Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

A nemzetgyűlés 368. ülése 1925. szolgálatába azt a tekintélyt, amellyel ők rendel- I kéznek, azt az apparátust, amely az ő irányi- | tásuktól és parancsszavuktól függ, és tegyék köte- I lességévé mindenkinek, aki a kormányzattal : valamiféle összefüggésben és vonatkozásban van, j hogy ezeket a szociális szempontokat és ezeknek szolgálatát tartsák elsősorban kötelességüknek. Én biztositom a t. ministerelnök urat, hogy ebben az esetben azt az egységet sokkal hamarabb fogja tudni létrehozni, mint ha erőszakos rendszabályokkal a politikai életben ugy akar könynyebbséget szerezni magának, hogy házszabályokat alkottat, amelyeket a^ politikai életnek nagy része ismételt kijelentése szerint el nem ismer, hogy erőszakos választási rendszert inaugurál, hogy a gyülekezési és egyesülési jog elkobzásával sújtja azokat, akik eboen a nemzeti egységben a mai elgondolás szerint valami képen ugy érzik, hogy nem eléggé találják meg a maguk megfelelő elhelyezkedését. Mert ha a kormány abból indulna ki, hogy azokra vetné a szemét, akik a legtöbben vannak ebben az országi an igazságtalanul elnyomva, a maguk munkájának igazságos gyümölcsétől megfosztva, és azt mondaná, hogy ezeket a problémákat pedig kormányzati programmá teszem és én fogom megoldani : akkor nyugodt lehet a kormány abban a tekintetben, hogy a legmesszebbmenőén megnyerné a dolgozó néptömegek bizalmát és ennek a bizalomnak révén azután a többi, mint a társadalmi, a felekezetközi és a politikai béke, a nemzet erőinek összefogásába nemzeti öntudat emelkedése, a nemzet gazdasági gyarapodása, mind hozzáadatnék néki. A kormánynak el kell ismernie, hogy nincs más^ igazi átható eszme, nincs más igazi összetartó kapocs a széles néprétegek között, mint csak a munkának keresztény értelemben vett megbecsülése, mint a megbecsülés konzekvenciáinak levonása, mint csak a keresztény szolidaritás megvalósítása. Ebben a tekintetben rosszul szolgálja a felállított posztuláíumoí, amikor liberális irányban orientálódik, mert nyilvánvaló, hogy a liberális orientáció azt jelenti, hogy az egyén érvényesüljön elsősorban, az egyénnek elsősorban való érvényesülése pedig sok más egyén elnyomását jelenti ; rosszul cselekszik, ha azt hiszi, hogy konzervatív irányban fogja ezt az egységet létrehozhatni, mert a konzervativizmus azt jelenti, hogy a meglevő állapotokat akarja konzerválni, már pedig a meglevő állapotokkal szemben a nemzet nagy része, nagy sokasága teljes joggal elégedetlen és ezek konzerválásába belenyugodni nem tudna. Viszont ha ezt ugy akarná szolgálni, hogy az osztályharc alapján álló szociáldemokráciával paktál és azzal akar kibékülni, nyilvánvaló, hogy ismét csak rosszul szolgálja ezt a posztulátumot, mert az osztályharc épen tagadása az összefogásnak, a békének és az egységnek. De ha elgondolja a kormány, hogy az ember, a teremtésnek legigényesebb lénye, aki létének első pillanatától fogva utalva van arra, hogy mások munkaeredményét használja fel, amikor étkezik, amikor ruházkodik, amikor lakik, amikor szerszámot vesz a kezébe, amikor szellemileg foglalkozik, és elismeri, hogy ezzel a munkaeredményfelhasználással szemben áll az a kötelezettsége, hogy viszont megfelelő munkaeredményeket tartozik termelni, hogy tehát áll a munkának, a dolgozásnak kötelezettsége; ha a politikában elismeri Szent Pál apostolnak mondását, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, ha megfordítja ezt az érmet és megnézi a másik oldalát is, amiből az következik, hogy aki tehát dolgozni akar, annak legyen mit ennie, legyen hol dolgoznia, legyen munkaalkalma, hogy a dolgozási kötelezettséggel szemben áliitsa fel a munkához való évi január hó 30-án, pénteken. 