Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371, ülése 1925. évi február hó 5-én, csütörtökön, 153 az improduktív tételeknél, ennél az improduktiv fejezetnél nem lehet érdekünk az, hogy a költségvetési év végén feleslegek álljanak rendelkezésünkre. Ebből a szempontból kell ezt a kérdést vizsgálnunk, mert nagyon ügyelnünk kell arra, hogy amikor a többi tárcák általános kiadásainál, egyes tételeinél minden rendelkezésre álló eszközzel redukciót igyekszünk elérni, akkor ne mérjünk túlbő kezekkel máshol. Tekintettel a költségvetési keret szűk voltára és tekintettel arra, hogy a legsürgősebb állami, szociális és kulturális feladatainknak ebben a költségvetési évben épen a költségvetési hitel elégtelensége folytán nem tudunk eleget tenni, azon kell lennünk, hogy ennél az improduktiv fejezetnél ne álljanak majd rendelkezésünkre feleslegek a költségvetési év végén. Be kell vallanom, hogy épen az államadóssági fejezet rugói azok, amelyek leginkább el vannak rejtve azok elől, akik ezekkel a kérdésekkel nem hivatalból foglalkoznak. Bár ennek a fejezetnek a rugói leginkább el vannak rejtve előlünk, én vizsgálódásaim során arra a meggyőződésre jutottam, vagy helyesebben mondva, olyan érzések támadtak bennem, hogy azt merem hinni és azt érzem, hogy 467 milliós közigazgatási költségvetésünkben az 56 millióval szereplő államadóssági szolgáltatás ^ kötelezettség egy kissé túl bőkezűen van előirányozva s ezzel szemben viszont az az érzésem, hogy az előirányzott 9 milliónyi bevételi tétel pesszimisztikusan van beállitva. Azt hiszem, kedvezőbb eredményeket lehetne elérni és a keletkező feleslegeket más fontosabb állami feladatok megvalósítására lehetne effektive felhasználni. Sorra vettem ennek a fejezetnek a címeit s összes rovatait és alrovatait, engedje meg tehát a t. Nemzetgyűlés, hogy a tanulmányozottak sorrendjében néhány tiszteletteljes megjegyzést tehessek, néhány tiszteletteljes észrevételemnek adhassak kifejezést és néhány tiszteletteljes kérdést intézhessek a pénzügyminister úrhoz. Az első cím 2. rovata alatt a francia egyezményekből folyólag a székesfővárosért és a Jelzáloghitelbankért fizetendő tartozások összege 134 millió frankkal, a magánosokért fizetendő tartozások összege pedig 40 millió frankkal szerepel, aminek konszolidálása folytán a folyó költségvetési évre kamatok fejében cirka 3 millió aranykorona van előiránzozva. Tudom azt, hogy a békeszerződésből folyólag az állam ezekért az adósságokért szavatol, de bizonyos az is, hogy az államnak e szavatosságából folyólag a közvetlen adósokkal szemben, ha nem is teljes, de legalább is részbeni visszkereseti joga van, amit egyébként az előadó ur is meg dia pitott előadása során. Feltehető tehát az a kérdés, hogyan van az, hogy amikor a 3. rovat alatt szereplő angol elearing-tartozásokkal szemben a rendkívüli bevételeknél a magánosok részéről lényeges megtérítést látunk előirányozva, akkor a francia^ egyezményekből folyólag a magánosokért teljesített fizetésekkel szemben az államadóssági fejezet előirányzott bevételei között semminemű visszatérítést előirányozva nem találunk. Ugyanez az eset áll fenn az Olaszországgal létesített megállapodásokból folyólag a magánosokért történendő fizetéseknél is. Az előadó ur is megemlítette, hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület adósságainak rendezése kapcsán az állam meglehetősen nagy terheket vállalt és erre a folyó évben 413.000 aranykoronát irányzott elő. Az indokolás azt mondja, hogy ezzel szemben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület megfelelő mennyiségű aranyjáradék-kötvényt engedne át és az üzleti nyereségből megfelelő részesedést biztosit az államnak. Én ezt az ellentételt, t. i. a beszolgáltatott aranyjáradék-kötvények kamatjövedelmét és a nyereségrészesedést, ennek a fejezetnek a bevételeinél előirányozva nem találom és azt hiszem, nem találom meg más tárcák rendkivüli bevételeinél sem, például a pénzügyi tárca rendkívüli bevételei között, amely tárca az állami ingóvagyont is magában foglaló különféle bevételeket tünteti fel. