Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

À nemzetgyűlés 371. ülése 1925. beállitható legyen. Képviselőtársaim közül többen már az általános vita során szóvá tették ezt a kérdést. Ez kétségtelenül szociális kérdés, amely szoros összefüggésben van az ügyvédek jelenleg folyton romló helyzetével. Ne méltóztassék az ügyvédi kart olyannak tekinteni, mint amely tisztán lukrativ foglalkozást ííz, hanem olyannak, amely igen sokszor a közérdeket képviseli. Méltóztassék a szegényjoguak pereinek ellátását, az illetékek saját felelősségre való beszerzését, a közvédői tisztnek jóformán semmiért való ellátását és még számos olyan működést tekinteni, amelyben az ügyvéd nyilván közfunkciót lát el. Ez az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet arra szolgál, hogy azokat az elaggott vagy keresetképtelenné vált ügyvédeket, akik talán kitűnő jogászok és jó ügyvédek voltak, de nem volt meg bennük az az érzék, hogy anyagi helyzetüket kellőképen megalapozzák, kifejtett közfunkciók ellenértékeképen valami igen szerény gyámolitásban és segítségben részesítse. Áttérve a beruházásokra, amelyekre — mint már előbb bátor voltam emliteni - össze-vissza 360.000 aranykorona van beállítva, meg kell állapitani, hogy ez igen kevés, de indokolva van az igazságügyi kormányzat körülményeivel. Az igazságügyi kormányzat eddig nagy gondot forditott igazságügyi épületek épitésére, de őszintén megvallva, a jelenlegi igazságügyminister ur ezt nem teheíi meg, hiszen az előirányzatnál jóval jelentékenyebb összegeket tudna beruházni, hiszen nem csupán törvénykezési épületekről, hanem más számos olyan intézményről is kell gondoskodnia. Elsősorban a fiatalkorúak védelmét célzó intézményekre célzok. A vádhatóságról sok mondanivalóm nincs. Itt csak egy tételt emelek ki, a büntetőeljárási költségek igen tekintélyes emelkedését, ami azzal függ össze, hogy az utazási költségek, a szakértődijak, tanudijak is emelkedtek. Nehogy itt is póthitelekhez kelljen nyúlni, olyan nagy összeget kellett beállítani, amely a büntetőeljárás során megítélendő költségek fedezésére alkalmas. A büntetések végrehajtásánál szintén meglehetős erős emelkedést látunk. Ennek megvan a maga jó oka. Mint méltóztatnak bölcsen tudni, a szanálási javaslatokkal kapcsolatban akként rendeztük a tisztviselői illetményeket, hogy a legfelső kategóriában emeltük békebeli viszonylatban a legkevésbé alacsony kategóriákban erősebben az illetményeket, úgyhogy ma ezekben még a 60—70%-át is elérik a békebeli fizetéseknek. A büntetések végrehajtása címénél az igazságszolgáltatási tisztviselőknek épen ezek a Uegalacsonyabb kategóriái szerepelnek, amelyeknek fizetése legjobban emeltetett. Emellett még egy egészen speciális körülmény az, hogy az 5000-es számú tavalyi rendelet megengedte a katonai szolgálat beszámítását, ami tudvalevően épen a fogházőröknél igen tekintélyes különbséget jelent, úgyhogy e szolgálat beszámítása folytán itt tekintélyes kiadás-többlet mutatkozott. A rablétszámot illetőleg már bátor voltam megemlíteni azt, hogy, sajnos, az most majdnem azonos a békebeli rablétszámmal. A fejenkinti költség azonban — bár a békebeli viszonyokkal szemben ugy az élelmezés, mint a ruházkodás terén az aranyparitást jóval meghaladó drágulás állott be — mégsem növekedett. Hogy igy történhetett, ennek csak az a magyarázata, hogy az igazságügyi kormányzat — ismétlem, amit már mondtam — mindent elkövetett, hogy gazdasági szolgálatát tökéletesítse. Célzok elsősorban az igazságügyi kormányzat gazdasági üzemeire. Mint méltóztatnak tudni, az igazságügyi gazdasági szolgálat az 5. cím alatt szerepel, amely úgyszólván teljesen összetartozik a 4. címmel. Rövid vonáévi február hó 5-én, csütörtökön. 