11 jogot is és biztositsa mindig a munkaalkalmakat is : akkor a kormány szociális politikát fog inaugurálni és megtalálta a társadalmi kérdések magvát, és ha ezt a csomót igyekezik: maga kibogozni és a maga hatalmával és tekintélyével megoldani, akkor szolgálja igazán a társadalmi összefogásnak és megbékü esnek a gondolatát. Ebben a tekintetben kötelességemnek érzem a kormány figyelmét felhívni arra, hogy ha ilyen mélyreható célokat akar elérni, ha a nemzet egységesítését akarja elérni, akkor nemcsak mai politikájával kellene felhagynia, hanem azzal is meg kellene békülnie, hogy itt bizonyos szociális pepecseléssel nem fog sokra menni, hanem meg kell a munkát szerveznie, a munka keresztény felfogásából eredő konzekvenciákat kell az életbe átültetnie, ami magával hozza azt, hogy a munka szabadságát organizáija, hogy lehetetlenné tegye, hogy valakit munkahelyébői akár egyesek, akár szervezett tömeg, akár munkások, akár munkaadók jog nélkül és ok nélkül kiüldözzenek, hogy lehetetlenné tegye, hogy aki dolgozni akar, annak ne legyen hol dolgozni, hogy lehetetlenné tegye azt az állapotot, hogy van ebben az országban sok erőteljes ember, aki ég a vágytól, hogy magát és családját munkájából, tisztességes keresetéből lássa el, de nem kap munkát, pedig van ebben az országban tiz- és százezer holdszámra föld, vannak kilométeres utak, vasutak, mocsarak, szikek és rétek, mindenféle munkaalkalmak. Azért mégis azt mondják annak a munkára kárhoztatott szegény embernek, hogy dolgozzál, mert máskép nincs jogod enni, tisztességes munkával keresd meg mindennapi kenyeredet, mert ha csavargáson fognak, internáltatlak, dologházba küldelek és ha mindennapi kenyeredet lopással akarod megkeresni, akkor becsukatlak, de az állam nem vonja le a további konzekvenciákat, hogy ezzel a munkára kész, munkára kötelezett és kárhoztatott nagy sokasággal szemben áll egy olyan társadalmi berendezkedés, a magántulajdon alapján, amelyet én helyeslek, amelynek védelmezője vagyok. (Zaj) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Haíler József : ... Van a magántulajdon alapjára helyezkedett olyan társadalmi berendezkedés, amely hiába látja maga előtt ezeknek a munkára szorult és munkára kész embereknek tömegeit, nem érzi azt a kötelességet, hogy a munkásokkal szemben azt gyárat^ kinyissa, hogy a munkásoknak a munkalehetőségeket megteremtse, mégpedig az egyik a gyár, a birtok ugy, hogy a termelést mennél belterjesebbé tegye, s ennek a belterjes termelésnek érdekében a technika minden vívmányát felhasználja; a másik, az állam pedig ugy, hogy ott, ahol a magántevékenység csődöt mond, ő álljon elő és teremtsen munkaalkalmakat még akkor is, ha e munkaalkalmak költségeire meg kellene terhelnie a nemzeti vagyont, mert először van szükség megélhetésre és csak azután kerülhet sor vagyonszerzésre. Ebben a tekintetben a kormány szintén nem tett még semmiféle kezdeményezést. Nem tett semmiféle kezdeményezést abban a tekintetben sem, hogy azoknak a munkásoknak, akik a munkaalkalomban benne maradhatnak a terror ellenére, azoknak a munkásoknak, akik a munkaalkalomhoz hozzá tudnak jutni, a munkaalkalmak állami biztosítása nélkül is ezeknek a tényleg dolgozó munkásoknak biztositsa az ő munkájuk igaz és megérdemelt díját és bérét. Ebben a tekintetben teljesen elmulasztja azt a feladatot, hogy az állam épen ugy álljon ott a munkás mellett, mikor az munkaszerződést köt, mint ahogy ott áll a munkaadó mellett annak támogatójaképen, amikor arról van szó, hogy a renitens munkást a munkája teljesítésére szor