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, adjon erre vonatkozólag felvilágosítást és ha itt elő nem irányzott, de előirányozható rendkivüli bevételekkel állanánk szemben, ebben az esetben azok előirányozására, hova fordítására vonatkozóan tegyen nekünk javaslatot. A kiadások között is van egy nagy tétel, amely szembeötlött és amely feltűnt az előadó urnák is. mert beszéde során megemlítette. Én azonban azzal, amit ő indokolásul felhozott, nem tudok teljesen egyetérteni és azt hiszem,' kötelességet teljesítek, amikor ezt itt szóváteszem. A külföldi kölcsön törlesztéséről van ugyanis szó. A külföldi kölcsön törlesztése tudvalevőleg 1926. évi, vagyis a jövő évi február hó 1-ével veszi csak kezdetét. Ebben az évben törlesztésről nem. lehet szó, miután az első sorsolás csak ez év decemberében fog megejtetni. Ennek ellenére a költségvetés ezen fejezetének IV. címe alatt minden külön indokolás nélkül a külföldi kölcsön tőketörlesztésére az 1924—25. költségvetési évre kereken 4 millió aranykorona van előirányozva. (Örffy Imre elaadó: Ki van zárva!) Ez nincs kizárva, ez így van. Alig hihetném, t. Nemzetgyűlés, hogy tévedésből lett ilyen jelentős nagy összeg előirányozva. Én igyekeztem kutatni ennek okát, igyekeztem elfogadható magyarázatot találni, sajnos, nem találtam. Azt hiszem, nem is lehet másról szó, mint arról, hogy a kincstár a külföldi kölcsön tőketörlesztésére, annak első részletére, illetőleg annak kifizetésére tartalékolja ezt az összeget. Amikor azonban ilyen rettenetesen szűk keretek állanak a kormány rendelkezésére egész állami életünk konszolidálására, nem tartom megengedhetőnek, hogy 4 millió aranykoronát kitevő összeget csak tartalékoljunk, de effektive fel nem használva vigyünk át a következő költségvetési évre. Viszont abból, amit az előadó ur az előbb elmondottak során közbeszólott, azt mondva, hogy ez lehetetlen, vagy pedig az előadmánya során elhangzottakból az következik, hogy az aiapmegállapodásból kifolyólag kellett, hogy előirányoztassék, vagy tartalékoítassék ez az összeg; ezt nem tudom, de ebben az esetben azt kérdem a pénzügyminister úrtól, hogy miért nem tilalom meg ennek nyomát az indokolásban? Azt kérem a pénzügyminister úrtól, hogy nyújtson felvilágosítást e nagy, szembetűnő összeg előirányzásának okairól. Azt hiszem, hogy amennyiben ez az összeg tisztán csak tartalékolásra irány ózta tott elő, akkor talán mérlegelés tárgyává lehetne tenni azt, hogy talán nem egész Összegében van szükség e négy millió aranykorona tartalékolására és talán találunk módot és alkalmat arra, hogy e jelentős összegből az előbb említett és az általános vita során részletesen megindokolt okaimnál fogva, fordíthassunk legalább egy részt az egyéb állami feladatok megvalósítására. Ezen a helyen az államadósságok kérdésével kapcsolatosan beszélnem kell az állami járadékok valorizációjának kérdéséről is. Itt belekapcsolódom az előadó ur szavaiba, minthogy ő is megemlítette ezt a kérdést. Meg kell emlitenem és foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel már csak azért is, mert ez a kérdés ma teljesen az érdeklődés homlokterébe került Ital, hogy a német kormány a nacionalisták 23*