Nagy-Magyarországon a jogi fakultásra beiratkozottak száma 5520 volt, addig a mai esonka országon 3863 a beiratkozottak száma, tehát a 43%-on felül ez 69%, amit ez a csonka Magyarország jogászokban el nem bir. (Kováts-Nagy Sándor: Ide jönnek a megszállott területről tanulni a magyarok!) Ez volt az oka annak, hogy én arra a ride»' álláspontra voltam kénytelen helyezkedni, hogy az ügyvédjelöltek kérését a vizsga megkönnyítését illetőleg nem teljesíthetem. Most még a közjegyzői intézményről akarok beszélni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt nagyon nehéz helyzet előtt állunk. Nevezetesen be kell számolnom arról, hogy 24 olyan menekült közjegyző van csonka Magyarország területén, aki eddig még elhelyezkedni nem tudott. Azt hiszem, igen t. képviselőtársaim is tudják, hogy ez olyan égető kérdés, amelyet mindenképen meg kell oldanunk. Én arra az elhatározásra jutottam, hogy e menekült közjegyzők elhelyezése érdekében új állásokat kreálok. És itt hangsúlyozottan ki kell lelentenem, hogy csak a már ittlevőkről beszélek, mert nem akarok csábító hangokat hallatni a megszállott területekre, a tekintetben, hogy »gyertek, én el foglak helyezni titeket«. (Helyeslés.) Azokat, akik ezután jönnek az elhelyezés kérdésében, semmi jóval sem biztathatom, és csak azokkal számolok, akik itt vannak, az ezután bejövöket — ismétlem és hangsúlyozom — el nem helyezhetem, a már ittlevőkre nézve azonban elhatározásom, hogy részükre új állásokat kreálok. Én tudom azt, hogy amikor új közjegyzői állásokat állitok fel, akkor egy-egy stallumban lévő közjegyző kenyeréből egy darabot török le a. másik számára, (Kovács-Nagy Sándor: Fő, hogy mind a ketten meg tudjanak élni!) de kénytelen vagyok ezt megtenni. (Helyeslés.) Nem mondom, hogy nem kellő körültekintéssel teszem ezt meg; kétszeri statisztikai adatok alapján fogok dönteni ebben a kérdésben, hogy hol és miképen állítsak fel közjegyzőséget. (Helyeslés.) De tartozom még eggyel a már állásban lévők megnyugtatására; tartozom annak kijelentésével, hogy minden szándékom az, hogy ha a most, a menekültek elhelyezésére rendszeresített közjegyzői állások természetes módon megüresednek, akkor azokat meg fogom szüntetni. (Helyeslés.) De ugyanez áll a köz jegyzőhely éltesekre is, mert a helyzet az, hogy a közjegyzőhelyettesek a kommün bukása óta a menekültek érdekében mindig mellőztettek. Idős, szinte már az öregségfelé haladó közjegyzőhelyettesekről van szó, akiknek önállósitását, családalapítását lehetővé kell tennem, ezeknél a kinevezéseknél tehát őket is számításba kell vennem; szóval egy normál helyzetet kell teremtenem ebben a kérdésben, hogy elkövetkezzék az az idő. hogy a természetes megürülések folytán ki tudjam elégíteni azokat a fiatalokat is, akik később a közjegyzői pályára óhajtanak lépni. A jogszolgáltatási intézményekről ezeket akartam elmondani. A költségvetés pecuniális részével az igen t. előadó ur foglalkozott. Itt én csak egy témát akarok felhozni, nevezetesen az igazságügyi tárca bevételének kérdését és itt is speciálisan a rabmunka kérdését. Igen t. Nemzetgyűlés! Amint az előadó ur rámutatott, a rab-élelmezés kérdése az elmúlt időben igen nyomasztó volt és ez késztette az igazságügyi kormányzatot arra, hogy a rab-élelmezésről lehetőleg önmaga gondoskodjék. Az igazságügyi kormány ezt két irányban igyekezett megvalósítani. Nevezetesen a nagy letartóztatás", intézetek-