169 j sokkal ismertetem tehát azokat az intézményeket, amelyek az igazságügyi szolgálatba gazdasági szempontból be vannak kapcsolva. Az igazságügyi kormánynak több nagy bérlete van. Agrárállamban, mint nálunk, ahol a bűnözőknek is százalékszám szerint nagyobb része agrárius, ezek a bérletek a bűnözők foglalkoztatására kitűnően beválnak. Emellett, minthogy természetesen saját rezsiben termelnek mindent, a rabok élelmezése tekintetében is nagyon előnyös gazdálkodási rendszert tudtak bevezetni, amelynek eredménye az lett, hogy — az egyéni rabtartási költségek lefelé szálltak. A rabok ipari munkáltatását illetően — ez elég kényes kérdés, amelyről sokszor volt szó —itt csak azt jegyzem meg, hogy a munkavállalkozásnál a ministerium mindig ragaszkodik a versenytárgyaláshoz. Nem lehet tehát azzal sem meggyanúsítani, hogy bizonyos protekciós ajánlatok vétetnek először figyelembe. Az igazságügyi kormányzat a rabokat vidéken nemcsak a saját bérletein, hanem más birtokosok, illetve bérlők birtokán foglalkoztatja. Igaz, hogy ez csak szórványosan mutatkozik, de kétségtelen, hogy ezzel az eljárással vigyázva is kell bánni, mert arra is nagyon figyelni kell, hogy a vidéki mezőgazdasági proletariátus, különösen ott, ahol a munkaalkalom úgyis csökken, ne deteroráltassék helyzetében azáltal, hogy a munkaalkalomra való kilátás még rosszabbá válik a raboknak alkalmazása révén. Minthogy azonban — ismétlem — a rabok ilyen felhasználása a mezőgazdaságban igen csekélymérvü, ettől a veszélytől, legalább egyelőre, nem kell tartani. A fiatalkorúak bűnözése elleni védelem egyik büszkeségünk. Ez már a régibb igazságügyi kormányzat műve. Elsősorban Balogh Jenő volt igazságügyministert kell itt megemlítenem, akinek ennek kifejlesztésében döntő szerepe volt. E tekintetben merem állítani, hogy még nemzetközi viszonylatban is megálljuk a versenyt, és intézeteink, az aszódi, esztergomi és székesfehérvári fiunevelőintézetek, a budapesti átmeneti otthon és a rákospalotai nevelőintézet bűnöző, illetőleg bűnözésnek kitett leányok részére, ezek mind európai nivón állanak és minden tekintetben megfelelnek annak az elvnek, hogy az igazi jó állami igazgatás nem repressziókban, hanem prevencióban áll. Itt talán már csak az igazságügyministnriumban alkalmazott bírák címét keli említenem, inkább a teljesség, mint a fontosság szempontjából, mert jelenleg az összes birák berendeltek. Csak egy ilyen státusbeli biró van az igazságügyministeriumban, a többi pedig berendelt külső bírósági erő. A nyugdijak tekintetében meg kell állapitanom azt a különbséget, amely minden más tárcánál egyformán megállapítható, hogy itt is nagy emelkedés van. Relativ számban mutatkozik ez, aminek megvan a magyarázata, az, hogy a megcsonkított Magyarország nyudíjasainak száma általában sokkal nagyobb, mint volt a NagyMagyarország nyugdíjasainak száma. Itt kell megemlitenem utolj létszámapasztottakat is. A létszámapasztás tekintetében megemlítem, hogy a bíráknál — minthogy a bírák közül senkit B-listára helyezni nem lehet — nincs létszámapasztás. Létszámapasztás tehát csak az igazságszolgáltatás többi ágazatában volt. Idetartozik 272 nyugdíjas és 116 olyan alkalmazott, aki végkielégítést kapott, összesen 388. E számok ismertetése után befejezésül most már csak egy-két szót kell szólnom a birák működéséről. Már beszédem elején bátor voltam utalni arra, hogy a magyar bíróságot, amely bizony ki volt téve a forradalom iszonyú táma25*